𝐓𝐡𝐞 𝐔𝐧𝐭𝐨𝐮𝐜𝐡𝐚𝐛𝐥𝐞 |✅

12.rész✴️

Jimin szemszöge :

Fejem még mindig fáj az ütődés miatt. Azt dörzsölgetve gondolok vissza az elmúlt pár percre.

Meg. Akart. Csókolni. Engem.
Még mindig érzem, hogy arcom tűzvörös. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogyha nem jön az a hívás akkor elvette volna az első csókomat. És ami még hihetetlenebb az az, hogy még mindig erre vágyom.

Tegnap, mikor nem volt semmi tennivalóm elgondolkoztam mindezen. Hogy miért reagál így a testem Jungkook érintésére, hogy mit jelent nekem ő.

Végül arra jutottam, hogy pusztán mivel még ennyi idősen nem volt senkim, a testem érzi az érintések hiányát, melyekre nagyon érzékenyen reagál. Csakis ez lehet az oka.

Hallom hogy Jungkook nagyon ideges, emiatt szinte kiabál az illetővel aki "megzavart" minket. Egy "jó akkor tököm tudja, oldjátok meg ti, bazdmeg" után kinyomja a telefont. Kezeit halántékára teszi és masszírozni kezdi azt. Egy nagy sóhaj után felém fordul.

- Sajnálom. Én csak egy nyugodt napot akartam ami csak a miénk. - mondja szemembe. Tekintetében megbánást és szomorúságot látok. Attól eltekintve hogy csak úgy le akart smárolni érzem hogy össze szorul a szívem.

- Figyelj. Semmi baj. Hova is akartál menni? - villantok felé egy álmosolyt. Ő meglepődve figyel. Tekintete azt sugározza hogy képtelen elhinni hogy ezt én mondtam.

- Na? - kérdezem. Egy pillanat alatt változik tekintete egy kisgyermekévé. Ahhj... Ilyenkor olyan mint egy pici nyuszi. Akarom mondani....

- Úristen... Azonnal! Irány Szöul!! - olyan hirtelen ad gázt és indul el, hogy fejem beleütődik a műszerfalba. Esküszöm hogyha még talán meg is érkezünk úticélunkhoz, akkor is tiszta zöld - kék folt leszek.

- Uhh basszus... Sajnálom. Jól vagy, ugye? -hallom meg igen pozitív gondolataim közben Jungkook hangját. Mit mondjak? "Ja persze, semmi bajom, csak légyszi majd állj meg a kórháznál, mert már nem érzem a fejemet."?!
- Semmi baj, jól vagyok.

Ahogy megyünk az autópályán, szemem sarkából látom ahogy a rádió felé nyúl majd be is kapcsolja. Pont az egyik kedvenc számom megy: Charlie Puth -  We don't talk anymore. A Felszín alatt, amikor épp felfedező túrát tettem a város "fényűzőbb" részén, találtam egy elhagyatott házat. Ott elég sok értékes tárgyat sikerült találnom, melyeket egy pár kivételével el is adtam.Az egyik ilyen kivétel egy rádió volt mely fogta a Felszíni adásokat.

Halkan énekelve néztem ki a kocsi ablakán. Gyönyörű volt a panoráma is. A cseresznyefák még mindig hullatták szirmaikat. Az egész táj rózsaszín volt, melyet élvezettel néztem. Egyszer csak azt veszem észre, hogy hangosan énekelek, miközben Jungkook egyre lejjebb tekeri a hangerőt a rádión. Azonnal abba hagytam eddigi cselekedetem,majd hogy vörös arcomat takarjam, inkább lehajtottam fejemet.

- Ne. Kérlek folytasd. Téged sokkal inkább hallgatnálak, mint ezt. - szól hozzám, mire ráemelem szemeim.
- Igen Jimin, jól hallottad. Kérlek énekelj.

Miután megérkeztünk, mindketten egy hatalmas mosolyjal szálltunk ki a járműből. Egy park mellett álltunk le a kocsival, mondván "sétáljunk egy kicsit". Nagyon örültem neki, hisz még soha nem voltam ilyen helyen. Az egyetlen dolog amit láttam itt az Jungkook birtoka volt.

