Fiatalság Félegészség-Xiuchen[Hun]

31. Rész

Kim Minseok szemszöge 

Diamond örült a legjobban annak, hogy nem kellett hazasétálnia, ugyanis alighogy elindultunk, elaludt. Jongdae feszülten piszkálta jobb kezével az állat fülét, én pedig nem szóltam hozzá, gondoltam, amúgy sem akart velem egy légtérben utazni. Gondoltam én. 

- Lehet egy kérdésem? – törte meg a csendet.

- Persze. – néztem körbe, mert egy kereszteződéshez értünk. – De előtte kösd be magad. – szóltam rá. Motyogott valami oké-félét és bekapcsolta az övét. 

- Meddig várnál rám?

- Mi? – ráncoltam össze a homlokomat. – Nem értem. 

- Ne csináld… Tudod jól, hogy mire gondoltam.. 

- Öhm.. Nem? Bocsi, de mára már kikapcsolt az agyam. 

- Meddig várnál, hogy újra összejöjjünk? – Hangja gyengébb volt, szinte már suttogott. Felé néztem egy pillanatra. A szemeivel még véletlenül sem pillantott erre és alsó ajkát rágta, tehát komolyan gondolta.

- Érettségi után elmegyek. Ma este terveztem egyetemet nézni. – vallottam be neki. 

- Értem. – motyogta. 

- Miért kérdezed? – álltam meg a piros lámpánál és ránéztem. Lassan felém fordította a fejét és az ablakon bejutó pirosas fény miatt láttam, hogy könnyes volt a szeme. Ha eddig nem akart kiugrani a helyéről a szívem, akkor most szerintem már nincs is olyan szervem. 

- Lehetne, hogy vársz a szünetig? – suttogta remegő hangon.

- Jongdae? – közelebb hajoltam hozzá, és meglepett, mivel nem hajolt el. Íriszeimbe meredt és ismét elnyíltak az ajkai. 

- Kérlek. 

Arcáról eltűnt a piros fény és pár pillanat múlva zöldre váltott. Azonban én nem néztem előre, nem vezettem tovább. 

- Jövő hét péntek. Szombattól szünet. Jövő hét pénteken fogok egyetemet nézni.

- Köszönöm. – hajtotta le a fejét és szipogni kezdett. Nem kérdeztem rá, tudtam, hogy nem árulná el, hogy ez most mi volt. Diamond nyakához bújt és a hátralévő úton igyekezett lenyugodni. 

- Megjöttünk. – szólaltam meg egy idő múlva. – Jongdae. – szólítottam meg még egyszer, miután leparkoltam, de nem reagált. – Jongdae.. – simítottam a hátára. Az összegörnyedt lénye alatt Diamond már felkelt és ezerrel csóválta a farkát. Nem tudtam mit tenni. Egy puszitól mindig felébredt, de most nem tehetem meg. Cipeljem be? De nagyon havazik, eleshetünk.. A kutya ugatott egyet és, ahogy megrázkódott a teste, Jongdaet is felkeltette. Köszönöm.

Lassan nyújtózott egyet és oldalra nézett, az arcáról pedig meglepődöttséget lehetett leolvasni. Felém fordult és rekedt hangon megszólalt. 

- Köszi. – mondta halkan, majd megköszörülte a torkát. 

- Igyál teát. – mondtam neki, mielőtt becsukta volna az ajtót. 

Dideregve bólogatott, majd zavartan, remegve intett egyet, sarkon fordult és besiettek a házba.

———

Péntekig nem történt semmi. Aznap, suli után, délután öt óra környékén, mikor már rég be volt sötétedve, elindultam a mamáék felé, autóval. Egy piros lámpánál állva, lepillantottam a mellettem lévő ülésre, ahol Jongdae ruhája volt szépen összehajtogatva. Ma oda akartam neki adni a suliban, de teljesen kiment a fejemből, úgyhogy hétfőig itt kell majd lennie.