Az élet újra szép, ...?

25. Fejezet

Sakura

Nem vettem észre, hogy Madara mikor formálta a jeleket, mert el voltam foglalva Daisukéval. Csak akkor eszméltem fel, amikor megláttam a lángokat. Legrosszabb pillanatban blokkoltam le, csak annyira voltam képes, hogy megöleljem a fiamat, s bízni abban, hogy így nem fog annyira súlyos sérüléseket szenvedni. Viszont mikor már hosszabb ideje nem éreztem semmit, kinyitottam a szememet, s Sasukét pillantottam meg. Csak akkor tűnt fel, hogy ölelt minket, s a szárnyaival fogta fel a lángokat. Az arcát néztem. Összeszorította a szemeit, s ajkába harapott. Csak ő tudja, mennyire fájhatott neki.

- Sasuke... Miért? - böktem ki, alig hallhatóan, de nem válaszolt, csak felállt, s elénk lépve, szembe nézett Madarával. Ezzel végig tudtam nézni a hátán. Elszörnyedtem, mikor megláttam az égési sérüléseit. S ezek ellenére rendületlenül állta Madara pillantását.

- Mi az, Sasuke? Felébredtek az apai ösztöneid? - Felkaptam a fejem. Madara szélesen elvigyorodott.

- Mégis mit beszélsz? - ordított, ahogy a torkán kifért. Összerezzentem. Tudtam, hogy ideges. Nagyon ideges.

- Sakura! Sasuke nem tudja! - kiáltott Itachi, én pedig felé kaptam a tekintetem. Mit nem tud? Miről beszél?

- Hm. Szóval tényleg halvány lila gőzöd sincs róla. Most megfogtalak. - Madara felnevetett.

- Te meg...

- Az a fiú, ott a hátad mögött, Daisuke, a te fiad. Nem tűnt fel, hogy túlságosan hasonlít rád? - nevetett még mindig. S nekem akkor esett le, miről beszélt Itachi. Sasuke... Sasuke nem tudta, hogy Daisuke az ő fia? Csak nem azt gondolta, hogy Itachié? De miért? Honnan jött ez neki? Ez ugyan nem mentség a viselkedésére, de legalább megmagyaráz mindent.

Sasuke

Amikor feltűnt, hogy Madara Sakuráékat vette célba, nem is gondolkoztam, ösztönösen cselekedtem. Csak az tudtam, hogy meg akarom védeni őket, bármi áron. Elengedtem Madarát, s néhány szárnycsapással eléjük értem. Magamhoz öleltem mindkettejüket, s a szárnyaimmal takartam őket a lángok elől. Iszonyatosan égetett, de ennél többet is kibírtam már. Mikor Madara felnevetett, s olyanokat mondott, amit nem tudtam elhinni, zavarttá váltam.

- Mit beszélsz? - ismételtem magam. Teljesen kiszáradt a torkom. Nem mondhat igazat, lehetetlen.

- Ahogy mondtam. Gondold végig a dolgokat, s rájössz, hogy igazam van.

Tényleg igaza volt. Ahogy végigpörgettem a fejemben az elmúlt napok eseményeit, minden, amit eddig homály fedett, most tisztává vált. Azok az emberek a bárban. Azt mondták, az apja bűnöző, s a nagybátyja pedig eltűnt. Rólam beszéltek, én számítok bűnözőnek, Itachi pedig eltűnt, mert az Akatsuki elfogta. Később a cellában. Amiket mondott, ahogy az apjáról beszélt. Engem vetett meg annyira, nem Itachit. Mikor odaszóltam neki, hogy mennyire arrogáns, akkor is... Én viselkedtem mindig úgy. Amikor Sakura megjelent, s elkezdett vele veszekedni... Nem tudta befejezni a mondandóját Madara miatt. Azt mondta, igazán érdekelhetett volna legalább a saját... fiam... Igen, ezt akarta mondani. Ezért gyűlölt annyira. Amiatt, hogy egyedül hagytam őket, hogy miattam megvetette az egész falu. Ha otthon maradok, ha tiszta fejjel végiggondolom, s nem rohanok el meggondolatlanul... Ha akkor rájövök, hogy Karin hazudott, hogy végig átvert...

- Jajj, de nehéz az ilyesmi. Milyen érzés tudni, hogy a fiad tiszta szívből gyűlöl, s azt kívánja, bárcsak meg se ismert volna? Hm, Sasuke? - Egyre közelebb jött, de meg sem tudtam mozdulni. - A tudatlanság áldás, igaz? - Ezt mondta, mikor elhagytuk a cellát.

Annyira megdöbbentem, hogy még az átokjelem is visszahúzódott. Egyszerűen képtelen voltam tisztán gondolkozni. A szívem sajgott, a lábam reszketni kezdett. Rávettem magam, hogy a hátam mögé pillantsak. Pont Daisukét láttam meg. Meg volt ő is szeppenve. Nagyot nyeltem. Tényleg az én fiam lenne? Ő tényleg... Nem fogtam fel semmit, ami körülöttem történt. Madara egyre közelebb ért hozzám, valahonnan távolról hallottam Sakura és Itachi hangját, de nem értettem, mit mondtak. A lábaim felmondták a szolgálatot, s térdre rogytam. Teljesen lemeredtem. Képtelen voltam cselekedni.

/*Ez most kicsit rövidebb lett, de azért remélem, tetszett! 🤗 Nem soká' jön a következő. 😬*/