Az élet újra szép, ...?

5. Fejezet

Sakura

Mikor megérkeztünk Sunagakuréba, már vártak minket. Néhány shinobi a főépület felé kísért, majd fel az iroda elé. Illedelmesen kopogtunk, majd beléptünk a szobába.

– Sakura! – hallottam a nevem, mire odakaptam a tekintetem.

– Temari! – Odamentem hozzá, s megöleltem. – Annyira jó látni téged. Kazekage-sama – fordultam az említett felé.

– Ugyan, Sakura. Egyszerűen csak Gaara. Már mondtam sokszor – javított ki.

– Rendben. – Zavartan elmosolyodtam.

– Elhoztuk a tekercset – szólalt meg most már Itachi, s átnyújtotta az íróasztal fölött az említett tárgyat.

– Rendben, köszönjük – hálálkodott Gaara. – De biztos, fáradtak vagytok. Temari, kérlek, mutasd meg nekik a szobájukat, majd hozd őket a nagyterembe.

– Máris – válaszolt barátnőm, majd terelgetni kezdett minket a szobánk felé.

Közös szobát kaptunk, mert úgy tudták, hogy egy pár vagyunk. De annyira nem zavart, hiszen már aludtam Itachival, s a korábbi beszélgetés után nem fog feszélyezni a helyzet. Lepakoltuk a cuccainkat, én felvettem valami kényelmesebb göncöt, majd a nagyterem felé vettük az irányt. Én már tudtam a járást, mert az elmúlt években sokszor jártam itt. Gaarának szüksége volt segítségre, a Hokage pedig engem küldött, mert engem tartott a legmegfelelőbbnek erre a munkára. Bár azt hiszem, volt egy kis hátsó szándéka is. Titkon remélte, hogy idővel Gaara és köztem ki fog alakulni valamilyen kapcsolat, ami majd segít elfelejteni a múltat. Hát azt hiszem, nem kell mondanom, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ő azt kiszámította. Jól megértjük egymást, de mint közeli barátok. S ez épp elég. Mindenesetre, bármikor számíthatok rá, ő is rám, és ezt tudja.

– Meséljetek. Olyan rég találkoztunk – kezdtem mondandómba, amikor beléptünk a terembe, s helyet foglaltunk egy asztal körül.

– Ami azt illeti, van egy kis meglepetésünk – kezdte Temari, s sejtelmesen elvigyorodott.

– Mégis mi lenne az?

– Temari újabb követi megbízást kapott. Ismét Konohába kell mennie néhány hónapra, s nem bírja kivárni, hogy végre útra kelhessen – mondta el tömören Gaara a lényeget.

– Tényleg? De hát ez nagyszerű – vigyorodtam el én is, s Temarira pillantottam. – Velünk fogsz jönni holnap?

– Sajnos nem. Először úgy volt, de közbejött egy küldetés. Csak egy hét múlva megyek. De kérlek, ne mondjatok senkinek semmit. Főleg ne... – de befejeztem helyette.

– Shikamarunak. – Fülig húztam a szám örömömben, s halkan felkuncogtam, mikor megláttam barátnőm kipirult arcát. Bólintott, miszerint eltaláltam. Kellemes meglepetés érkezik a Narának másfél héten belül. – Örülni fog. Kezd kikészülni szegény. A Hokage egy pillanatra sem hagyja szusszanni.

~.~

– Mi az, hogy elkezdtek mozgolódni? Mégis miért? Honnan ez az információ? – Tornádóként söpört végig a Hokage haragja a kis irodán.

– ANBU-k küldtek jelentést, miszerint az egész társaság elhagyta a rejtekhelyet. – A hallottakra Tsunade szeme kikerekedett.

– Az egész csapat? Nem kettesével szoktak küldetésre indulni?

– De igen. Viszont ezúttal úgy látszik, semmit nem akarnak a véletlenre bízni.

– S mit akarnak? Merre tartanak?