Paha társa

9. Nehéz helyzetben vagy

- P-Paha? - hallottam meg a már jól ismert, kissé magas hangot mellettünk.

Vannak olyan pillanatok az ember életében amikor egyszerűen nem akar szembesülni a valósággal. Gyerekként ilyenkor húzzuk a fejünkre a takarót és fogjuk be a fülünket a vélt vagy valós szörnyektől félve. Nos, én valós szörnyeteg vagyok, ahogyan Clear is. Orion azonban nem az. Ő nemes, akár egy király és elragadó, akár egy főúr. Vannak dolgok, amiket én és az ölemben ülő szőkeség szó nélkül megtennénk, de a démonok királya sosem. Ő a kora és a neveltetése miatt olyan, mintha nem is evilág lenne. A földi lét hívságai nem vonatkoznak rá és nem kísértik őt. Ilyen volt, mint az erkölcstelen lebukás. Ez akkor történik meg, hogyha valami olyat teszel, ami egyértelműen kellemetlen neked, de mégis megteszed, mert egyben csodálatos érzés is. Ilyenkor értelemszerűen nem szeretnénk valaki ismerőssel összefutni. A király előtti lebukás felbosszantotta a lelkemben tanyázó véres, de gyönyörre leső szörnyeteget.

- Felség - pattantunk fel egyszerre Clearrel.

Orion kék inget és fekete nadrágot viselt. Modern volt külsejében, mozdulataiban mégis olyan természetfeletti volt, amennyire csak lehetett. Amikor intett a mögötte sorakozó testőröknek, hogy távozzanak, göndör fürtjei angyalian meglibbentek. Tengerszínű szemei közben végigmérték az exemet és az arca rándulásából tudtam, hogy felismerte.

Ez nem volt életbiztosítás, hiszen Cleart gyakorlatilag minden nyugati országban keresték, emellett ő foglalta el a démonokon belül a perifériát. Sosem vett részt egyetlen eseményen sem. Nincsenek Társai, sem fattyai. Sosem esküdött hűséget az uralkodónak... Gyakorlatilag törvényen kívüli volt a köreinkben. A király nem szerette értelemszerűen az ilyen elemeket, hiszen veszélyt jelentettek az ő csodálatos világára. Azt sugallta, hogy az uralma nem terjed ki mindenkire és mindenre. Hogyha pedig így van, akkor megdönthetőnek tűnhet a fennálló rendszer. Ezt pedig mindenképpen el akarta kerülni. Tudtam, hogy azonnal megölte volna Cleart, ha hármasban vagyunk. Egyetlen csapással kivégezte volna.

- Ki a barátod, Paha? - kérdezte helyette.

Hangjában nem igazán volt neheztelés, inkább mérhetetlen mennyiségű feszültség. Az a fajta indulat, ami akkor gyűlik fel az emberekben, amikor nem tudják, mit várjanak másoktól. Hogyha nem ismerjük mások reakcióit, akkor védtelennek érezzük magunkat.

- Brandon Kings, szolgálatára felség - felelt helyettem a szőke.

Nagyjából negyven személyisége volt, aminek a fele nő volt, így nehezen tudtam, melyiket is használja éppen. Brandonnal még nem találkoztam. Igyekeztem olyan arcot vágni, amivel alátámasztom a hazudozását, miközben jobbom a derekára csúszott.

Orion vett egy mély levegőt, majd kecsesen kinyújtotta felé az egyik kezét. Tőlem sosem várt el ilyen formaságokat, másokkal azonban nem tehetett kivételt. Finoman meglöktem Cleart, hogy lágy csókot leheljen az uralkodó kézfejére.

Mire pislogtam egyet, a király vasmarokkal ragadta meg az exem gyönyörű nyakát. Pontosabban azt a fogást alkalmazt, amivel hatékonyan össze tudta nyomni a nyelőcső és a légcső középső szakaszát. Ettől a filmekben az áldozat kapálódzni kezd és tátogni, a valóságban azonban a fájdalomtól nem tud mozdulni, illetve a gégemozgás meghiusítása miatt nem nagyon tudja kinyitni a száját sem. A szőke térdre kényszerült, én pedig mozdulni sem tudtam. Komolyan, olyan volt, mintha az egész lényemet szürke zsibbadás uralta volna el. Pislogni sem tudtam.

