Fiatalság Félegészség-Xiuchen[Hun]

10. Rész

[Zsepiket elő, akik érzékenyebbek❣️]

Kim Minseok szemszöge

Reggel óta nem érem el Jongdaet és már délután egy óra van. Kezdek nagyon aggódni. Vagy csak azért nem ír, mert jól el van anyukájával meg a…mostohaapjával? Remélem igen és nem pedig-...

- Minseok? Kicsim, minden rendben? – ébresztett fel anyu a gondolatmenetemből.

- Azt hiszem, igen.

- Azt hiszed?

- Biztos Dae megint visszautasította a szexet. – nyávogott a húgom.

- Minji…

- Dugulj el.

- Minseok!

- Látod, anya? Állandóan ezt csinálja velem.

- Mert megérdemled.

- Elég legyen. – ült le apa az asztalhoz. Egyből csendbe maradt mindenki.

- Mennyi köretet kérsz? – fordult apu felé anya. Megforgattam a szememet és beletúrtam a kajámba.

- Várj meg mindenkit, ne kezdj el hamarabb enni. – szólt rám édesapám.

Istenem! Történjen valami! Chanyeol hívjon fel, vagy akármi! Imáim meghallgatásra találtak, mivel csengettek. Remélem, Jongdae az.

- Nyitom. – álltam fel.

- Nem, maradj csak. Szedj addig a húgodnak.

Mély levegőt vettem és mosolyogva bólintottam, viszont ez eltűnt az arcomról, miután Minji felé fordultam.

- Mennyit kérsz, húgi? – gúnyolódtam.

- Nagyobb adagot, mint a-

- Minji! A bátyád most rendes volt veled, te is legyél az!

- Ő rendes volt velem? Te vak vagy?!

- Mit mondtál!?

- Biztos bal lábbal kelt és megvan neki. – fojtottam el egy nevetést.

- Ez nem mentség arra, hogy szemtelenkedj.

- De én ne-

- Minseok, nem tudod, hol van Jongdae? – kérdezte anyu. Felé fordultam és egy vörös szemű Jongeunnal, párjával az oldalán, találtam szembe magam. Rossz érzésem támadt. Nagyon rossz.

- Mert?

- Tegnap összekaptunk és elszökött otthonról, gondoltam idejött, de Minseo mondta, hogy nincs itt. Nem tudod, hol van?

- Azóta nem érem el, hogy írta, önökkel vacsorázik.

- De nem evett velünk. – motyogta az anyja. Ez azt jelenti, hogy hazudott nekem. Francba. Én meg nem láttam. Hogy lehetek ekkora hülye? Vagy ez azt jelenti, nem bízik bennem eléggé? Sírhatnékom támadt, de nem hagytam, hogy legördüljön egy könnycsepp se arcomon.

- Akkor lehet a kis barátainál van. – mondta anyu.

- Felhívom Chanyeolt. – vettem elő a telefonom.

- Köszönjük. – biccentett a mellette álló férfi. Nem is tűnik visszataszítónak vagy gorombának. Az ellentéte, nagyon is kedvesnek találom. Nem értem, miért váltott ez ki rohamot Daenek.

- Mizu?

- Hello, nálatok van Jongdae?

- Az ágyamat csak Baekkel szoktam megosztani, bár csábító a hármas gondolata-