𝐓𝐡𝐞 𝐔𝐧𝐭𝐨𝐮𝐜𝐡𝐚𝐛𝐥𝐞 |✅

24.rész✴️

Jungkook szemszöge :

Érzem ahogy gyomrom újabb löket vért enged ki magából, mely szép lassan csordogál ki számból. Hiába hogy már 2 órája ezt csinálja, nem úgy tűnik mint aki hamar le akar állni.
- Na mi van? Még mindig nem akarod elmondani te kis buzi?! - emeli fel hajamnál fogva fejemet. A maradék vért, amely a számban maradt at arcába köpöm, válaszul. Erre csak hátra löki fejemet egy morgás kíséretében és miután letörölte piros nedvem, egy hatalmasat üt arcomba. Már alig érzek valamit, hisz többi testrészem is hasonlóan fáj. Lassan bele fogok halni, ha ez a barom így folytatja...

- Tudod-kezd bele ma már sokadjára szentbeszédébe- amikor anno kölcsön adtam neked azt a rengeteg pénzt, azt hittem hogy jókisfiú módjára, majd visszaadod... De te ehelyett elbasztad az összeset azzal a Kihyun gyerekkel és most nézd meg - két ujjával felemeli államat és tömény undorral néz szemeimbe - mi lett belőled? Egy utolsó kis buzi, aki kéz a kézben sétálgat a párocskájával... Aki már rég halott.

Mondatára, a kezemet hátrafogó láncokat kezdem el őrült módjára rángatni. Hogy meri azt mondani ez a balfasz, hogy Jimin, az én Jiminem, halott?! Egy kisujjában több férfiasság van mint ebben!
- Van egy órád pihenni. Utána visszajövök, de akkor pisztoly is lesz nálam. Addig van időd eldönteni, hogy mit akarsz.

Miután Kihyun elment az egyetemre elzűllöttem. Ahogy már említettem, leléptem otthonról és a pénzemet magamhoz véve, el indultam felfedezni a "világot". A pénz hamar elfogyott és én egy másik maffiában találtam magamat. Itt ismerkedtem meg Sugával, de nemcsak vele. Minden maffiavezérnek van egy olyan embere, akiben a legjobban megbízik. Ő intézi a dolgokat, míg a főnök nincs itt, vagy csupán rá bíz fontos dolgokat. Siwon egy remek ember volt, aki a szabályokat betartva cselekedett. Amikor Sugával tervezgettük a szökést, tudtuk hogy Siwon sejt valamit.

A szökésünk éjszakáján tört ki a vérengzés. Apám emberei rájöttek hogy egy másik maffiában vagyok, amely finoman szólva "bökte a csőrét". Mivel engem még élve akart elfogni, megtiltotta hogy megöljenek. Azon az estén halt meg a maffiavezér is. Suga remekül harcolt, de majdnem négyszer annyian voltak mint mi. Amikor leállítottam az egészet, Siwon jelzett hogy beszélnünk kell. Apám tudta hogy lesz valami, hisz ismerte Siwont. Azt mondta hogy a parkolónál van egy fekete furgon amellyel el mehetek. De megígértette velem, hogy azt a pénzt, amelyet adott, vissza kell neki hoznom, amint biztonságban vagyok. Az eset előtt 2 hónappal Kihyun felhívott, hogy kevés a pénz. Teljesen kétségbe voltam esve és mivel nem sok pénzt kaptam a maffiától, az apám pedig azt sem tudta hogy hol vagyok, kölcsön kellett kérnem. Erre pedig Siwon tökéletes volt.
A fia autóbalesetben halt meg 17 évesen. A felesége a gyereke születésekor. Teljesen egyedül volt és mikor én, aki fiatal és eltökélt volt csatlakoztam hozzájuk, azonnal felfigyelt rám. Szinte apámként viselkedett.

Ennek már majd' 4 éve és ahogy én, ő is megváltozott. Ebben a pár évben egyszer sem kerestem meg a pénzzel. Persze ez így kívülről hallva, egy hatalmas hülyeségnek hangzik. Egy maffiavezér azért ölet meg egy másikat, mert nem adott vissza pár millió wont. Aha, csak az rohadtul nem így volt. A felesége nyakláncát adta oda, mondván ez rengeteget ér és ezzel talpra tudok állni. A pénzt felvettem, az ékszert eladtam. Azt hittem, hogy soha nem fog megtalálni. Egy idióta fiatal hülye gyerek voltam, aki becsapta azt az embert aki segített neki.

Pontosan ezért értem meg Siwont, és a viselkedését. Elvesztettem azt, ami neki oly fontos volt. Csak Jiminért fáj a szívem....

- Na? Hogy döntöttél, Jeongguk? - lépett be az ajtón Siwon. Lassú léptekkel közelített meg. Arcán semmilyen érzelem nem lárszódott, de nekem, aki ismeri teljesen feltárta ezzel magát. Szemöldökét összevonta, szája sarkában pedig egy fájdalmas grimasz húzodott. Tehát itt ér véget nem hosszú életem.

Eddig nem féltem a haláltól. Úgy voltam vele hogy mindenki életben eljön ez a pillanat. Ahányszor bevetésre mentem, tudtam hogy nem biztos hogy élve érek e haza, vagy csak darabokban. De most hogy van valaki, akiért élnem kell, teljesen más színben láttatja velem a dolgokat.

- Sajnálom. - mondtam rekedtes hangon, mire szemöldöjét megemelte és értetlen arckifejezéssel fordult felém - Sajnálom, hogy elvesztettem azt ami a legfontosabb volt neked. Sajnálom hogy becsaptalak, mikor te segíteni akartál nekem. Most már én is tudom, milyen érzés, ha valaki nincs veled, akit mindennél jobban szeretsz. Bármit megtennék azért hogy újra velem legyen. Ha nem itt, majd a másik oldalon. - néztem könnyáztatta szemmel az ő íriszeibe. Láttam ahogy megreng a magabiztossága és az ő szemét is könnyek mardossák.

- Cserben hagytalak, tudom. Megérdemlem, hogy megbüntess. Csak annyit kérek, hogy bocsáss meg. - könnyeim már megállás nélkül szántottak végig sebes-véres arcomon, amely rohadtul csípett. De nem érdekelt. Ha akar, öljön meg. Megérdemlem.

- Tudod Jungkook - szólított meg nevemen, melyen elmosolyodtam hisz borzalmasan jó érzés volt újra hallani a szájából. Talán utoljára. - most, hogy újra láttalak, rájöttem hogy felnőttél. Nemcsak testileg, hanem lelkileg is. De, ahogy mondtad, nem maradhatsz itt.

Ekkor kibiztosította fegyverét és halántékomhoz emelte. Életem filmje ezred másodpercek alatt pergett le szemeim előtt. Ahogy Jinnel és anyával játszottam. Ahogy apa kiabált velem. Ahogy találkoztam Kihyunnal, Sugával,Siwonnal. És amikor találkoztam Jiminnel. Amikor ott térdelt előttem, és megfenyegett hogy a sírom ott fog hamarosan domborulni a temetőben, ahogy rajta kaptam hogy be akar menni a szobámba,amikot elmentünk vacsorázni és a parkban sétáltunk. Az első csókunk és az utolsó is. Amikor megtaláltam Tae testét és az üzenetet.

És te voltál az utolsó gondolatom, szerelmem.

~dark0997 💜