Az élet újra szép, ...?

13. Fejezet

/*Itt az új rész! 😍 ha ügyesek lesztek, lehet még ma feltöltöm a következőt! 😬*/

Karin

Miután otthagytam őket, a szobámba vonultam. Nem akartam még több percet azzal a kis betolakodóval tölteni. Minek kellett idehozni? Mindent elrontott. Feltétlenül ki kell találnom valamit, amivel elérem, hogy Sasuke meggyűlölje. Egy apró kis hazugság tökéletes lenne, de fogalmam sincs, mégis mit mondhatnék neki. Valamilyen módon bizonyítanom is kéne az állításom, mert másképp megint nincs esélyem. Ó, a francba az egésszel...

Végignyúltam az ágyamon, s gondolkozni kezdtem. Mit utálhat Sasuke, aminek köze van Sakurához? Itachi... Csak az a baj, hogy most már nem neheztel rá sem, megbocsátott neki, így ez sem válik hasznomra. De mi van, ha hazugságon kapja Sakurát? Ez tökéletes lenne, de mit találjak ki?

És akkor eszembe jutott. Hirtelen felültem. Ez az. Kockázatos, de egy próbát megér.

Az órára kaptam a tekintetem. Már este kilencet mutatott. Mi van? Ennyire nem bambulhattam el. Mindegy. Sasuke ilyenkor még úgysem szokott aludni. A szobája felé vettem az irányt, de mikor benyitottam üres volt. A konyhába mentem, de ott sem találtam senkit. Gyanús volt a nagy csend is, ezért elkezdtem a többiek chakráját keresni. Hirtelen felpattantak a szemeim. Nem találtam őket, még csak a közelben sem tartózkodtak. Emlékszem, hogy említette Sasuke, szándékszik visszamenni Konohába, de az meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen hirtelen, egyik pillanatról a másikra. S engem képesek voltak itt hagyni. Mégis mit képzeltek magukról?

Fortyogtam egy kis ideig, majd összeszedtem magam, s úgy döntöttem, hogy utánuk megyek. Visszaszerzem Sasukét kerül, amibe kerül.

Itachi

Néhány órán keresztül sétálgattam Konoha utcáin, s közben próbáltam elkerülni azokat a helyeket, ahol Sakura meg szokott fordulni. Amennyire ismerem, azzal kezdte a hazatérést, hogy végigjárta az ismerősöket. Nem akartam még véletlenül sem találkozni vele. Össze kellett szednem a gondolataimat, hogy majd ne vegyenek észre semmit a viselkedésemen.

Már jócskán besötétedett mire hazamentem. Meglepetésemre vártak. Sasuke, Sakura, Naruto, Hinata és Ino is a házban voltak, s mikor beléptem a nappaliba, Sakura azonnal a nyakamba ugrott. Meglepődtem. Nem számítottam arra, hogy aggódni fognak értem. Bár azok után, ahogy otthagytam őket... Eléggé felelőtlenül viselkedtem.

- Te idióta! Miért kellett ott hagyni minden szó nélkül? Azt hittük, hogy nem is örülsz nekünk - kezdte Sakura, s közben Sasuke is odalépett hozzánk.

- Örülök, csak váratlanul ért. Ennyi az egész - mondtam, miközben Sasukéra néztem.

- Na jó, most már én jövök. Elhiszem, hogy elég sok megbeszélnivalótok van, de nekünk lassan mennünk kéne, úgyhogy majd utána leültök társalogni - vágott közbe Naruto. Nagyra nyílt szemekkel néztem rá.

- Még nem mondtad el nekik?

- Nem, mert biztos voltam benne, hogy látni akarod majd az arcukat. - Vigyorodott el idétlenül. Megejtettem én is egy mosolyt.

- Igen, ez jó ötlet volt. Azt hiszem ennek a hírnek Sakura fog örülni a legjobban. - Néztem az említettre, aki csodálkozó tekintettel fürkészett minket.

- Miről van szó? Mondjátok már! - türelmetlenkedett. Nem csodálom. Szerintem Naruto egész nap kínozta. - Naruto! - Szólt rá, mire ő Hinatára nézett, s mindketten elmosolyodtak.

Ezt követően Sakura azonnal rájött. Láttam a szemében. Először hitetlenkedő volt a tekintete, mint aki azt hiszi, képzelődik, aztán kezdte felfogni.