Orion lassan lehajolt Clearhez és mélyen a szemébe nézett. A két kék írisz szinte elveszett egymásban, nekem pedig az első gondolatom az volt, hogy régebben mennyi erotikus álmom kezdődött így...

- Ide figyelj, mert csak egyszer mondom el: hogyha bármire készülsz, most azonnal hagyd el Amerikát. Én nem Emil vagyok meg az angol királynő. Én minden gondolkozás nélkül kitépem a szívedet és még úgy eszem meg, hogy közben dobog - suttogta.

Az a szomorú helyzet, hogy a király erre tökéletesen képes volt. Pletykák jártak arról, hogy évekkel ezelőtt kétszáz összeesküvőt végzett ki a trónteremben és mindet végignézette Daniellel. Bár ezt lehet, hogy pont a férje írta róla abban a bugyuta könyvében. Már nem emlékszem pontosan. A démonok uralkodójának ereje meghaladta mindenki másét. Képes volt bárkit foglyul ejteni az elméjével és egyetlen pillanat alatt az őrület köde szállt a fajtánk tagjaira is, ha akarta. A szavaiból azonban kiszűrtem, hogy nyomon követte Clear munkásságát, hiszen tudta, hogy Angliában volt, aztán amikor engem elhagyott, Franciaországban telepedett le. A francia elnök egyesek szerint békét kötött vele és egyes ellenfelei kiiktatásáért cserébe hagyta, hogy bizonyos keretek között a vérszomjas ragadozó kedvét töltse az ország lakosságán. Kedveltem Emil Maront, de valóban kinéztem belőle ezt.

Orion ekkor elém sétált. Ajkai szinte érintették az enyémet, annyira közel állt meg. Kék szemeiben egy egész vihar tombolt.

- Csak azért nem végezlek ki, mert tisztellek téged, Paha. Az egyik legjobb katona vagy, akit valaha ismertem és tudom, milyen nehéz helyzetben vagy most. Most pedig menj haza Jackhez - mondta nyugodtan.

Hirtelen újra levegőhöz jutottam. Tüdőm nehezen és fájdalmasan telt meg újra oxigénnel. A hangos felhördülésből tudtam, hogy Clearrel szintén ez történt.

- Szóval erre megy ki mindez? Hogy összehozzatok azzal a baszatlan, sótlan könyvmollyal, akihez akkor sem nyúlnék, hogyha az övé lenne az utolsó segg ezen a bolygón?!

Hangom visszhangot vert az ódon épületek között és akkor már mindenki minket figyelt. A hangom a kelleténél sokkal hangosabb volt, gyakorlatilag kiabáltam vele, amit nem akartam. Az egyik oka az volt. hogy Orion is tudta, hogy hazudok. Illetve nem én hazudtam, hanem Paha mondott igazat. Én sosem mondtam volna ilyesmit, mivel tudtam, hogy nem igaz. Nem tudtam, mi az, amit Jack iránt éreztem már akkor is, amikor először beléptem a lakására, de határozottan semmi máshoz sem volt fogható. Sosem mondtam volna ki ezt és sosem álltam volna ellent miatta Clearnek. De ott volt. Olyan volt, mint egy szálka a körmöd alatt, egy tintapaca a farmerodon, egy hívatlan vendég az esküvődön. Mégsem tudsz róla nem tudomást venni.

A másik oka az volt annak, hogy nem akartam kimondani ezeket a szavakat, hogy a perifériámban láttam az alacsony, törékeny alakot, akinek tekintete szinte égette a bőrömet. Annyira szerettem volna, hogyha csak két perccel később lép ki a C épületből és nem hallja a kirohanásomat.