Fiatalság Félegészség-Xiuchen[Hun]

36. Rész

Kim Minseok szemszöge 

Fogadalmamat már a hétfői nap igyekezték megedzeni. Na, de visszatérve... A vasárnapi nap elég monoton hangulatban telt - leszámítva azokat a pillanatokat, mikor unalmamban elkezdtem csikizni Jongdaet és emiatt az is előfordult, hogy hosszabb csatát indítottam el - a sok tétel miatt. Késő estig maradtam és tízkor az anyukája hazazavart, mert elmondása szerint már fél órája kiment Jongdae egy kabátban és nem akarta, hogy megfázzon. 

Még ebéd közben mondták, Jongdae tüdeje nem nagyon akar belülről meggyógyulni, emiatt gyógyszert kell szednie. Plusz csonterősítő vitaminokat is felírtak neki, mivel elméletileg gyengébb a csontozata, mint egy átlag embernek.

Hétfőn, ahogy vártam, miután Jongdaevel kézen fogva besétáltunk a suliba, ezzel konkrétan az összes diák figyelmét magunkra terelve, Chanyeolék már a teremben vártak Sehunékkal az oldalukon. 

- Tessék mesélni, barátom! – tárta ki karját a padon ülő Chanyeol.

- Még mindig nem hiszem el, hogy több, mint tizenkét órával később értesültem arról, hogy ti összejöttetek! – hitetlenkedett a párja lábai között álló Baek. 

- Örülj annak, hogy elmondtuk. – dobtam le a cuccomat régi helyemre, Dae mellé és én is a padra ültem. Sehun egy ideig szemezett Jongdaevel, és mikor meg akart szólalni, az utóbbi feltette a kezét. 

- Hanyagoljuk azt a témát! – Oh… Kiverte magának… El is felejtettem.

- Ha megtudom, hogy zaklatjátok azzal, esküszöm, letekerem a tökötöket. – mondtam teljesen nyugodtan. Mind lefagytak, azonban egy valaki megvonta a vállát. 

- És milyen volt magadhoz nyúlni? – rágózott Chan. Szerencsémre közel voltak egymáshoz a padok, így könnyen a lábába rúgtam. 

- Edzésen neked annyi. 

- Visszajössz a csapatba? – csodálkozott. 

- Igazából már csak gyakorlok. 

- Gyakorolsz? 

- Tavasszal esélyt kapnak a fiatalok, hogy a városi focicsapatba kerüljenek és az edző szeretné, ha indulnék. – mosolyogtam. Vasárnap, mikor elárultam ezt Jongdaenek csók-áradatot kaptam jutalmul. Csak, mert "büszke rám".

- Na, ne bassz! Komolyan? Engem meg nem hív? Chh. 

- Mintha annyira mennél. – csapott Baek a mögötte lévő combjára. – Anyum rávette, hogy tanulja ki a szakács szakmát, ha annyira szeret főzni.

- Pontosan! Mostantól Chanyeol séf ínycsiklandó ételeiből lakmározhattok. – hajolt meg, már amennyire tudott Baekhyuntől.

- Legalább nem kell hallgatni hogyan kínozza a nagypapám zongoráját otthon. – sóhajtott Baekhyun, majd szívére tette a kezét. – Hiányozni fognak a félrenyomott billentyűk hangjai. – játszotta meg magát egy hihető szipogással és még szemét is megtörölte. Felnevettünk. Ami igaz, az igaz, nem kell tagadni. 

- Ha már beszámolókat tartunk… Sehunnal táncversenyre jelentkeztünk. – mondta Jongin. 

- Mikor lesz? – kérdeztem. 

- December 23-án.

- Olyan korán?! Mi miért nem tudunk róla? – csodálkozott Baek.

- Gondolom a sok veszekedésük miatt az se volt biztos, hogy el fognak menni. De akkor kibékültetek már? – mondta Kyungsoo. A kérdezettek egymásra pillantottak. 

- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy fegyverszünet van most náluk. – magyarázott Baek. 

- Hé!