Mostoha ikrek /Befejezett/

Mindneki megbékél/ Geri és Liza

*Az előző rész tartalmából:*

- Szia - nyögtem ki nagy nehezen

- Szia - köszönt ő is

- Beszélnünk kell. - mondtam

- Tudom. Várj meg a szobában pár perc és végzek, csak leápolom az arcom

- Ne segítsek? - ajánlottam fel. Erre csak megvonta a vállát. Beléptem mellette a fürdőszobába és neki álltam leápolni az arcát. Így legalább volt időm össze szedni a gondolataimat.

Liza

Miközben Noel arcán pacsmagoltam szét a fertőtlenítőt gondolkodtam mit is mondhatnék neki. Hogy sajnálom, nem hittem volna, hogy ez fog történni? Vagy hogy bármi történjen én szeretem? Esetleg, hogy nem értem miért viselkedik így, amikor számítottunk rá, hogy ez is megtörténhet? De sajnos nem jutottam semmire, mert Noel megszólalt.

- Mit akartál mondani? - kérdezte sivár hangon. A hirtelen hangtól annyira megijedtem, erősebben nyomtam az arcára a fertőtlenítős pamacsot, mire felszisszent.

- Juj, bocsánat! - vettem el gyorsan az arcától a pamacsot. - Hát csak a mai napot akartam veled megbeszélni.

- Mit kéne ezen megbeszélni?

- Hogy mi ez a hirtelen hangulat váltás Noel. Reggel még semmi bajod nem volt. Mióta megtörtént az a hülye balhé az udvaron nagyon furcsa vagy. - mondtam mérgesen, majd valamivel nyugodtabban folytattam - Tudtuk, hogy van erre esély, mégis bevállaltuk. Szeretlek Noel és ezen pár idióta véleménye nem fog változtatni.

- Te láttad egyáltalán miként néztek ránk Liza? Mint akik valakit megöltek, mint egy zsák szemétre. Neked tényleg ez kell?

- Ha veled lehetek akkor igen! - egyre jobban kezdtem mérges lenni. Mégis miért ne akarnék vele lenni? Sosem érdekelt mit gondolnak majd persze pont most fog érdekelni. Hát még mit nem! - Mondtam, hogy szeretlek és hogy ezen nem változtat semmi. Nem érdekel mit gondolnak rólam amíg a családom, az igaz barátaim és te mellettem vagytok.

- Biztos vagy benne? Mert ha csak egy kicsi kétely is van benned akkor hagyjuk ezt inkább most az elején.

- Soha nem voltam még semmiben ennyire biztos, mint ebben. - jelentettem ki határozottan - És te? Te kibírnád értem? Értünk? - néztem rá visszafojtott lélegzettel. Istenem add, hogy igent mondjon.

- Oké most figyelj rám Liza! - ragadta meg a vállam és maga mellé ültetett a kád szélére. - Ha nem lennék biztos bennünk nem vallottam volna be mit is érzek irántad és nem keveredtem volna verekedésbe. Szeretlek Liza, jobban, mint bárki mást és nem akarlak elveszíteni.

- Akkor miért viselkedtél ilyen furcsán?

- Mert féltem, hogy te esetleg már nem akarod és így megkönnyítettem volna a dolgok lezárását.

- Te nem vagy normális szívem! - nevettem és a vállára hajtottam a fejem - Nem akarok veled semmit sem lezárni. Akkor minden rendben van?

- Igen, minden a legnagyobb rendben. - felelte és magához ölelt. Pár percig csak így ültünk. Majd, amikor már kezdett kényelmetlen lenni a kád széle megtörtem a csendet. - Nem ülünk át valami kényelmesebb helyre?

- Na ez egy elég jó ötlet. - felállt és engem is magával húzott - gyere nézzünk meg egy filmet. Mit szólsz?

- Remek! Mit nézünk?

- Te mit szeretnél? - kérdezte miközben helyet foglaltunk az ágyán és bekapcsolta a tv-t.

- Mondjuk valami romantikusat. Két lépés távolság?

- Hm, még nem láttam. - gondolkodott el. - Felőlem nézhetjük.

- Ne már! Az az egyik kedvenc filmem, már egy csomoszór láttam. Olyan jó! - lelkendeztem mire csak megborzolta a hajam.

