Mostoha ikrek /Befejezett/

Mindennek van vége/ Liza, Geri

*Az előző rész tartalmából:*

- Szerintem igen, te is szeretsz engem és én is téged. Nagyon sok mindenkinek működik, nekünk is sikerülhet.

- És ha nem?

- Akkor legalább megpróbáltuk.

- Szóval szerinted fogadjam el?

- Igen szerintem fogadd el ezt a lehetőséget.

Liza

Igazából egész jól sikerült Kriszti itt léte egészen addig a pontig, amíg szóba nem kerültek a tervei. Ekkor döntöttünk úgy, hogy magukra hagyjuk, őket hadd beszéljék ezt át kettesben. Visszamentünk a konyhába és végig hallgattuk anyu kiselőadását arról, hogy Márk mekkora bunkó, hogy csak így lelépett. Majd felhívta és ezt neki is elmondta, majd végül közölte vele, hogy Maja szülinapjára haza kell jönnie. Márk erre persze semmit sem tudott mondani, kénytelen volt ezt elfogadni. Megígérte anyunak, hogy itthon lesz, majd lerakta a telefont.

Egyszer csak Geri és Kriszti jelentek meg a konyhában elköszöntek Geri haza vitte Krisztit, mi meg Noellel úgy döntöttünk, hogy hallanunk kell, amit beszéltek. Szóval a nappaliban ülve vártuk, hogy végre hazaérjen és jó pletykásokhoz híven kifaggassuk.

- Na, csak, hogy végre itthon vagy. - pattant fel Noel, majd behúzta a nappaliba a testvérét.

- Tudom, hogy mindent tudni akartok. - nevetett - Nem volt semmi extra, meg tudtuk beszélni, amit kellett. Abban maradtunk, hogy együtt maradunk és megpróbáljuk a távkapcsolatot. De úgyis csak második félévben utazik ki, addig pedig van még egy csomó időnk. - mosolygott.

- Akkor tényleg minden rendben van. - állapítottam meg.

- Biztos ezt akarod? - kérdezte hirtelen a mellettem ülő barátom.

- Igen, most úgy érzem igen. - Noel erre felszisszent - Figyelj, tudom, hogy neked nem volt vele szerencséd. De nem rendeltetésszerű, hogy nekem sem lesz.

- Nem egyszerű egy távkapcsolat Geri, ezt ne felejtsd el.

- Tudom Noel, végig néztem. Ha nem működik, majd akkor elengedjük.

- Rendben, tudod, hogy mindenben támogatlak. Csak félek, hogy veled is az lesz, mint ami velem volt.

- Hát remélem nem, de majd úgyis kiderül. - mosolygott - Na, én viszont megyek aludni, mert elég fáradt vagyok. Sziasztok. - köszönt és ott hagyott minket a konyhában.

- Miről beszélteteket? - néztem kérdőn a barátomra.

- Még régebben volt egy barátnőm, Mollinak hívták. Nagyon szerettük egymást, aztán a mi folytonos költözésünk miatt távkapcsolatba kezdtünk, de nem működött. És a végén már nem is akartuk megoldani a dolgokat. Ő talált mást, nekem meg akkor haltak meg a szüleim.

- És most félsz, hogy Gerivel is ez lesz?

- Én biztos vagyok benne, hogy ez lesz.

- Miért?

- Mert ismerem az ilyen pályázatokat. Nem hiszem, hogy Kriszti csak a következő félévben menne ki, szerintem hamarabb fog. Vagyis van ilyen lehetőség és szerintem ő élni fog vele. Ráadásul fiatalok is és nincsenek együtt olyan régóta, hogy ez rendesen tudjon működni.

- Érthető, amit mondasz. De remélem nem lesz igazad. - húztam el a számat - Szerinted összetörné?

- Valamennyire biztos, nem látszik, rajta, de nagyon ragaszkodó típus.