Fiatalság Félegészség-Xiuchen[Hun]

23. Rész

Kim Minseok szemszöge 

Egészen tesi óráig sikerült kerülni barátaimat, ugyanis kint esett az eső, így az egész osztálynak bent kellett röpiznie. Akaratom ellenére is Jongdaere gondoltam. Imádja ezt a sportot. Az, hogy bekötött kézzel a lelátón kellett ülnie, felért egy kínzással. El se tudnám képzelni, hogy hónapokig ne tudjak focizni.

Úgy tűnt, kezdtem teljesen nyugodttá válni. A mozgás sokat segített. 

Aztán a másik órán csatlakozott egy osztály, ezért új csapatokat választott a tesi tanár és bekerültem a lányok csapatába. Szó szerint, mivel öt lány tesizett csak az osztályunkból és kellett egy hatodik játékos. Természetesen mindegyikőjük azon volt, hogy minél többször nézzen felém. Ezzel nem kissé idegesítettek fel és az utolsó pontszerzési lehetőségnél az előttem lévő engem nézett.. A labda helyett. Én nem értem oda időben, ezért belerúgtam abba, majd megálltam és dühösen bámultam a csajt. 

- Minseok! Ez életveszélyes! Ma már jártál az igazgatónál, akarsz még egy látogatást!? – ordított a tanár. – Ülj a lelátóra. – utasított, mikor elsétáltam mellette. Tettem, amire kért és direkt távol ültem le Jongdaetől.

Tesi után mehettünk is, így írtam Sehunéknak, hogy most nem tudom őket elvinni és hazamentem. Aznap korán lefeküdtem aludni.

———

Másnap reggel, mikor be akartam menni a suli épületébe, Baekhyunék megállítottak. 

- Nagyon… Nagyon sajnálunk mindent. Reméljük, nem haragszol. – mondta lehajtott fejjel Baek. 

- Semmi baj. 

- Nem csak mi csesztettünk, igaz? 

- Ja. Anyumék is és Dae szülei is.

- Bocsáss meg. 

- Megértem. Tényleg. Én is szeretnék vele lenni, de ez mind rajta múlik. 

- Tudjuk… Ezért szeretnénk bocsánatot kérni. 

- Csak már jó lenne boldognak látni titeket. – jegyezte meg Sehun. 

- Tudom..

———

Az ebédszünetben Kyungsoot magammal hívtam, mivel elhatároztam, hogy nem fogom egyedül hagyni az utolsó évben. Legalább legyen egy kis öröme is ebben a börtönben.

- Hello everyone. – köszöntem. 

- Nem, menj innen az angoloddal! Hess! – lökdösött el poénból Chanyeol. – Figyu. Miért hoztad ide a bagolyszeműt? – változott komollyá.

- Baj? 

- Ez a mi társaságunk, nem az övé. 

- Neki nincs is csapata. 

- Akkor maradjon egyedül. Így járt. 

- Chanyeol! – szóltam rá. 

- Jó, de, ha idegesítő, kettesben fogsz vele lógni. – Visszasétáltunk a többiekhez, ahol Baekhyun könnyek között nevetett. – Mi az? – Párja csak Kyungsoora mutogatott, de megszólalni nem tudott. Sehun tudta csak elmondani nagy levegővételei közben, hogy padtársam mondott egy viccet. – Milyen viccet? – emelte fel szemöldökét, érdeklődve. 

- Hogy-... – akarta volna elmondani Kyung a viccét, de leintettem. 

- Így jár az, aki nem szimpatizál a társaság új tagjával. – vontam meg vállaimat.