Mostoha ikrek /Befejezett/

Végre kiderült/Geri

Az előző rész tartalmából:

Bele ugrottam az ágyamba, és pár percen belül mosolyogva el is aludtam. Hihetetlen miket hoz ki belőlem Noel egyetlen beszélgetés után.

Geri

Ahhoz képest, hogy egy hónapja itt élünk még nem egészen szoktam meg. A költözéshez már hozzá vagyok szokva, mivel mindig sok gyakran költöztünk, de most úgy tűnik véglegesen maradunk. Persze ez csak az egyetemig érvényes. Mivel időközben sikerült megszereznem a jogsit már mehettem a saját kocsimmal. Szóval úgy döntöttem elmegyek Kriszti elé.

- Szia Tündér - köszöntem mikor beszállt a kocsiba. - Hova vihetlek?

- Szia Geri, hogy hogy itt vagy? - nézett rám kérdőn

- Hát gyakorlatilag a barátnőm vagy, szóval gondoltam elviszlek suliba. Hova jársz?

- A Szent Annába

- Jól van. Indulhatunk? - kérdeztem miközben beütöttem a gps-be a címet.

- Persze, de Geri...

- Igen kicsim?

- Nem fogsz elkésni? - nézett rám aggódva.

- Ma nincs első órám, de hidd el megoldanám, hogy ne legyen belőle probléma. - mosolyogtam rá, és rá léptem a gázra.

- Eléggé el voltál tűnve a hétvégén történt valami? - fordult felém aggódva?

- Hát az a baj, hogy nem az én reszortom ezt elmondani. De nyugi már minden rendben van - fordultam egy másodpercre felé, hogy tudjak egy biztató mosolyt küldeni neki.

- Hát rendben, de tudok ám titkot tartani, ha esetleg ettől félsz. - nevetett rám.

- Elhiszem, de nekem tényleg nincs jogom erről mesélni. Sajnálom. - húztam el a szám- És mit csináltál a hétvégén?

- Hát befejeztem a kertet, takarítottam, főztem. Csak a szokásos. - mosolygott rám - És te?

- Hát úgy tűnik kezdenek rendeződni a dolgok, Lizával végre megtudtunk mindent beszélni szóval most végre béke van.

- Noellel, hogy jönnek ki? Mármint teljesen mások személyiségileg. Legalábbis ahogy meséltél a testvéredről.

- Szerintem most végre ők is jól megvannak. Lizával együtt moziztunk egyik nap, aztán mondta, hogy neki még beszélnie kell a testvéremmel. Aztán ma reggel Noel nagyon furcsán viselkedett, legutóbb akkor láttam ilyennek amikor az előző barátnőjével Mollival együtt voltak.

- Meddig voltak együtt?

- Hát ahhoz képest, hogy nem voltunk fél évnél tovább egy helyen egész sokáig. Nagyon próbálkoztak a táv kapcsolttal. De nem nagyon működött hiába szerették egymást. Azóta Noel próbálja a helyét keresni a világban és most valamiért szerintem sikerült is neki.

- Na ez nagyon szuper. Viszont lassan megérkezünk. - ilyen hamar el is telt az idő? Pedig mintha fél óra eddig ennél hosszabb lett volna. Gondolkodtam magamban.

- Hol tudok parkolni?

- Ha a következő sarkon befordulsz ott be tudsz menni a suli parkolójába. - így is tettem. Pár perc múlva meg is álltam a Szent Anna parkolójában. Ránéztem az iskolára.

Egyáltalán nem volt olyan, mint amibe most járok, bár ez nem is csoda. De még azokra sem hasonlít, amikbe eddig jártam, vagy amiket eddig láttam. Ez olyan volt, mint egy börtön. Szürke magas falak, rács az összes ablakon. Az egész udvar és parkoló lebetonozva. Az udvarom állt két foci kapu meg padok és néhány bokor. Kriszti láthatta rajtam a csodálkozást, legalábbis a következő mondatából ezt sejtettem.