Fiatalság Félegészség-Xiuchen[Hun]

51. Rész (18+)

Kim Minseok szemszöge

Időérzékem teljesen elveszett a játék közben, annyira magával rántott a történet. Rég volt ilyen, így mikor Jongdae bejött a szobába, nem nagyon figyeltem rá. Az ölembe ült, én azonban csak átöleltem, fejemet vállára helyeztem és folytattam a küldetést.

- Minseok.

- Hm?

- Most én vagyok féltékeny.

- Hm? Miért? – A karakteremet ebben a pillanatban megölték. – Nee! A picsába! 

- Na ezért.

- Mindjárt filmezhetünk, csak ezt befejezem.

Felemeltem a fejemet és karjaimat is kényelmesebb pozícióba tettem, hogy könnyebben menjen. Jongdae váratlanul kezei közé vette arcomat és megcsókolt, nyelvével szinte egyből elmélyítve az egészet. A figyelmem egy röpke percre elszakadt a játéktól, azonban jobb szememet kinyitva láttam, hogy megint közeledett egy ellenség, így elváltam.

- Mit szeretnél, ami ennyire sürgős? – érdeklődtem.

Szavak helyett ismét csókkal válaszolt. Valami baj lenne? Vagy csak ennyire hiányoztam neki? Átkaroltam derekánál, nyelvemet pedig átdugtam a szájába. Kezei lecsúsztak mellkasomra, majd kissé megemelkedett és előrébb ült lábamon, hogy közelebb lehessünk. Most ő vált el tőlem, és azt hittem, ennyi elég is volt, ennek ellenére nyakamhoz hajolt és puszilgatni kezdte azt a részt. Egy mosoly jelent meg az arcomon. A pillanatot kihasználva folytattam a játékot, amit valószínűleg észre vehetett, mert eldöntött az ágyon.

- Ennyire szeretethiányos vagy? Csak egy napig nem láttuk egymást. – simítottam combjára.

- Most ki a fontosabb? A játék vagy én?

Egy halvány mosollyal fölém hajolt és birtokba vette ajkaimat. Ez tetszik.

Letettem oldalra a kontrollert és megfogtam a derekánál. Ő megint elvált és áttért a nyakamra, ezúttal azonban kezével fél perc múlva a pólóm alját megfogva kezdte el azt felfelé húzni. Kinyitottam időközben lecsukódott szemeimet és lenéztem rá. Ez most..? Szexelni szeretne?!

Felültem vele és felvettem a szemkontaktust.

- Jongdae.

Elvettem pólómat szorongató kezeit. A jobbja is remeg most, nem csak a bal, tehát ideges lehet. 

- Jongdae, nem kell, ha ennyi-

Vadul megcsókolt, kézfejei pedig ismét lent voltak. Felsőtestemet takaró anyag pár másodpercen belül lekerült rólam, majd nyakamat átkarolva a csókba sóhajtott egyet. Francbah... 

Leszedtem róla a felsőjét, azonban nem tértem vissza a csókhoz, kulcscsontjának estem. Fejemet akkor vesztettem el teljesen, mikor a tincseim közé túrt és meghúzta azokat. Az ágyra fektettem, hogy így hintsem be még több nyálas csókkal mellkasát. Biztos akarja? Mondjuk ő kezdeményezett. De mi van, ha csak valami bántotta és emiatt akarja? A mostohaapja hirtelen lánykérése az oka? Muszáj tisztázni, mielőtt nagyon veszélyes vizekre eveznénk. Felemelkedtem és leültem a lábára. Felizgult.. Istenem! Szívverésem gyorsabb lett, ajkaimat is benyálaztam.

- Becsuktam az ajtót, mikor bejöttem. – mondta, mialatt felült, majd számra tapadt. Nem emiatt álltam le amúgy, de nem baj, jó tudni, hogy ezt az egészet eltervezte. 

Elszédít.. Basszus, koncentrálnom kellene! Lehunytam szemeimet és ki se nyitottam, mikor nyakamhoz tért át, egy sóhajt is eleresztettem. Beszélni kellene vele…