𝐓𝐡𝐞 𝐔𝐧𝐭𝐨𝐮𝐜𝐡𝐚𝐛𝐥𝐞 |✅

27.rész✴️

Jimin szemszöge :

Amint beértünk a lakásba, a kanapé felé veszem az utat. Egy mélyet szippantok az otthonos levegőből, majd elnyúlok a bútoron. Hallom ahogy Jungkook ledobja a kocsikulcsokat az előszobában, majd cipőjét levéve indul meg a nappaliba, azaz felém. Érzem ahogy besüpped mellettem a kanapé, majd hajamat kezdi el cirógatni, mely borzalmasan jól esik, ezért szusszantok egyet.

- Amúgy hol van Taehyung? - emelem fel a fejem. Szemei nagyra nőnek a meglepettségtől, de látni tekintetében a zavartságot.
- Fogalmam sincs. Az biztos hogy Sugával közelebb kerültek egymáshoz... az utóbbi időben. Biztos vele van. - tekint félre, majd mintha villám csapott volna bele, olyan gyorsan fordul felém egy huncut mosoly kíséretében.

- De, nem hinném hogy most pont róluk kellene beszélnünk. - nyúl állam alá, mire felemelkedek és a kanapén térdelve nézek rá - Sőt, abban sem vagyok biztos hogy beszélnünk kéne. - nyalja meg száját, mire érzem, enyém kiszárad.

Azonnal lecsap ajkaimra. Szenvedélyesen mozgatja párnácskáit, miközben egyik kezét a tarkómra, a másikat derekamra teszi. Egyre közelebb húz magához, melynek következtében már az ölében találom magam. Ekkor már mindkét keze derekamon és kissé lejjebb található, míg az enyéim nyakát ölelik körbe.

Annyira szorít magához, hogy mellkasunk teljesen összepréselődik. Fenekemet markolássza és néha morog is. Kissé megilletődöm, mikor éledező tagját nekem nyomja. Belőlem egy hihetetlenül magas hangot csal ki, melyen még én is meglepődök. Mikor belenézek Jungkook szemébe, látom hogy tekintete teljesen elködösült és mérhetetlen pajzánságot sugall. Egy szívdöglesztő mosolyt villantva felém szólal meg.

- Mi lenne, ha ezt inkább a szobánkban folytatnánk? - rekedt hangjától libabőrös leszek, de egy bólintással válaszolok. Combjaimnál fogva felkap ölébe és szinte sprintel a szobáig.

Ledob az ágyra, majd mint egy ragadozó, úgy mászik rám. Ennek meg kéne félemlenítenie, de ehelyett csak mégjobban felizulok és egyenesen Jungkook szemeibe nézve nyalom meg a már duzzadt ajkaimat. Ahogy látom ez nagyon tetszik neki, és sötét tekintetét számra tapasztja. Beleharapva incselkedem még vele, de ez már nem volt annyira jó ötlet. Kezeimet fejem felett össze fogja, úgy tapad számra. Nyelvét azonnal átvezeti , melytől mindketten felnyőgünk.

Jungkook már a felsőmet tépné le rólam, ha én nem hallok meg egy kisebb puffanást. Kook még mindig a nyakamat szívja és szerintem az sem érdekelné ha éppen bombát dobtak volna le tőlünk 2 méterre.
- Kookh valakhi van itt. - próbálok meg egy értelmes mondatot kicsiholni magamból. Az említett rám emeli tekintetét, majd az ajtó fele néz. Ekkor hallok meg egy újabb puffanást, mire azonnal felkelek, Kookot magára hagyva. Óvatosan kinyitom az ajtót, majd kilesek a folyosóra. A nappali felől hangokat hallok, mégpedig elég ismerőseket. Az egyik kis asztalról felkapom a vázát, úgy mennék előre, ha nem fogná meg a karomat valaki. Jungkook egy dühös pillantással illet, gondolom a szobában történtek megzavarása miatt. Én csak egy "most mi van?" fejet vágok, mire szemet forgat és engem magával húzva indul el.

Teljesen össze vagyok zavarodva. De mindenre rájövök, amint beérünk a konyhába.

Suga éppen nekünk háttal áll, a derekán két nagyon ismerős láb foglal helyet. Mellettük a földön egy összetört tányér meg pohár van.
Jungkook megköszörüli a torkát, mire mindketten felénk fordulnak. Tátott szájjal figyelem  zilált külsejüket.
- Megköszönnénk, ha nem a konyhában dugnátok. - mondja Kook. Hangja eléggé ideges és érzem hogy próbálja visszafogni magát.

Taehyung elvörösödve figyeli a történteket, miközben Suga és Jungkook szemmel ölik egymást. Végül én töröm meg a csendet.
- Kook úgy értette hogy... - nem tudom befejezni a mondatom, mivel Suga félbeszakít.
- Én igazából csak hazakísértem Taet, mivel valaki otthagyta egy elhagyatott földúton. - morogja ökölbeszorított kézzel.

Látom hogy Kook vagy 20 féle képpen öli meg Sugát, de nem volt merszem közbe avatkozni.
- Nem hinném, hogy felnőtt férfi létére nem tudja megoldani ezeket a piti dolgokat! - emeli meg hangját.
- Igen egy felnőtt férfi, jól mondod. Ő is tud dönteni. Tae hozzám költözöl? - fordul immáron az említett felé eléggé idegesen.

Tae hirtelen köpni nyelni nem tud, nem hogy megszólalni. Rám néz kétségbeesetten mire veszem a lapot.
- Szerintem jobb lenne ha ezt alaposabban átgondoln...
- Kussolj Törpe!
- Hogy mi van?! - lép elem Kook, egyenesen Suga elé. - Ne merd Jimint törpének hívni!
- Jaj de véded ezt a kis Felszínalattit!

Ekkor Jungkooknál végleg elszakad a cérna és neki esik az előtteállónak. Mindketten a konyhapultra esnek, mire szegény Tae odaugrik mellém, úgy próbáljuk leszedni őket egymásról. Egyik ütés a másikat követi.

Mire szét tudjuk őket választani mindketten véresek. Kooknak megállás nélkül folyik a vér az orrából, de Suga sem néz ki jobban.

Taevel összenézünk és látszódik hogy ő sem nyugodtabb mint én.
- Na jól van! Nézzétek meg mit csináltatok! Ha nem tudtunk volna titeket szétszedni talán félholtra vertétek volna egymást! - szidom le őket mint a gyerekeket. Mert ők tényleg azok, hiába a külső.

Fejem felett kigyúl a lámpa, és azonnal Taehez hajolok hogy tervemet megosszam vele. Ő csak egy cinkos mosollyal bólint mire mindketten megfogjuk egy egy karjukat és a fürdőbe behajítva a két gyereket kulcsra zárom az ajtót.

- Hé! Engedjetek ki! Taehyung!
- Jimin! Azonnal nyisd ki!
- Tae!
- Jimin nagyon fog fájni a segged!

Mi csak lepacsizunk, majd neki állunk valami kaja félét keríteni, de csalódnom kell.
- Majd jövünk! Elmentünk boltba! Jók legyetek! - kiáltjuk egyszerre. Még halljuk ahogy dörömbölnek, mégis a kocsikulcsot megfogva indulunk el.

Lehet hogy mégse kellett volna őket bezárni.
~dark0997 💜