Mostoha ikrek /Befejezett/

Megmentve/Geri, Liza

*Az előző rész tartalmából:*Liza*
Az első gondolatom az volt hogy baj van. És nem tudtam kit is kéne felhívnom. Végül eldöntöttem Gerit hívom, valamiért tudtam hogy ő tud majd segíteni

*Az előző rész tartalmából:*Geri*
Miután megnéztem a filmet. Bekapcsoltam a Tv-t valami érdekes műsor reményében. Ám másfél órával később egy olyan ember hívott fel akire soha nem számítottam, és megváltozott miatta az egész estém.

Némi habozás után felvettem Lizának a telefont.
- Igen Liza? Mit szeretnél?
- Ge... Geri... Nem tudom hol vagyok, segíts kérlek. - majd halkan felzokogott. Baszki, most vagy szivatnak Mátéval, vagy tényleg gond van. Bár nem hinném, hogy Liza ilyen lenne.
- Oké, Liza nyugodj meg kérlek és próbáld le írni, hogy mit látsz, oké?
- Nem látok semmit, sötét van.
- Nincs ott egy ablak? Vagy ajtó, egy lámpa? Bármi?
- Ooo. Asszem van egy ablak a szoba másik felén. - hallottam egy kis mozgást majd egy megkönnyebbült levegő vételt. - Oké, látok egy nagy fát az udvaron, meg van ott egy hinta a fán, és szembe van egy kisbolt.
- Bassza meg...
- Mi a baj?
- Azt hiszem tudom, hogy hol vagy.
- Az jó, nem?
- Hát egy bizonyos szempontból igen, és egy másikból nem.
- És melyik melyik? - kérdezte már kicsit hisztérikus állapotban. Jobb, ha sietek. Gyorsan felpattantam az ágyról és siettem le.
- Hát a jó hír, hogy tudom hol vagy, mert így könnyen oda tudok menni. A rossz pedig, hogy Máténál.

Már a garázsban voltam és hajtottam ki a kocsival. Ahogy a kapu felé mentem egyre jobban tapostam bele a gázba. És már kint is voltam a kapun. És ezerrel hajtottam a szomszéd városba meglátogatni drága Máté barátomat.
- De az egy másik város! Geri siess, tényleg félek.
- Már úton vagyok, sietek ahogy tudok ígérem. Most leteszem, hogy jobban tudjak figyelni a vezetésre. Hamarosan ott vagyok, jó?
- Oké, szia! - kinyomtam a hívást és még gyorsabban mentem. Ha az a köcsög egy újjal is hozzá ér nem hiszem, hogy egyben maradna.

Liza

Miután letettük nem tudtam mit kéne csinálnom, szóval oda mentem az ajtóhoz hátha nyitva van és el tudok innen menni. Lenyomtam a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki.
- Rohadt jó, be vagyok zárva egy szobába, lehet ennél rosszabb? - aha ezt el kiabáltam, persze hogy lehet.

Egyszer csak hallottam egy kattanást és az ajtó szépen lassan kinyílt. Majd Máté lépet be rajta. Na már csak ő kellett, ide hoz az isten háta mögé, bezár egy szobába és így is a közelembe mer jönni, bátor ember az ilyen.

- Ááá látom felkeltél, remek.
- Ne örülj annyira, irtó dühös vagyok. Mégis miért vagyok én itt?!
- Emlékszel elmeséltem a sztorit Gerivel meg Alizzal. Mivel Geri összetörte a húgom szívét, most itt az alkalom, hogy mi is össze törjük az övét.
- Te beteg vagy! Egyébként miből gondolod, hogy annyira fontos vagyok neki?
- Láttam ahogy néz rád amikor ott voltam, és nem lett volna annyira mérges, hogy velem mész el valahova, ha nem lennél neki fontos.
- Ez hülyeség.
- Azt hiszed. De ha ez nem lenne elég nem csak Gerit tesszük tönkre, hanem az egész családodat.

Értetlenül néztem rá. Hogy értette, hogy az egész családomat tönkre teszi? Hiszen kiskorom óta ismerem, a családunk egyik legrégebbi barátai. Hogy tehetne ilyet?

- Mi... Mi az, hogy az egész családomat? Mit ártottunk nektek?
- Ooo szívem, nem ti. Csak egy ember, az pedig az anyád. - a szemeim kitágultak a döbbenettől.

- Az anyám? Mégis mit tett? - soha nem tudnám elképzelni anyámról, hogy bárkinek is ártana. Ő a legkedvesebb és legönzetlenebb személy, akit ismerek. Amikor a Hucker család feje meghalt az egyik bevetésen, támogattuk őket. És azóta is segítünk nekik pedig az már 4éve történt.

