Fiatalság Félegészség-Xiuchen[Hun]

58. Rész (18+)

Kim Jongdae szemszöge

Néma kérésem süket fülekre találhatott. Alig tartottunk a film felénél, mikor a kutya fejéről combomra csúsztatta Minseok a kezét. Volt bőven időm lenyugodni, mégis az érintése ismét feltüzelt. Megköszörültem a torkomat és most én nyúltam Diamondhoz. Az volt ezzel a célom, hogy kényelmetlen legyen neki a póz és elhúzza kézfejét, de nem jártam sikerrel.

Az i-re akkor tette fel a pontot, amikor egy izgalmasabb résznél belemarkolt nem is annyira húsos részembe.

- Nem vagy szomjas? – ültem fel.

Karját eltoltam magamról és a kutyát is leemeltem lábaimról.

- Nem.

- Nem baj, azért hozok innivalót.

- Oké.

Mielőtt kiértem volna a szobából, hallottam, hogy felült és megállította a filmet. A konyhába érve vettem egy mély levegőt, amit lassan engedtem ki tüdőmből utána. Lenéztem ágyékomra. Huhh. Már nem látszik semmi. Akkor ezek szerint sikerült lenyugodnom azalatt az idő alatt. Lépnem kellene felé, de nem merek. Már nem is állok, szóval szerintem felesleges lenne.

Kinyitottam a hűtőt, amiből valami gyümölcslevelet terveztem kivenni, kedvenc sörömet megpillantva azonban hamar megváltozott az elhatározásom. Végül még egy plusz rágcsával és két dobozzal a kezemben mentem vissza. Minseok éppen Diamondot próbálta magára húzni.

- Csak az én ölembe szeret aludni. – jelentettem ki az egyértelműt. – Ezt te is tudod, már mondtam.

- Egy próbát azért megért. Míg kórházba voltál egy párszor rajtam is aludt. – vonta meg a vállát.

- Mi?! Diamond! Megcsaltál?

Kutyám értetlenül kapta fel fejét. Farkát ezerrel csóválta és egyáltalán nem tűnt úgy, mintha felfogta volna a helyzet súlyosságát. Hogy merte? A kis piszok!

- Megesik az ilyen. Látom amúgy megtaláltad a sört. Én vettem. – villantott egy széles mosolyt.

A másik piszok. Tudja, mivel nyerhet meg. Muszáj lépnem. Nem lehet, hogy ennyi idő után se merjem megtenni. Márciusban történt volna meg! Kim Jongdae, ne legyél gyáva!

Leültem az ágyra, vele szemben és felé nyújtottam az egyik dobozt.

- Köszi.

A kinyitott sört a levegőbe emelte, egy apró mosollyal.

- Egy új fejezetre.

- Egy könyvben élünk?

- Jongdae! Akkor te mond. – ingatta meg fejét hitetlenül.

- Egy új kezdetre.

- Ez meg olyan, mintha egy filmből vetted volna. – kötött belém.

Eltátottam a számat, mivel ez nem volt igaz, most született a fejemben. Ő ezt kihasználta és ajkaimra hajolt. Mohón falta párnácskáimat, ebből ítélve nem tervezett egyhamar elengedni. Ez pedig azt eredményezte, hogy elárasztottak az erotikusabbnál erotikusabb gondolatok. Elképzeltem, ahogy nem csak számat, hanem nyakamat és egyre lentebb is csókolgat, mint legelőször. De várjunk csak…

Félig felnyitottam pilláimat. Minseok valóban a nyakamat csókolgatta. Francba, de hiányzott! Nem bírom. Akármennyire is nem vagyok jelenleg megelégedve a kinézetemmel, kell. Hiányzott. Nagyon hiányzott és most esik le, hogy nem kizárólag a lelkemnek, hanem a testemnek is. Hiányzott a gyengéd érintése derekamon. Hiányzott a puha ajka bőrömön. Hiányzott… mindene.