Fiatalság Félegészség-Xiuchen[Hun]

60. Rész

Kim Jongdae szemszöge

Augusztus közepét választottuk a nyaralás idejére, mert akkora sikerült Sehunéknak szünetet szerezniük. Kora reggel indultunk. Mindenkit a reptérre vittek, mert egyik szülőnek sem tetszett a gondolat, hogy az autót otthagyjuk a reptér parkolójában és szerintük így egyszerűbb is. Legnagyobb meglepetésemre Minseokék érkeztek meg utoljára.

Abban a háromnegyed órában, míg nem indult a gépünk, a többség ülve aludt. Baekhyun egy szendvicset majszolt, másik kezében a telefonján böngészett. Én az egyik oszlopnak dőlve figyeltem a társaságot. Pontosabban két személyt. Minji Jackson vállán pihent, kezük még véletlen se volt összekulcsolva. Mióta is mondta Jacks, randizgat valakivel? Nem emlékszem, de az biztos, hogy a pszichiátriai időszakom előtt volt bőven.

- Tessék. – jelent meg mellettem hirtelen Minseok.

Két zacskót vettem el tőle, az egyikben egy apró szendvics volt, a másikban két darab fánk. Igaz, nem reggeliztem és nem is voltam éhes, ellenben az ételeket látva összefutott a nyál a számban.

- Amúgy hogy fogod majd kezelni a húgod új pasiját?

- Ha rendes, sehogy. Ha viszont olyan idiótába szeret bele, mint az eddigiek, esküszöm, elásom a hátsókertben.

Elmosolyodtam és egy újat haraptam a kenyérbe. Jacksonnal jól elvannak, szerintem én hoztam őket össze, szóval elméletileg nem köt ki a föld alatt.

- Miért kérdezed?

Keze derekamra csúszott, fejét vállamra hajtotta.

- Csak kíváncsiságból. Vagyis… tanulnom kell tőled.

- Mert?

- A húgom miatt.

- Igaz. Kíváncsi leszek, neki sikerülni fog-e elsőre megtalálnia az igazit, mint a bátyjának, vagy olyan lesz, mint Minji.

Elvörösödtem mondatán. Újat haraptam a sonkás ételembe és Jacksonékra néztem. Haverom ijedt egyben dühös, de kíváncsi tekintettel nézhetett végig felénk, míg nem fordultam arra. Felvettük a szemkontaktust, arckifejezése azonban nem változott. Egy nyugtató mosolyt villantottam felé, ami hatott rá. Megígértem neki, nem mondom el, hogy ők ketten együtt vannak. Bár kíváncsi leszek, hogyan fogják előadni a társaságnak.

———

Egy számomra jó hosszú repülőút után, taxiba ültünk, amiben a naplemente által csodás színekbe öltöztetett tájat néztem az ablaknak dőlve.

- Tetszik? – simított lábamra párom.

Aprókat bólogattam, szememet le sem véve a kilátásról. Gyönyörű hely.

- Nem megyünk le a partra sétálni? – ötleteltem.

- De! Menjünk! – értett egyet velem Minji.

- Addigra besötétedik. – fordult hátra Jackson.

- Az a jó! – vágtuk rá.

- Megkérdezzük a többieket is.

Megvontam a vállam és Minjire néztem.

- Majd max megyünk ketten.

- Oké. – bólogatott izgatottan.

- Nem hagylak magatokra. – rázta a fejét Minseok.

- Jongdae már elmúlt tizennyolc! Meg én is lassan annyi leszek!

- Jongdae még nem múlt el. Pont tizennyolc éves.

- Na, látod? A tizenkilencedik életévét tölti. – szegte fel az állát. – Nem kell, hogy babusgass.