Mostoha ikrek /Befejezett/

A randi/Geri

*Az előző rész tartalmából:*
-Remek, tessék itt a számom - firkantottam rá egy kis papírra. - Majd írok és meg beszéljük. Most viszont mennem kell, örülök hogy találkoztunk Kriszti.
- Szia Gergő. - integett felém, én pedig mosolyogva kerestem meg Lizát és indultunk haza.

Geri

A kocsiban haza felé Liza szokatlanul csendes és feszült volt. Először arra gondoltam, hogy amiatt mert az élete egy olyan részét mutatta meg nekem, amiről kevesen tudnak.

Viszont rá kellett jönnöm, hogy Liza egyáltalán nem ilyen. Meg egyébként is, mielőtt jöttünk lelkes volt, hogy ezt megmutathatja nekem. Amikor oda értünk még akkor is lelkes volt, aztán egyszer csak, miután Krisztivel beszéltem megváltozott, mintha... Nem az nem lehet. Ha nem Liza lenne azt mondanám féltékeny, de mivel róla van szó, nem hinném, hogy féltékeny Krisztire.

- Mivan Geri, mit bámulsz? - dörrent rám Lizi. Észre se vettem, hogy amíg ezen gondolkodtam végig őt néztem.
- Ja semmi extra, csak azon gondolkodtam, hogy van-e valami baj, mióta eljöttünk olyan feszült vagy.
- Nincs semmi bajom csak fáradt vagyok. - morogta, aha persze ha azt várja, hogy ezt el is higgyem akkor eléggé hülyének néz.
- Figyelj Liza, nem várom, hogy elmond hogy mi a baj
Viszont legalább ne hazudd be hogy csak fáradt vagy. Mert úgyse hiszem el.
- Jaj Geri, légyszi ne játssz nekem lélektúrkászt, ne hidd azt, hogy amiatt mert a ma délután együtt töltöttük te lettél a bizalmasom és ismersz mert rohadtul nem. Szóval fogadd el, hogy csak fáradt vagyok.
- Liza én nem hiszek semmit. De oké, ha nem mondom el akkor legyen az, amit mondasz.

Ezután hazáig nem is beszéltünk többet. Otthon Liza beparkolt a garázsba és egyből kiugrott a kocsiból és bement a házba engem pedig ott hagyott.

Úgy döntöttem, hogy nem egy kocsiban szeretném tölteni a nap hátra lévő részét ezért kipattantam én is a kocsiból, de amikor megfordultam észrevettem, hogy több kocsi van itt, mint reggel. Egy vállrándítással elintéztem biztos valami vendég jött. És ezzel be is mentem a házba, ahol Eszter szólt nekem a konyhából.

- Geri gyere ide egy kicsit kérlek.
- Megyek! - levettem a cipőmet ledobtam a táskám és mentem is. - Itt vagyok mit szerettél volna?
- Biztos láttad, hogy több kocsi van a garázsban, mint eddig.
- Igen.
- Remek! - csapta össze a tenyerét és valaminek nagyon örült. - Remélem tetszenek ugyanis az egyik a tiéd. - na itt teljes sokk hatás alá kerültem. Kaptam tök random egy gyönyörű méregdrága autót. Valószínűleg elég érdekes arcot vághattam mert Eszternek kicsit alább hagyott a lelkesedése. - Jézusom, ugye tetszik? Nagyon reméltük Lizivel, hogy tetszik majd. De ha nem tetszik szólj és választhatsz másikat.
- Nem nincs semmi baj, nagyon tetszik. Csak meglepődtem, hogy kaptam egy autót, egy ráadásul ilyen jót. Nagyon köszönöm.
- Akkor megnyugodtam. - és megölelt. Nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel. Egy kis fázis késéssel én is megöleltem. Majd egy kis idő elteltével elhúzódtam tőle

-Holnap már nem kell Lizivel mennetek. Majd szólj légyszíves Noelnek, hogy lent van az ő autója is.
- Rendben.

Már éppen mennék ki a konyhából amikor utánam szól.
- Geri, itt vannak a kocsikhoz a kulcsok. Vidd fel Noelnek is, és ha szeretnétek már el is vihetitek őket egy próba körre. - visszamentem a kulcsokért és felmentem az emeletre. Bekopogtam Noelhez, a válaszát figyelmen kívül hagyva benyitottam.

- Hali öcsi, itt az új kocsid kulcsa. - mondtam miközben rávetődtem az ágyára.
- Geri még mindig idősebb vagyok. - forgatta meg a szemeit. És leült mellém. - Köszi a kulcsot, elvisszük őket egy körre?
- Én majd este. Úgyis lesz egy randim, majd akkor kipróbálom.
- Gyors vagy tesó, és ki a szerencsés, vagy lehet inkább szerencsétlen lány?
- Ma találkoztunk, Vígh Kriszti a neve. És eszméletlen aranyos, olyan, mint egy kis tündér. Szőke haja van, és ragyogó kék szeme.
- Wow, soha nem hallottalak lányról így beszélni. Még Alizról sem beszéltél így, pedig nagyon sokáig együtt voltatok.
- Igen tudom, de te is tudod miért lett vége.
- Igen tudom tesó.
- Na én megyek is, még meg kell beszélnem azt a randit, te meg tanulj stréberkém. - paskoltam meg a vállát, és elindultam kifelé a szobából.