Mostoha ikrek /Befejezett/

Elmondani vagy lemondani? /Liza

*Az előző rész tartalmából:*

Úgy látszik végre olyanok leszünk mint egy rendes család. Leszámítva engem és Noelt, de hát van ez így. Végignéztem az én kis családomon és elöntött a boldogság. Végül csak minden rendben van. És a suliban is el fogják fogadni. Aha, itt még azt hittem minden rendben lesz. Holott ez volt az utolsó normális este.

Liza

A következő héten, amikor már én is mehettem végre suliba, úgy gondoltuk elmondjuk, hogy együtt vagyunk. Noel és Geri egész héten célozgattak rá, hogy Noelnek van barátnője. Az elmondások alapján nem kavarta ez meg a suli nyugodt vizét. Nem is nagyon foglalkozott vele senki, ezért is éreztük úgy, hogy nyugodtan elmondhatjuk. És nem lesz belőle nagy pletyka áradat. Ám úgy tűnt túl becsültük a nyugodt vizet, én voltam az, ami nagy vizet zavart, senki nem hitte volna, hogy hétfő reggel Geri, Noel és én egy kocsiból szállunk majd ki és én ahelyett, hogy gyorsan elhúznék oda mentem Noelhez és kézen fogva vonultunk be. Ahogy láttam ez már sokkal jobban zavart mindenkit, mint a simán "Noelnek barátnője van" sztori.

- Ezek tényleg együtt vannak?

- Ez legális egyáltalán?

- Liza tényleg ennyire lejjebb adta? Igaz nem néz ki olyan rosszul a srác, de akkor is. Ez most komoly?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések kereszttűzében mentünk be a terembe, ahol megállt az élet ahogy beléptünk. Elsőként Nóri futott oda hozzánk és borult a nyakamba.

- Szia Lizi! Úristen de hiányoztál!

- Szia, te is nekem. De mindjárt megfojtasz. - nevettem, mire gyorsan elengedett

- Bocsi. - majd hirtelen elkerekedett a szeme ahogy a mellettem álló két fiúra nézett. - Lizi ez komoly?

- Mármint? - néztem rá miközben a helyemre sétáltam.

- Együtt vagytok? - a kérdésére az egész osztály újra felénk fordult és mintha ezen múlna az életük úgy figyeltek minket

- Igen együtt vagyunk. - mondtam ki mosolyogva és megszorítottam Noel kezét. Éreztem, hogy nem csak én vagyok ideges.

- De hát ez, hogy lehet?

- Hát rájöttünk, hogy sok a közös bennünk. - feleltem majd felültem a padomra Noel pedig elém ült a székemre, Geri a mellette lévő széket választotta, Nóri pedig mellém telepedett a padra. - Figyelj, megértem, ha ez most furcsa neked, de ez van. Szóval légyszíves fogadd majd el valahogy.

- Persze, csak meglepődtem, azok után amilyen kapcsolatod volt a fiúkkal. - mondta zavartan - És te ajtón álló fiú? Veled mi van? - nézett Gerire

- Nem is vagyok ajtón álló. - mondta megjátszott sértettséggel - De semmi extra nincs velem. Elvagyok.

- Hát ennél valami szaftosabb pletykát vártam. - csóválta a fejét. - Szóval akkor most mind jóban vagytok? - nézett végig rajtunk. Mi hárman egymásra néztünk és egyszerre válaszoltunk

- Igen.

- Hát ez meg? - nézett át a fejem felett Nóri - Hogy hogy ide jön? - én is elnéztem gyorsan arra amerre ő. De vele szemben én egyáltalán nem találtam furcsának, hogy Geri egyik haverja ide jön.

- Ő csak Alex, sokat lógunk együtt. - felelte Geri

- Sziasztok! - köszönt az említett fiú amikor oda ért a padunkhoz

- Szia, azt hiszem nem igazán beszéltünk sokat. Pedig régóta osztálytársak vagyunk. - mondtam neki

- Veled mi történt? - nézett rám kérdőn - Mióta vagy te ilyen kedves? Ilyenkor már rég megjegyzéseket szórtok rám a barátnőddel. - bökött a fejével Nóri felé