- Az anyád küldte oda apámat meghalni! Miatta halt meg! - üvöltötte az arcomba Máté. - Tudta, hogy valószínűleg meg fog halni, kurvára tudta, hogy nem biztos, hogy haza jön! De ő oda küldte!

- Máté, ezt apád vállalta, ne próbáld anyát hibáztatni. Minden alkalommal fenn állt a veszélye, hogy meghal. Nem anyám tehet róla, hogy akkor ott meghalt. Apád az egyik legjobb emberünk volt, senki sem számított arra, hogy meghal.

- De anyád küldte oda. Tudta, hogy az egyik legveszélyesebb ember csempészhez küldi. Liza, a legjobb barátját küldte a halálba aznap.

- Nem Máté! Nem ő küldte, apád vállalta, hogy aznap oda megy. Ő is tudta, hogy JB a legveszélyesebb ember csempész. De ő oda ment, vállalva ezzel, hogy meghal. Szóval kurvára ne akard anyára kenni apád halálát mert nem az ő hibája.

- Akkor mégis kié?! - itt már szinte reszketett az idegtől. A fiú, akit kiskorom óta ismerek, aki mindig erős volt. Most szinte már a sírás szélén áll. Soha nem mondta, hogy ezt érezné.

- JB és az emberei hibája, nem a miénk. Nem apádé, hanem JB hibája. Szóval, ha valakit hibáztatni akarsz akkor az ne a cég, ne anyám és ne én legyek. Hanem JB.

És ekkor olyan dolog történt, amire nem, hogy Máté de még én sem számítottam. Teljesen elfelejtettem, hogy felhívtam Gerit. És persze neki most kellett megjelennie. Betörte az ajtót majd Mátét a földhöz vágta és elkezdte ütni. Máté a hirtelen jött meglepetéstől nem tudott elég gyorsan reagálni. Én az ijedségtől felsikítottam, majd bele telt pár percbe mire rájöttem, hogy valamit tennem kéne egy nem végig nézni ahogy a mostohatesóm szarrá veri Mátét.

- Geri, szállj le róla! Nincs baj! - megragadtam a vállát és megpróbáltam lerángatni Mátéról. Hát elég kevés eséllyel, nem is értem mit vártam. De azért tovább rángattam, mint egy idióta. - Geri! A rohadt életbe hagyd abba! Már minden rendben! Hallod! Geri!

De csak nem hagyta abba, viszont ekkor már Máté is ütötte. Én meg lassan a sírás szélén álltam. Nem hiszem el, miért vagyok annyira szerencsétlen, hogy semmit se tudok tenni. És ekkor valami eszembe jutott. Nem volt éppen az év ötlete, de más nem jutott eszembe.

- Geri hagyd abba kérlek! - kiáltottam és elkaptam a kezét, aminek hála kibillentem az egyensúlyomból és a földön kötöttem ki.

Geri

Hiába hallottam, hogy Liza kiabál, hogy ne verjem Mátét, nem tudtam abba hagyni. Csak arra tudtam gondolni, hogy elrabolta Lizát, és hogy akár bánthatta is volna. Nem bírtam elfogadni, hogy az az ember, akit kis szaros korom óta ismerek ilyet tett. És éppen ezért nem tudtam abba hagyni.

De Liza hirtelen olyan meggondolatlanságot tett, amit tényleg nem kellett volna, és ezzel véget vetett annak, hogy Mátét a sürgősségire juttassam. Elkapta a kezem miközben lendítettem egy újabb ütésre. Ezzel kibillentettem az egyensúlyából és ezzel a földre esett. Pont a fejét ütötte meg, és ekkor történt meg a baj. Liza elvesztette az eszméletét, én abba hagytam az alattam fekvő srác pusztítását. És csak Lizára koncentráltam.

- Liza, Liza, kérlek kelj fel. Hallod Liza, kérlek. - szólongattam sikertelenül. - A kurva életbe hívj már egy mentőt te szerencsétlen! - ordítottam Máténak, de hiába mert csak feküdt a földön.

Kikaptam a zsebemből a telefont és tárcsáztam a mentőket. Egy húsz perc múlva ide is értek. Mátét és Lizát berakták a mentőbe én pedig beszálltam a kocsimba és hajtottam utánuk. Közben felhívtam Esztert, hogy Lizát kórházba viszik, és megyek vele. Mondta, hogy ők is azonnal mennek, csak felkelti a fiúkat és Maját.

És már ott is voltunk a kórházban, kipattantam a kocsiból, és végig Liza hordágya mellett mentem miközben bevitték. Felvitték az emeletre, és hívtak egy orvost is, hogy azonnal megtudják vizsgálni.