Mostoha ikrek /Befejezett/

Rózsák/Liza

Az előző rész tartalmából:

- Na ez a beszéd. - majd elindultunk most már tényleg haza.

Liza

Mivel egész nap nem mehettem suliba, és ez még így lesz 5 napig. Annyira idegesít, soha nem szoktam hiányozni, de az orvosi utasítás az orvosi utasítás. Anyu pedig hajthatatlan, hiába mondom neki, hogy már semmi bajom és teljesen jól vagyok. Hallani sem akar róla, hogy a héten már bemenjek. Mivel az egész napot itthon kell töltenem és a tanagyagot csak akkor kapom meg ha Geriék haza érnek úgy döntöttem lemegyek edzeni. Össze fogtam a hajam a fejem tetején egy lófarokba, felvettem egy futónadrágot és egy sportmelltartót. A konyhában kivettem egy üveg vizet a hűtőből és le is mentem a lépcsőn az edző terembe. A telefonomat hozzá csatlakoztattam a hangszórókhoz és az edzős lejátszási listámat hallgatva felálltam a futópadra majd bekapcsoltam. Úgy döntöttem, hogy azt az edzés tervet fogom most is csinálni, amit nyáron is szoktam, először futópad, majd evezőgép. Amikor ezekkel végeztem felülések, plank és egy kis jóga.

Nem is figyeltem mennyi ideje vagyok lent, mert nagyon élveztem, ám egyszer csak anyám jelent meg az ajtóban.

- Szia anya - köszöntem neki miközben felálltam a földről ezzel megszakítva a jógát - Mond csak

- Nem is volt alakalmunk rendesen beszélni mióta itt vannak a fiúk.

- Hát igen, eléggé felforgatták az életünket - nevettem

- Remélem sikerült megoldani a kezdetleges nehézségeket. - mosolygott rám - Mondjuk, ahogy vacsoránál láttam Gerivel igen.

- Vele is, meg Noellel is. Tegnap este beszéltem vele. - hajtottam le a fejem mert valahogy éreztem, hogy erre az emlékre elpirulok.

- Na mi történt?

- Hát tegnap beszéltem vele, és nem is olyan, mint amilyennek először gondoltam. Kiderült, hogy nagyon jó fej és megértő is. Tényleg kedves, nem az a nyalizós stréber, akinek az elején gondoltam. Bocsánatot kértem azért ahogy viselkedtem az elején és kiderült, hogy nem is vette annyira magára, mint ahogy azt így utólag gondoltam. - itt befejeztem mert a következő mondat még nekem is furcsa volt - Beszéltem neki apuról... - mondtam ki halkan. Abban sem voltam biztos, hogy anya hallotta.

- Büszke vagyok rád. Nem csak azért, mert képes voltál arra, hogy belásd a saját hibádat, hanem mert végre tudtál beszélni arról, hogy milyen volt neked apád elvesztése. - hát ezek szerint mégis hallotta. Egy percre megcsillant a szemében a fájdalom amikor apáról beszélt, de szinte azonnal el is tűnt és újra az az erős nő volt, aki felnevelt minket.

- Köszi anya. Hány óra van?

- Hát lassan végeznek a fiúk. - mondta ki kuncogva

- Akkor elég régóta lent vagyok. - gondolkodtam el, miközben összeszedtem a cuccom

- Mikor jöttél le?

- Dél körül, szóval lent voltam két órát. - gondolkodtam hangosan - Fel sem tűnt, tényleg hiányzott már. A nagy felfordulás miatt mostanában nem tudtam rendesen edzeni.

- Hát kicsim most egész héten itthon vagy, szóval amikor nem tanulsz annyit edzhetsz amennyit akarsz. - nevetett anya - Melyik edzés tervedet csináltad?

- Amit nyáron szoktam. Tényleg tudod hova megyünk nyáron?

- Lizi, október van. Nem tudom.

- Hát nekem lennének ötleteim. - húztam sejtelmes mosolyra a számat

- És mi lenne az? - nézett rám anya félve. Hozzá van már szokva, hogy milyen helyekre szeretnék menni.