Fiatalság Félegészség-Xiuchen[Hun]

25. Rész

Kim Minseok szemszöge

 
A shiba inu elém sétált és megbökte orrával az arcomat. 

- Mit csináljak? Jackson szembesítette tettével, pár nappal később csókolóztunk, amire emlékezett. Meg akarta velem beszélni! Mi van, ha… ha valami pozitívat akart mondani a kapcsolatunkra nézve én meg leintettem? Francba. – Arcomat tenyerembe temettem. Diamond hirtelen nyalogatni kezdte a kezemet. – Mi az? – simogattam meg a fejét. Lihegve figyelt tovább. 

Telefonom rezegni kezdett, mire gyorsan kezembe vettem azt. Csoportos hívás. Csatlakoztam hozzá.

- Most ez azt jelenti, hogy évekig kell várnom? – kérdezte Baekhyun. Hangjából ítélve lesokkolta a hír. 

- Nem tudom. Miért ennyire bonyolult minden? Lehet most én löktem a gödörbe. Lehet, miattam ment el ma bulizni. Istenem, ha akkor hagyom, hogy végig mondja, most lehet filmet néznénk a kanapén. – Idegesen dörzsöltem a szemeimet, miközben ezerrel törtem az agyam, hogy mit is kellene tennem.

- Mit kellett volna megbeszélnetek? 

- Ez az a napló! – pattantam fel. Valamikor mondta vagy leírta nekem Seongmin, hogy a terápia miatt naplót kell vezetnie. Abban lehet, benne van, mit érzett és mit akart tenni.

- Minseok! – Chanyeol hangja felébresztett a gondolkodásból. 

- Ne haragudjatok. Most elmondok mindent. – léptem be Dae szobájába, Diamonddal a nyomomban. – Szóval Jackson megmutatta neki azt a szöveget, ő kiakadt. – kezdtem el keresgélni. – Pár nappal később drogozott Jackson lakásán, mikor pedig Jacks hazaért, Dae elrohant. Aznap szakadt az eső, ő meg egyszerűen ott ücsörgött a járdán. Ne kérdezzétek, mai napig nem tudom, hogy hulla fáradtan, ilyen intenzív esőben hogyan láttam meg, de betettem a kocsiba. Furán viselkedett - természetesen -, az este fénypontja pedig az volt, hogy megcsókolt. 

- Mi?! – visított egyszerre a telefonba Sehun, Jongin és Baekhyun. 

- Áu… Igen. Másnap a benzinkútra vittem, hogy kijózanodjon, utána vittem haza. Mielőtt kiszállt volna, meg akarta beszélni az este történteket, én meg rávágtam, hogy tudom, nem történt meg, és hogy nem érdekel, szálljon ki.

- Mi erről miért nem tudunk? – duzzogott Baek. 

- Ne ezen akadj már fent! – mondta Sehun.

- Meg van a napló? – kérdezte Jongin. Gondolom, ő sejtette, mit akarok megkeresni benne. 

- Minek az? – tette fel kérdését Chan. 

- Hátha benne van, mit akart mondani neki.

Felcsillant a szemem, mikor a pulóverei alatt találtam egy tengerkék, vastagabb, A5-ös méretű füzetet. Kinyitottam és felkiáltottam örömömben. 

- Megvan! Megvan a napló! – leültem az ágyra, és hamarosan Diamond is lefeküdt mellém. Telefonomat a takaróra téve lapozgattam a megfelelő dátumot keresve. 

- Kiderülnének a szexuális vágyai is.. – jegyezte meg halkan Baekhyun. Inkább… Nem gondolok semmire. 

- IDIÓTA! – ordítottak rá.

- Fiúk...megtaláltam…

- Olvasd hangosan! – kérte Baek. Az írása kapkodósra sikeredett és a lap is, mintha gyűrött lett volna, víz eshetett rá. Sírt..? 

- Gyűlölöm ezt a szart, de muszáj. Azt mondja A Nő, hogy segíteni fog, ha leírom a dolgokat… Ebben viszont nem hiszem, hogy segíteni fog. – Elakadtam. A következő mondat előtt megálltam és könnyes lett a szemem.