Fiatalság Félegészség-Xiuchen[Hun]

33. Rész

Kim Minseok szemszöge

Aznap reggel a mamámék - nem is annyira halk - sutyorgására keltem fel. 

- Hát nem édesek? 

- Tettél valamit abba a vacsorába, igaz? Engem kiütöttél, vele őket meg összeboronáltad.

- Jaj, papa! Ne mondj ilyen butaságokat!

- Akkor a kakaó az oka! Biztos megbabonáztad! 

- Mama, kimennétek? – emeltem fel a fejemet Jongdae nyakából. 

- Persze, persze, kisunokám. Aludjatok csak. – mosolygott és kihessegette a papát az ajtón, majd ő is távozott egy integetéssel. Jongdae vállai rászkódni kezdtek és lassan halk nevetése is társult ehhez, így hitetlenkedve felültem. 

- Ne már. Régóta itt voltak, igaz? – dörzsöltem meg a szememet. 

- Igen és kielemezték a pózunk minden egyes részletét. – ült fel mellém. – Te mégis csak az édes szóra kezdtél el mocorogni. – kuncogott. 

- Ne nevess. – néztem rá egy tettetett dühös arccal. – Te is pontosan ugyanilyen kínosan éreznéd magad. 

- Lehet. – állt fel.

- Hova mész? – kaptam fel a fejemet.

- A mosdóba se mehetek ki? Tudom, hajnalban nyafogtam, mert éhes voltam, de tudom egyedül is fogni a-... – Elhallgatott. 

- De nagyszájú itt valaki! – emeltem fel jobb szemöldökömet egy félreérthető mosollyal. 

- Nem úgy értettem! – pirult el. 

- Pedig máshogy nem lehet érteni. – álltam fel, mire gyorsan kilépett az ajtón.

- Naaa, most hova rohansz, csak segíteni szeretnék! – siettem utána és a fürdőajtó előtt értem utol, ahol elkaptam, majd a falhoz szorítva csikizni kezdtem.

- Nehe! Neh! Minsh! Minseh! Ne! Ngh! – Eleinte próbálta visszaadni, amit kapott, de hamar feladta. Utána igyekezett eltolni magától, azonban ez se sikerült neki. Végül már a földön fetrengett, erőtlenül tolva a mellkasomnál, a sok nevetés miatt pedig vörös volt a feje.

- Ha kapok egy puszit, befejezem. – "zsaroltam meg". 

- Idepisilek. – jelentette ki, mire tovább csikiztem. Karomat csapkodta, viszont nem fejeztem be hamarabb. 

- Na?

- Tényleg bepisilek. – bólogatott. Kezeim megint oldalán járkáltak, azonban most nem önszántamból fejeztem be, hanem, mert tökön rúgott.

- Ahh fffra-.. 

- Shh. Ne beszélj csúnyán. – tette ujját a számra, majd fel akart pattanni, de magamra rántottam.

- Most mondanék valamit, de inkább visszafogom magam és élek abban a tudatban, hogy még mindig ártatlan vagy.

- Szűz vagyok, mindkét értelemben. – rántotta meg a vállát.

- Nem arra gondoltam. – hajoltam fel hozzá. – Ha még egyszer tökön rúgsz, neked kell pátyolgatnod. – mosolyogtam rá perverzen. Hatásos volt, Jongdae a füléig pirult. 

- Kincseim! Mit csináltok ti a koszos szőnyegen? Ma akartam felporszívózni, erre titeket itt talállak a földön! 

- Elnézést. Nem akartuk. – tenyerelt bele ágyékomba a gipszes kezével Jongdae, hogy felállhasson.

- Jajj, Jongdae, szívem! Mutasd magad, nem lettél koszos? – kezdte el leporolni barátomat. 

- Kösz mama, én is jól vagyok. – fetrengtem a földön a fájdalomtól.