Mostoha ikrek /Befejezett/

Újabb titok/ Geri

*Az előző rész tartalmából:*

- Csak nyugodtan. - mosolygott rám Eszter - Már nagyon várom, hogy megismerjem.

- Igen, én is. - mondta Márk. Én rájuk mosolyogtam, felálltam az asztaltól majd mivel már otthoni ruhában voltam, gyorsan felmentem az emeletre átöltözni és már indultam is Krisztiért.

Geri

Hibába vártam, hogy Kriszti vissza jelezzen az üzenetemre ez nem történt meg. Azzal nyugtattam magam, hogy biztos csak nagyon elfoglalt a suliban. Bekanyarodtam ugyan abba a parkolóba, mint reggel és amíg vártam, hogy Kriszti megérkezzen újra meg újra átpörgettem az instagrammot. Már láttam ki hova megy majd őszi szünetben, ki mit csinált a hétvégén, ki milyen könyvet olvasott el, ki melyik versenyt nyerte meg. Egyszóval mindent, amit az ismerőseim csináltak. De a barátnőm még fél órával később sem lépett ki az iskola ajtaján. Úgy gondoltam, hogy ez már elég furcsa, szóval kiszálltam a kocsiból majd bementem az előttem tornyosuló épületbe. Amint beléptem egy csapat lány jött velem szembe, Krisztivel egykorúnak néztek ki, szóval megszólítottam őket.

- Sziasztok Vígh Krisztit keresem. Nem tudjátok merre van? - a lányok először megilletődve néztek rám, majd egy vörös hajú lány megszólalt.

- Én láttam. Az igazgató hívatta be magához körülbelül egy fél órával ezelőtt.

- És merre találom az irodát? - néztem végig rajtuk

- Menj fel azon a lépcsőn. - mutatott maga mögé egy szőke lány - A harmadik ajtó lesz az.

- Köszönöm lányok. - feleltem majd elindultam arra amerre a kis szöszi mutatta. Amikor oda értem hirtelen eszembe jutott, hogy nem mehetek csak úgy be és rángathatom ki onnan. Miután erre az elég fontos dologra rájöttem, úgy döntöttem leülök az iroda előtti székek egyikére és ott várom meg. Mondjuk ennyi erővel a kocsiban is maradhattam volna, bár már ennek is mindegy.

Kriszti újabb hosszú várakozás után jelent csak meg. Szóval miután kerek negyvenöt percet vártam rá, Kriszti megjelent és már majdnem ott is hagyott, de sikerült időben elkapnom a karját.

- Hát te meg hova mész? - néztem rá

- Hát gondoltam haza. Hogy hogy itt vagy? - nézett rám kérdőn

- Hamarabb végeztem suliban és gondoltam eljövök érted, de írtam is. Nem láttad?

- Nem bocsi. - rázta meg a fejét - De köszönöm, hogy eljöttél értem. - mondta majd elindultunk kifelé a suliból egyenesen a kocsihoz. Kihajtottam a főútra.

- Miért kellett bemenned az igazgatóhoz?

- Semmi különös nem volt.

- Akkor elmondod? Mert nem hiszem, hogy olyan balhés lennél, hogy amiatt kellett ott lenned.

- Nem tényleg nem amiatt. - túrt bele zavartan a hajába. - De előbb szeretném a dolgokat magammal tisztázni, majd utána elmesélem.

- Hát rendben. - ez után már csak a rádió szólt a kocsiban mi pedig néha megszólaltunk. Amikor oda értünk a házhoz, Kriszti már szállt volna ki amikor megszólaltam. - Holnap eljössz hozzánk vacsorára?

- Komolyan? - kérdezte zavartan - Mármint, nem zavarok?

- Ugyan miért zavarnál? Már nagyon kíváncsiak rád. - mosolyogtam

- Hát rendben, akkor holnap hányra menjek?

- Fél hátra itt vagyok érted szívem. - nyomtam egy puszit a szájára.

- Rendben. - és ezzel kiszállt a kocsiból. Megvártam amíg beér a házba és haza hajtottam. Természetesen mivel nem szeretem, ha valamiről nem tudok egész úton azon gondolkodtam mégis mi történhetett, amit nem mond el nekem.

Otthon beparkoltam a garázsba és úgy döntöttem, hogy ideje egy kicsit produktívnak lenni mert ma még semmit sem tanultam. Ám belépve az ajtón rájöttem, hogy ezt még hanyagolom ugyanis megláttam Lizát a konyhában.

- Szia húgi. - köszöntem majd leültem egy székre - Mesélj el mindent.

- Szia, mi mindent?

- Arról, hogy mi volt veletek.

- Kibékültünk. - felelte nagyon tömören, miközben megfordult és a konyhapultnak támaszkodott.

- Na nem mondod. - forgattam meg a szemeimet - Kicsit részletesebben, ha lehet.

- Najo legyen. - sóhajtott - Felmentem leápoltam az arcát, és addig is volt időm összeszedni magamat. Aztán vitatkoztunk egy kicsit, de már minden oké.

- És hol maradnak a szaftos részletek?

- Milyen szaftos részletek?

- Mondjuk a tárgyak egymáshoz dobálása és hasonlók.

- Geri nem egy szappan operában élünk. - nevetett fel

- Sziasztok! - jött be Noel is a konyhába. - mi ilyen vicces?

- Csak a tesód. Minden áron tudni akarta a szaftos részletek a kibékülésünkől.

- Hát azok nincsenek tesó. - veregette meg a vállam.

- Igen már én is tudom. - mondtam - Viszont szükségem lenne egy női tanácsára.

- Mindent mesélj el. - ült le mellém izgatottan Liza.

- Hát ma elmentem Krisztiért a suliba, mert ha balhé miatt hamarabb végeztünk. Aztán vártam rá fél órát a kocsiban, de semmi, majd bementem a suliba és megtudtam, hogy az igazgatónál van. Ott vártam még negyedórát mire kijött. És nem akarja elmondani mi a baj. Nem hiszem, hogy balhé lenne mert elég nyugis embernek tűnik. Mit csináljak? - néztem rá a velem szemben ülő lányra kétségbeesve.

- Hagyj neki időt. - felelte lazán, majd látva megrökönyödésemet folytatta - Ne erőltess semmit, ha akarja majd úgyis el fogja mondani. Lehet nem tudja még ő sem mi is a baj. De amint rájött beszélni fog veled hidd el. - mosolygott rám, majd megölelt.

- Oké, rendben. Holnap jön hozzánk vacsorára. Legyetek kedvesek kérlek, nagyon izgul.

- Geri én ismerem, ezt ne felejtsd el. És mindig is kedves voltam vele, ezután sem lesz másként. - mosolygott Liza.

- Én meg kivel nem vagyok kedves tesó? - nevetett Noel.

- Jó tudom igazgatok van. - mondtam.

- Na mi megyünk, megpróbáljuk most tényleg végig nézni a filmet. - szólt Noel és már el is tűntek.

- Jó szórakozást! - szóltam utánuk. Majd mivel ismét nem tudtam mit kezdeni magammal, a tanulásra meg nem tudtam volna figyelni így lementem a kis edző terembe, és legközelebb csak akkor jöttem fel, amikor Maja szólt hogy vacsora idő van.