Fiatalság Félegészség-Xiuchen[Hun]

7. Rész

Kim Jongdae szemszöge

- Jongdae...

- Nem aludhatnánk? - néztem rá könnyeimet visszatartva.

- Nem, mert akkor magadba fordulsz, azt pedig nem akarom. Jongie, kérlek mond el. - fogta meg két kezével arcomat. - Soha többet nem fogdoslak. Megvárom, míg te szeretnéd. Tudod, azt hittem, hogy készen állsz, csak nem mered elmondani, ahogy sok más dolgot sem. Ezért kezdeményeztem, hátha erre vártál. Sajnálom, ígérem, többet nem fogom, jó?

Bólintottam, mire elmosolyodott és ajkaimra hajolva egy szerelmes csókban részesített. Mikor húztam hátrafelé, hogy ezzel lezárjam a beszélgetést, hogy pihenjünk, megállt és elvált tőlem.

- A-a. - rázta a fejét. - Tudom, mire készülsz és nem. Addig nem, amíg nem végeztünk. A második probléma a lányok voltak. Hmm... Ha szeretnéd, akkor-...

- Ne beszélj velük, gyávának fognak tartani emiatt.

- Akkor? Mit fogsz tenni?

Nem válaszoltam, ő megrázta a fejét.

- Jongdae...

- Őszintén, mit tegyek? Elcsesződött a gyerekkorom, nem volt apám, aki erősnek neveljen, egy érzelmi roncs vagyok és nem tudom visszatartani a könnyeim. Mi lesz, ha beszélsz velük? Eggyel több okuk lesz gúnyolni. Nem mellesleg, gimi után, ha sikerül egyetemre mennem, te nem leszel ott.

- Akkor bírd ki a napot sírás nélkül. Mosolyogj rájuk, azzal felidegesíted őket. Hidd el, egy ilyen embernek úgy tudsz ártani a legjobban, ha nem mutatod ki, hogy igenis fájt, amit mondott. Csak mosolyogj, egy idő után befejezik majd.

- Vagy elkönyvelnek idiótának. - fordítottam el a fejemet, de Minseok egyből visszahúzott.

- Nem fognak.

- És ha meg is teszem ezt? Jöjjek haza és bőgjem szét a fejemet itthon?

- Igen.

- M-mi? - meredtem rá pislogás nélkül.

- Mosolyogd végig a napot, gyere haza. Én itt leszek és nem fogom hagyni, hogy bárki miatt sírj. Ha a suliban nem is, de otthon ott leszek. Nem hagyom, hogy sírj. Csak az örömtől sírhatsz, más miatt nem. - jelentette ki....az én könnyeim pedig megeredtek. - Shh. Gyere ide. - húzott még közelebb magához és átölelt. - Most már minden rendben a harmadik bajodon kívül?

Vállába bólogattam és szorosabban karoltam át. Anyus dolgot nem akarom elmondani... olyan gyerekes dolgon akadtam ki. Az se biztos, hogy megérti. Vagyis... Mindig megért mindent. Legalább is megértett, eddig.

Váratlanul eltolt magától, lassan letörölte puszikkal a könnyeimet és homlokát az enyémnek döntötte. Összekulcsolta ujjainkat és kézfejemhez is hozzáérintette ajkait. Mozzanataitól egyre jobban elvörösödtem, amit elhajolása közben észre is vett. De nem cukkolt vele, ahogy szokott, hanem visszaterelt minket a témához.

- Valami gond van otthon, ugye? Zavar anyukád barátja, igaz?

- Mikor hazamentem tőled, hallottam, ahogy... - lenéztem a kezeinkre - szexeltek.

Láttam, hogy Minseok izmai befeszülnek, amitől meglepődtem - amellett, hogy szexinek találtam - és egyből felnéztem rá. Szemeiben leolvashatatlan érzelmet láttam, amit nem is hagyott sokáig látótérben, megölelt.

- Ne haragudj. Ha nem nyomulok rád, nem kellett volna végig hallgatnod.

- Ne hibáztasd magad. Ha viszont ez vigasztal: csak a végét kellett hallanom. - kuncogtam.