Fiatalság Félegészség-Xiuchen[Hun]

29. Rész

Byun Baekhyun szemszöge

Chanyeol volt az, aki magához ölelt, hogy megvigasztaljon, azonban - mielőtt eltolhattam volna magamtól - anya megelőzött. Megkérte Chant, engedjen el, én pedig lehunyt szemekkel vártam a pofont, ami nem érkezett, helyette megölelt. Lehajtott fejemre puszit hintett és hátamat simogatta. Sírásom leállt, de nem azért, mert megnyugtatott, hanem, nem értettem a kialakult helyzetet. Félve és kíváncsian néztem édesanyám szemébe, ahol könnycseppek gyülekeztek. Biztos azért sír, mert egy mocskos buzi a fia és ez ellen nem tud mit tenni. Csalódás miatt sír, nem másért. Elléptem tőle.

- Anyu én sajnálom, hogy ilyen fiad van. – Mondatom végén ajkamra haraptam, hogy visszatartsam a kitörni készülő zokogásom. 

- Büszke vagyok rád. – jelent meg egy széles mosoly az arcán. Összeráncoltam a homlokomat. – Sajnálom, hogy ennyi időbe telt elfogadnom, hogy meleg vagy. Most már nem érdekel, csak a boldogságod és ez a fiú azzá tesz, ezért nem akarok közétek állni.

- Anyu…

- Gyere ide. – húzott magához egy nagy ölelésre. Sistergést hallottunk, ezért egyből megpördültünk megnézni, hogy mi okozta ezt a hangot. Chanyeol kínosan mosolygott és megkeverte a párolt zöldségeket.

- Nem akartam megzavarni ezt a pillanatot, csak majdnem odaégett. – Anya elmosolyodott, de el is tűnt ez a vigyora. 

- Baekbeom! – engedett el engem. – Már megint szórod a morzsákat! Mi olyan nehéz kivenni a szekrényből egy istenverte tányért?! 

- Spórolok a mosószarokkal, óvom a környezetet. – bólintott büszkén. 

- Meg eteted a hangyákat. Ezzel megnyerted a holnapi takarítást! – mosolygott. 

- Miii?! – Lehajtott fejjel kuncogtam rajta, rázkódó vállaim így is elárultak. – Te csak ne röhögj, te se takarítasz el magad után! 

- Nem mindig. – javítottam ki. 

- Azaz soha. 

- Van amikor igen! 

———

Ez a veszekedés a vacsora közepéig tartott, ugyanis anya megunta és gyilkos tekintettel elcsitított minket.

- Na, és hogy megy a suli? – mosolygott ránk. 

- Hát.. – húzta el a száját Chan. 

- Jól! – mondtam vele egyidőben. 

- Aha.. Miből álltok bukásra? – nézett rám. 

- Én semmiből. – tettem fel a kezemet. 

- Egyikünk se, csak javítani kellene. – felelt Chanyeol. Miért mondja meg az igazat?? Bokán rúgtam, de folytatta.

- És melyik tantárgyakból? 

- Matek és biosz. 

- A többi megy? 

- Tökéletesen. – mosolygott.

- Rendben. – bólintott. 

Anya a vacsora után felküldött minket "tanulni", persze tudta, holnapra nem kell semmi, viszont szerette volna, ha - a bátyám szavaival élve - nem lenne búval baszott kedvem, ezért is hagyta, hogy Chan maradjon az estére. Anyu finoman fogalmazta meg, Baekbeom azonban félbe szakította…

- Anyukád jófej. – dőlt az ágyamra Chanyeol. 

- Jó a kisugárzásod, máskülönben már otthon lennél. – kerestem a pizsamámat.