Paha társa

11. Kell ennél jobb?

Fáradtan sóhajtottam egyet, ami inkább magamnak, mint az előttem ülő nőnek szólt, de ő egyből összerezzent. Szemeiben egy vadállat riadalmát láttam feléledni és kezeivel esetlenül próbálta eltépni a rájuk tekert ragasztószalagot. Ameddig kint voltam papírért, láttam, ahogy a csípőjénél igyekezett szétpattintani egy rántással. Ami működött volna, ha nem ismerem ezt a trükköt és nem külön-külön tekerem körbe a csuklóit, majd egymáshoz rögzítem. Szerencsére elég sok túlélési tippet ismerek.

Megmosolyogtam az akciót.

Daniel arca nyúzottnak tűnt. Kezében remegett a kávéscsészéje. Az apró ráncai elmélyültek az alváshiánytól, így idősebbnek tűnt a koránál. Vett egy mély levegőt.

- A segítségedre van szükségem - mondta rekedt hangon.

Ajkaimra vigyor ült ki és bátorítóan megpaskoltam a vállát, miközben töltöttem magamnak is a koffeinbombából.

- Rendelkezz velem, fenség...

A szőke nő melletti széken a kis barátnője még mindig ájult volt. Kezdett zavarni, hogy ő nincs velük, így hangtalan mozdulattal elé léptem és egy szempillantás alatt átszakítottam a megnyúlt karmaimmal a hófehér bőrét a nyakánál. Vére úgy terítette be az alattuk kiterített takarófóliát, mintha egy Pollock festmény lenne. Éles sikoltás volt a válasz és kinyíltak a barna, mély szemei.

- Nos, hölgyeim, hogy mindenki magánál van. Ismét felteszem a kérdést: hol van Brant Williams? - tettem egy lépést hátra.

A tizenöt másodperces szabályt alkalmaztam, hiszen az éppen elég volt a döntéshozatalra, de nem hagyta, hogy túl gondolják a dolgot. Ezúttal is csend volt a válasz csak.

- Ajnye... Nem vagytok túl beszédesek - hümmögtem - Hallottam, hogy a NIXADIN szereti a billogokat. Volt egy exem, aki erre gerjedt fel... Régi szép idők.

Lehajoltam az előttem kiterített játékszerek fölé. Az emberek kínzásához valójában nagyon alapvető dolgok is elegek. Ilyen néhány kés és ütőszerszám. Hogyha azonban némi profizmust szeretnénk vinni a dologba, tárgyak egész tárháza áll rendelkezésünkre. A kedvenceim mindig is az égetéssel kapcsolatos tevékenységek voltak. Valamiért a legtöbben félnek a tűztől és a megperzselődéstől, mondjuk viszonylag fájdalmas procedúra. De egyébként nagyon szórakoztató, bár kissé körülményes. Nem lehet csak olyan könnyen előállítani olyan magas hőmérsékletet, hogy azzal a húsig lehessen égetni bárki bőrét.

A favoritom mindenképpen a billogozás volt. Hogy miért? Mert végleges, nagyon fáj és borzasztóan látványos. Egész arzenálom volt billogokból. Ezt az eljárást egyébként a gazdák fejlesztették ki az állatok megjelölésére. A finnek természetesen nem használnak ilyet a rénszarvasokon, hiszen a 21. században élünk. A rendelkezésemre állt két eredeti, amit még marháknál használtak, egy, ami a Háborúból maradt meg és egy a saját tervezésemből, amin egy csodálatos oroszlán volt. Az előbbinél egyébként a Froid-ház címere volt, aminek egyik funkciója az ellenség halottainak megjelölése volt... Bár én érthető okoknál fogva, másra is használtam. Ez túlságosan az uralkodóhoz kötötte volna az áldozatokat, amit Dan mindenképpen el akart kerülni.

Mély sóhaj hagyta el a szépen metszett ajkait. Szemei alatt fáradt karikák nyújtózkodtak, amik aggodalommal töltött el.

- Meg kell találnod néhány embert nekem. Olyanokat, akiket törvényesen nem tudtunk elítélni. Veszélyt jelent ez a szervezet a társadalomra és borzalmas dolgokat tettek. Azt akarom, hogy kiszedd a vezető tartózkodási helyét azokból a ribancokból, akiket a bíróság kiengedett - mondta, miközben barna tekintetét végig rajtam tartotta.