- Valahogy egyből sejtettem. - nevetett. Hátra dőlt az ágyon és engem is magával húzott. Rá dőltem a mellkasára és beszívtam az illatát.

Noel elindította a filmet én pedig végre úgy éreztem minden rendben van. Újra.

Geri

Miután haza értünk a suliból Noel egyből felment az emeletre Liza pedig utána rohant. Így rám hárult a feladat, hogy elmondjam mi történt amiért hamarabb jöttünk haza és ez a két gerlice megőrült és rohangálnak a házban.

- Szóval? - nézett rám Eszter és Márk miután helyet foglaltunk a nappaliban.

- Hát ahogy várható volt, páran kiakadtak azon, hogy együtt vannak. Ebéd szünetben ketten beléjük is kötöttek, aminek verekedés lett a vége. Noel és egy srác valami Ábel össze verekedtek, ami miatt mind a ketten büntetést kaptak. Noelnek segítenie kell a karácsonyi bál szervezésében a másik srácról fogalmam sincs, de hogy őszinte legyek a legkevésbé sem izgat. Ez után az igazgatónő haza küldött mindenkit. Noel valamiért bevágta a hisztis és gondolom Liza igazából azért ment fel, hogy kiderítse mi történt.

- Jézusom. Gondoltam, hogy nem megy majd minden zökkenő mentesen, de reméltem, hogy ilyen botrányok nélkül megússzuk. - rázta meg a fejét Eszter - Gondolom nekik most nincs túl sok kedvük enni. De mi úgyis ebédhez készültünk, jössz Geri? - mosolygott rám

- Igen persze, át öltözőm és jövök. - Eszter bólintott majd Márkkal együtt bementek az ebédlőbe. Én pedig felmentem az emeletre, ám mielőtt a saját szobámba mentem volna átöltözni úgy gondoltam megnézem mi lett a beszélgetés vége. Benyitottam Noel szobájába mert onnan hallottam a tv hangját. Benéztem az ajtón és olyan látvány fogadott, amit vártam és amire számítottam is. A tévé-ben valami romantikus film ment, ők ketten pedig egymáshoz bújva aludtak. Hát igen ezek szerint sikerült megoldani a problémákat. Óvatosan becsuktam az ajtót, majd át mentem a saját szobámba. Felvettem egy szürke melegítőt és egy fehér pólót. Majd mivel még csak egy óra volt írtam egy üzenetet Krisztinek: "Mégis el tudok érted menni. Kettőre ott vagyok érted Hercegnő <3"

Ezután gyorsan lementem a többiekhez ebédelni.

- Na sziasztok! - léptem be a konyhába - Úgy tűnik, hogy a két gerlice újra felhőtlenül boldog. Én pedig szeretnék kérni valamit.

- Persze mond csak. - mosolygott Eszter

- Szóval tegnap vacsoránál mondtam, hogy van barátnőm, és holnap szeretném elhozni vacsorára, ha nektek is megfelel. Ma még vele is megbeszélem, de szerettem volna, ha tudtok erről.

- Persze csak nyugodtan. Akkor úgy készülök, hogy holnap egyel többen leszünk.

- Na úgy látszik én vagyok itt az egyetlen szingli. - jelentette ki Márk

- Ugyan, Maja sem jár még senkivel. - nevettem

- Igen de ő 13 éves, én meg 20. Azért van egy kis különbség. - felelte

- Jó igaz, de hidd el egyszer téged is majd megtalál a nagy ő! - mondtam bölcsen

- Na kösz. - forgatta meg a szemeit - Amúgy mikor lettél te ilyen rendes?

- Ez egy egész folyamat volt. - nevettem - De nagyon sokat köszönhetek nektek amiért ilyen kedvesek és elfogadóak voltatok velem. És persze Krisztinek, ő meglátta bennem a jót, azt, akit már nagyon sok ideje én sem találok magamban. Ez nagyon sokat segített. - mosolyogtam - Ó, lassan indulnom kellene Krisztiért megígértem neki, hogy elmegyek érte suli után mivel hamarabb végeztem.

- Csak nyugodtan. - mosolygott rám Eszter - Már nagyon várom, hogy megismerjem.

- Igen, én is. - mondta Márk. Én rájuk mosolyogtam, felálltam az asztaltól majd mivel már otthoni ruhában voltam, gyorsan felmentem az emeletre átöltözni és már indultam is Krisztiért.