Fiatalság Félegészség-Xiuchen[Hun]

16. Rész

Kim Jongdae szemszöge 

Valamilyen játékot játszottunk a parton, aminek nemhogy a szabályaira, de még magára a nevére se emlékeztem. Arra viszont igen, hogy a veszteseknek bele kellett mennie a vízbe. Én pedig köztük voltam. 

- Ő még új, neki ne kelljen már megcsinálnia. – kelt a védelmemre Sanghwa. 

- Neeem! Te is jössz! – ragadta meg a legrészegebb, azaz Jihoon, a karomat és húzni kezdett a víz felé. A nyertesnek, Junheenek, nem kellett bemennie a vízbe, ezért ő elvette az időközben leesett telefonomat. Voltam már vízben a baleset óta, szóval nem nagyon aggódtam emiatt. Naiv voltam. Jihoon a mélyvíz felé húzott, hiába tiltakoztam és rángattam a karomat. Azonban mielőtt még a lábujjam se ért volna le, valaki visszahúzott.

- Velem verekedj! – nevetett Yifan, míg kijjebb lökött, a part felé. Hálás voltam érte és hamar Woozihoz siettem. 

- Ne haragudj. Ha iszik, akkor még hülyébb. 

- A baleset miatt félsz a mélyvíztől, igaz? – kérdezte mellénk érve Sanghwa.

- Mondhatni. – bólintottam. 

Nem mondtak semmit, csendben figyeltük a verekedő párost, míg fel nem sikított mellettem Hwa. 

- Au! Tökön rúgtál! – vágott fájdalmas arcot Junhee. 

- Meg is érdemled! Tudod, kit ijesztgess! 

Soonyounggal hangosan felnevettünk. Társaságunkhoz lassan csatlakozott a másik kettő is és úgy hülyéskedtünk tovább. Nekem és Sanghwanak sikerült elhátrálnunk a fröcskölő csapattól, azonban engem észrevett Yifan és mosolyogva megindult felém. 

- Visszakapod! – fenyegettem meg.

- Csak rajta! – rugaszkodott el és egy nagy adag vizet küldött a fejemre. Dühösen, de mosolyogva csapkodni kezdtem, hogy minél több víz menjen az arcába, azonban lefogott. Lihegve és mosolyogva nyitottam ki eddig lehunyva lévő szemeimet, hogy szembe találjam magam komoly arcával. 

- Baj van? – kérdeztem halkan. Válasz helyett közelebb húzott magához és úgy bámult íriszeimbe. Nem értettem ezt a helyzetet, de minél előbb szabadulni akartam. A következő pillanatban nagy adag vizet zúdítottak ránk. Junhee és Jihoon egyszerre. Ha ez nem lett volna elég, Sooyoung még egyszer jól lefröcskölt minket. Lassan elfordult tőlem, feléjük. 

- Hé! Ezt most visszak-.. – Az arcába fröcsköltek, ezzel elnémítva őt és hangosan kiröhögték. Én se bírtam ki nevetés nélkül. Bár nem volt annyira őszinte a gesztus. Mit hallgatott el? Vagy mit akart tenni? 

———

- Szerintem menjünk vissza, mert már mindenki fáradt. – mondta Junhee párja haját bilizgálva. Sanghwa feje a fiú vállára volt hajtva, szemeit pedig lehunyta és úgy hallgatta a többiek beszélgetését. Kérdésére helyeslően bólogatott. 

- Egyetértek. Csak valaki segítsen cipelni őt. – mutatott Jihoon a félálomban lévő párjára.

- Megyek én magamtól is! – pattantak ki a szemei. 

- Persze. Na, gyere nagyfiú. – húzta magához őt Yifan. – Te gondolom, mész haza. – nézett rám. 

- Lehetséges. 

- Gyere át! Úgyis vakációzol, mi is. Csak nem lesz baj, ha egy este nem a mostohaapáddal alszol. – kérte Jihoon. 

Lehet, nem haragudna rám, de...eddig csak Sehunnál és… Minseoknál aludtam. Viszont nem lökhetem el magamtól ezt az esélyt. Egyszer élünk, nem?