Mostoha ikrek /Befejezett/

Valami meg változott/Liza

Liza

Tanítás után meg kerestem a két csodabogarat. Gergőt a focipályán kerestem először, és mit ad isten, hát ott is volt. Ki hitte volna. Közelebb mentem és oda kiáltottam neki.
-Geri, egy kicsit gyere ide! Szeretnék veled beszélni egy kicsit.
- Liz, most nem tudok menni, nagyon fontos?
- Igen, szerintem az.
-Jó rendben, egy kicsit rá érek. -ekkor oda szólt valakinek majd felém mutatott. A srác felém nézett bólintott majd visszafordult elő dumált a többieknek. Gergő szépen komótosan oda slattyogott hozzám. Amikor elém ért megállt és flegmán rám nézett.
- Na mond hugi mit akarsz?
- Először is, nem vagyok a húgod. Másodszor ne beszélj úgy velem, mint egy kutyával. És amúgy miattad meg a tesód miatt vagyok itt szóval ne legyél flegma.
- Elnézést főnök asszony. Szóval miről kéne beszélnünk?
- Meg kértek, hogy zárkóztassalak fel titeket az itteni tananyaghoz. Mondjuk Noelnek nem tudom minek kell, a srác olyan, mint egy két lábon járó lexikon. Neked viszont kéne, és mivel ez munkának minősül ezért megkapom kötelező munkás cuccra. Szóval, ha lehet akkor Noel idejét is neked adnám és akkor gyorsabban fogunk haladni. Ergo kevesebb ideig kell majd téged korrepetálnom. Neked ez megfelel? - bele néztem fekete íriszébe és vártam mit reagál. De csak állt ott és nem csinált vagy mondott semmit. Már két perce csak álltunk ott és néztük egymást amikor épp szólni akartam neki. Ám ő szólalt meg hamarabb.
- Szóval azt akarod mondani, hogy korrepetálnod kell és az öcsémmel kivételt teszel csak mert neki jó jegyei vannak?
- Nem kivételezek vele, csak gondoltam neked jobban kell, mint neki.
- Jaa, szóval már hülye is vagyok?
- Gergő, egyáltalán nem ezt mondtam. Csak annyit, hogy neked több segítség kell, mint neki. Ettől nem leszel hülye. - nem értettem miért, de valami megmagyarázhatatlan okból neki jobban akartam segíteni, meg akartam neki mutatni, hogy többet ér, mint amit gondol. De ekkor észrevettem, hogy az egész teste remeg a dühtől. Egyre közelebb jött hozzám, én pedig hátráltam, egészen addig amíg neki nem ütköztem egy falnak. Gergő még mindig jött közelebb, míg már nem tudott közelebb jönni és így csak centiméterek választották el az arcunkat egymástól. És ekkor elkezdett velem kiabálni.
- Na ide figyelj te kis ribanc! Az egy dolog, hogy meg próbálsz a földbe tiporni mióta ide jöttem! Semmibe veszel engem is és Noelt is, igazából mindenkit semmibe veszel! Most meg azzal jössz, hogy segíteni akarsz, de csak mert megkértek rá! Magadtól eszedbe se jutna segíteni nekem vagy a tesómnak! Mióta itt vagyunk levegőnek nézel, nem beszélsz velem csak ha muszáj, és soha annyit nem voltál képes kérdezni, hogy mi a helyzet!! Abba bele se gondolsz nekünk milyen érzés elveszíteni a szüleinket!!? Nem, te csak azzal törődsz, hogy neked milyen rossz, hogy hozzátok kellett költöznünk!! - az egész teste remegett, látszott rajta, hogy igazán dühös. Soha nem féltem semmilyen szituációban. De most féltem, féltem ezt tényleg elszúrtam, féltem, hogy ezt nem tudom már helyre hozni és egy kicsit meg ijedtem. Hogy mitől? Attól, hogy valaki a szemembe mondta az igazságot. És meg ijedtem mert egyáltalán nem haragudtam emiatt az előttem álló fiúra. Csak egy dolgon járt az eszem, mégpedig azon, hogy ezt valahogy rendbe kell hoznom. Csak még azt nem találtam ki, hogy mivel és hogyan. Végül meg tettem az első lépést, lehet, hogy butaság volt. Lehet, hogy nem kellett volna. De ott abban a percben ez tűnt a leghelyesebb döntésnek. Hirtelen megöleltem sz előttem álló fiút, és nem érdekelt a közben körénk gyűlt tömeg, csak az járt a fejemben, hogy ezt rendbe kell hoznom valahogy. Gergő meglepetésében moccanni sem tudott. És nekem ez pont jól jött, oda hajoltam a füléhez és belesuttogtam, hogy mások még véletlenül se hallják.
- Nagyon sajnálok mindent, tudom, hogy elszúrtam, de szeretném rendbe hozni. Ha van bármi, amit tehetek érted vagy valakiért csak szólj légyszi. Most mennem kell.
- Hova mész? - nyögte ki nagy nehezen.
- Segítek szét osztani a ruhákat, amiket a segítőbe vittek. Ha gondolod gyere te is.
- Te tényleg azt akarod, hogy menjek?
- Hát, ha látod mit csinálok talán segítene meg győzni téged, hogy nem vagyok én olyan rossz ember.
- Jó legyen. A kocsidnál találkozunk.