Mostoha ikrek /Befejezett/

Otthon/ Liza

Az előző rész tartalmából:

Az orvos kiment, mi pedig szépen lassan össze szedtük magunkat és elindultunk haza.

Liza

Az út haza féle nagyon csöndesen és lassan telt. Mindenkinek fel kellett dolgoznia az eddig történteket. Mindenki csalódott valakiben és ez fájt, egy valami mégis közös volt. Az ember, akiben csalódtunk, aki nem más, mint Máté. Mindenkinek másképp, Anyu csalódott a legjobb barátja fiában, én az egyik legjobb barátomban, Geri az egyik régi legjobb barátjával, Márk és Maja pedig egy olyan emberben, aki sokat jelent a családnak. Noel pedig csak nem akart senkinek az idegeire menni gondolom, mivel ő sem szólt semmit. De nem tudtam róla, hogy ő bármilyen közeli kapcsolatban is lett volna Mátéval.
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy közben haza értünk.
- Liza, hahó! Liza - szólongatott Geri
- Hmm? - néztem fel rá. Ugyanis a kocsi mellett állt és kinyitotta nekem az ajtót.
- Haza értünk kislány, na gyere szállj ki. Sok volt az izgalom erre a két napra.

Miután beértünk a többiek a nappaliba mentek, én pedig a szobámba pihenni. Igaza volt Gerinek sok volt az izgalom erre a két napra. És még azt is ki kéne találnom, hogy mit mondok majd a suliban miért nem megyek be pár napig. Tekintve, hogy én szinte soha nem hiányzom ez elég feltűnő lesz. Azt pedig még sem mondhatom, hogy az az ember akit a legjobb barátomnak hittem elrabolt és ezek után kórházba kerültem. Mert szerintem 1. ezt senki sem hinné el és 2. tényleg senki nem hinné el.

Egy kis idő után magamhoz vettem a laptopomat azzal a céllal, hogy keresek valami jó filmet, ám ez nem ment olyan könnyen, mint gondoltam. Mivel vagy láttam már a filmet, vagy nem tetszett az előzetes. Így végül fogtam magam felálltam és felmentem a könyvtár szobánkba. Imádok itt lenni, magamba szívni a könyvek illatát, végig húzni az ujjaim a gerincükön. Éppen a sorok között járkáltam és nézegettem mit is olvassak amikor hasra estem valamiben, vagyis inkább valakiben.

- Látom te tényleg nem tudsz vigyázni magadra kislány, még a saját házadban is csetlesz-botlasz.
- Te mit keresel itt Geri? - néztem fel rá. Tekintve, hogy még mindig a földön voltam. Ő meg közben felállt.
- Ez egy könyvtárszoba nem?
- De igen - néztem rá furcsán
- És vannak könyvek is ugye? - bólintottam, hogy igen. - Na és akkor szerinted mit csinálok egy olyan szobában, ahol vannak könyvek, amiket lehet olvasni?
- Gondolom olvasol
- Pontosan kislány, látod nem is vagy te olyan butus - gügyögött nekem
- Te olvasol? - hagytam figyelmen kívül a poénkodását.
- Miért olyan meglepő ez? Szeretek olvasni.
- Bocsánat, bocsánat. - tettem fel a kezem nevetve. - Na és mit olvasol - már nyitotta a száját, láttam rajta, hogy megint valami hülyeséget akar mondani így gyorsan megelőztem a bajt - Azon kívül persze, hogy könyvet. Tudod jól, hogy a címe érdekel.
- Sajnálom de nem mondhatom meg - rázta a fejét, és elkezdett hátra felé araszolni a szobából.
- Geri ne csináld már, miért olyan gáz, hogy mit olvasol? - néztem rá furcsán
- Mert tudom, hogy kinevetnél.
- És ha megígérem, hogy nem foglak? - tartottam fel a kisujjam mire közelebb lépett és bele akasztotta a saját kisujját az enyémbe. - Na? - néztem rá kérdőn.
- Ohm. Hát ez a... - dadogott ősze vissza.
- Jaj, Gergő bökd már ki!
- Tizenhárom okom volt - nézte a földet
- És ettől féltél ennyire? Az egy baromi jó könyv, nem csodálom, hogy tetszik. Mondjuk én elég sokára rágtam át magam rajta.
- Tényleg?
- Persze, nagyon durva a könyv. És elég nagy hordereje van a mondani valójának, amit tényleg meg kell érteni, vagy különben szerintem nincs értelme olvasni.
- És szerinted mi a mondanivalója?
- Hát, hogy figyeljünk arra, hogy miként bánunk az emberekkel, mert nem tudhatjuk nekik hogyan esnek a dolgok. Lehet, hogy mi csak viccnek szánjuk, de nekik nem az. A másik részről pedig, azt, hogy az öngyilkosság nem megoldás, mert lehet hogy abban a pillanatban vagy időszakban nem találtunk jobb megoldást de ez nem megoldás. A körülöttünk lévő emberek életét is tönkre tesszük ezzel, nem csak a sajátunkat dobjuk el. Viszont, ha valaki már tényleg ilyen lelkiállapotban van az nagyon nem jó, és szakember segítségét kéne kérni. - fejeztem be. Geri pedig leesett állal bámult engem – Mi az?
- Semmi, csak ezt nagyon szépen összefoglaltad, és furcsa, de én is így vélekedek így utólag a könyvről.
- Hogy érted, hogy utólag?
- Szerintem ezt ne itt beszéljük meg mert elég hosszú történet. Gyere menjünk fel a szobámba, ha gondolod elmesélek mindent.
- Rendben. - Kimentünk a könyvtárból és lementünk Geri szobájába.

P.s.: Aki nem olvasta volna még a Tizenhárom okom volt könyvet szerintem tegye meg eszméletlen király.