Jungkook elindult én pedig, mivel féltem hogy elveszek nélküle, azonnal nyomába eredtem mint egy pincsikutya. Egymás mellett sétáltunk a cseresznyefák árnyékában, a levegő édes aromával teli. Hirtelen úgy éreztem magam mintha csak egy mesében lennék.

Jungkook szemszöge :

Olyan gyönyörű. Ahogy ámulva nézi a temérdek lehulló szirmot és egyet egyet próbál elkapni, megmosolyogtat. Amikor a kocsiban meghallottam angyali hangját, éreztem hogy a pulzusom az egekbe szökik, a pillangók ledig repdesnek "ketrecükben".

Hamar megérkezünk az étteremhez.
- Itt is vagyunk. - állok meg pár méterre az ajtótól. Jimin mint aki el van varázsolva, sétálgat tovább.Egy szomorú tekintettel találom szembe magam.Meghalok.
- Máris?
- Ha gondolod később még eljöhetünk, meg persze máskor is. De csak velem. - teszem hozzá, mielőtt még azt gondolná hogy egyedül eljöhetne ide.
Kinyitom neki az ajtót, majd beljebb lépünk az étterembe. A pultos azonnal elénk siet. Hát igen nekem mindenhol van tekintélyem....
- Jónapot, Mr. Jeon! Üdvözöljük újra itt! - szólal meg. Látom ahogy éhes tekintettel méri végig a mellettem álló Jimint. Legszívesebben jól beleverném a fejét a pultba... Hülye ribanc.
- Jónapot. Kétszemélyes asztalt szeretnék a legjobb kilátással.
- Azonnal, uram.
Odavezet minket az asztalunkhoz, majd egy "mindjárt jön a pincér, kérem helyezzék magukat kényelembe" mondat után seggét rázva eltipeg. Ekkor veszem észre hogy Jimin a nő után fordul. Hirtelen borul el az agyam.

- Ez most komoly?! Tényleg utánafordultál annak a ribancnak?! - akadok ki teljesen.
Jimin meglepett tekintettel vizslat. Egyszer csak nevetésben tör ki.
Értetlen fejjel bámulom es várom hogy a véget nem érő röhögőgörcse elálljon.

Megtörli könnyes szemeit majd rámnéz, még mindig kuncogva. Ha nem lennék még mindig dühös akkor elmondanám hogy milyen cuki szemei vannak ilyenkor.
- Nem vetted észre, hogy egy piros folt volt a seggénél? Már nem azért, nem vagyok nő, de szerintem az nem ketchup volt... - tör ki belőle megint a nevetés. Miután felfogom szavait én is elkezdek nevetni. Szinte mindenki minket bámul, de ezt most magasról leszarom.

Hamar megjön a a pincér, majd le is adjuk rendelésünket. Idő közben eléggé besötétedett így gyönyörű látvány tárul elénk :Szöul kivilágított utcái, tele emberekkel.
- És mond csak... - hallom meg Jimin halk hangját- meddig leszek itt? Vagyis... Vissza fogsz vitetni oda? - tátott szájjal bámulom Mégis hogy juthat ilyen az eszébe?! Azt hiszi hogy azért kockáztatom magam hogy csak úgy egyszer visszaküldjem oda?!
- Jimin, amit most elmondok neked azt vésd bele a kis fejedbe, mert többször nem fogom... Amióta itt vagy az életem nem egy mókuskerék amely körbe körbe forog és minden napom ugyanolyan monoton. Amióta belekerültél az életembe, minden sokkal jobb lett. Minden napomat egy mosolyjal kezdem, hisz újra láthatlak. Amikor látom hogy próbálsz főzni a konyhában, de nem megy és inkább kidobod és elmosod az edényt, nehogy észre vegyem. Amikor a zuhanyzó alatt énekelsz, mert azt hiszed nem hallom..... Ezek jelentik nekem a boldogságot, az örömöt minden egy napomban. Szerinted képes lennék mindezt eldobni magamtól..? - fejezem be. Látom ahogy a gyönyörű arcán egy könnycsepp ered útjára, melyet a többi követ. Hirtelen megijedek, mert azt hittem hogy valami rosszat mondtam, mikor.... Két kicsi kezével megfogja asztalon heverő kezem és megszólal:
- Én is ezt érzem, Jungkook.

~dark0997 💜