Fiatalság Félegészség-Xiuchen[Hun]

12. Rész

Kim Minseok szemszöge

Sehunék esti sétára mentek, én meg itt fekszek az ágyamba, mint egy szerencsétlen. Chanyeolék tuti meglógtak, így Jongdae egyedül van. Felmenjek hozzá? Vagy inkább hagyjam? Áh, tuti, hogy csak elküldene. Miért ilyen a sors? Jól ment minden erre… Erre kiderülnek ilyen dolgok a családomról. Mit titkolnak még el? Hogy lehet rokonok vagyunk? Rezzent egyet a telefonom, majd még egyet és lassan már le se akart állni. Baekhyun, Sehun és Jongin egyszerre irogattak, hogy ébredjek fel és engedjem be őket. Felkeltem az ágyból, megtöröltem kicsit könnyes arcom és kinyitottam az ablakom.

- Végre! – indult meg Baekhyun Jongdaevel az oldalán egy bokorból. Várjunk, mi!?

- Ti elvittétek bulizni?! – akadtam ki.

- Igen és minden jól ment, míg nem beszélt valakivel.

Chanyeol Jonginnal együtt bemászott az ablakon és behúzták Daet. Lassan Baekhyun és Sehun is követték őket.

- Kivel beszélt?

- Nem tudom. – állította talpra Jongdaet. – Nincs gyógyszere valamelyikőtöknek? Chan rosszul van.

- És Jongdae?

- Ő még a kihányok mindent státuszban van.

- Minnie? – Hangja vékony volt, látása homályos. Ellépett Baektől, az arcomra simított, majd átkarolta a nyakamat és a vállamra borult.

- Én nem akarok kistestvért. Jongdeokot akarom vissza! – tört ki belőle a zokogás.

- Basszus. – ült le egyszerre Sehun és Baekhyun, az előbbi ágyára.

Fél kézzel magamhoz öleltem apró testét és fejét simogattam, nyugtatásképpen.

- Jó gyorsan elmondta neked. – próbálta Chan oldani a feszültséget. – Mi egész úton nyaggattuk, de csak annyit szedtünk ki belőle, hogy beszélt valakivel telefonon.

- Chan, most ne. – intette le Jongin.

- Nincs semmi baj, itt vagyok. – túrtam bele hajába, hogy aztán elengedjem tincseit.

- Nem. Nem vagy itt. – rázta a fejét. – Nem akarok veled lenni – elhajolt és szemembe nézett –, de szeretlek.

- Akkor jöjjetek össze újra! – csattant fel Baek.

- Nem! Nem akarok. – tolt el magától és a rossz egyensúlya miatt elesett volna, viszont elkaptam és lassan a földre eresztettem.

- Dae. – guggolt le hozzá Sehun. – Valld be, jobb lenne. Mindenkinek.

- Szóval ez titeket is zavar. Jó. – tápászkodott fel a földről és a mosdóba tántorgott. Sehun követte, én leültem az ágyamra.

- Nem is csinálsz semmit? – lepődött meg Baek.

- Mit tehetnék? Nem szeretne velem lenni, ezt tiszteletben tartom.

- De ezzel csak magatoknak ártotok.

- Ha ezt szeretné, legyen.

- Minseok! – Baek és Dae egyszerre szóltak. Az előbbi csendben maradt Jongdae pedig Sehun segítségével megállt a fürdőszoba ajtó előtt.

- Igen?

- Menj külföldre. Fogadd el az edződ ajánlatát.

- Hó-hó! Nyugi. Csak az alkohol beszél belőled. – mondta ijedten a mellette álló.

- Ahhoz túl őszinte. Eddig olyanokat mondott, amik szívből jöttek. – világosítottam fel őket.

- És komolyan elmész akkor? – tette fel a kérdést Jongin.