Paha társa

15. Te vagy a tévében

Életemben egyetlen egyszer csókoltam meg nőt. Egyetlen apró puszi volt, amitől azóta is szenvedek. Emlékszem, egy forró nyári nap volt, amikor naphosszat a medencében próbáltuk átvészelni a hőséget. A Nap szinte égette a hófehér bőrömet. A csaj egy ribanc volt. Nem képletesen, Malik tényleg fizetett neki. Megkérdezte, voltam-e már lánnyal. Nem tudnék visszaemlékezni, hogyan nézett ki, sem a nevére. Az maradt csak meg, hogy túl lágy volt és túlságosan is tudtam, hogy egy nővel csókolózok. Semmit sem éreztem, kivéve utána. A furcsa, kissé kellemetlen érzés helyét a mélységes bűntudat vette át. Magam sem tudom, miért, de borzalmasan éreztem magam a puszta gondolattól is. Nem azért volt bűntudatom, mert bárki megtudhatta. Ez aztán nem következett be, mert a hölgyemény két nap múlva túladagolta magát. Azért volt ez a fojtogató, hányás ízű érzet a torkomban, mert tőlem merőben életidegen dolgot tettem és a szervezetem, illetve az agyam valahogyan nem volt képes ezt befogadni. Nem volt hozzá gyomrom.

Ennek a lenyomására még aznap éjjel rendeltem magamnak két gyönyörű, szőke fiúcskát.

Nagyon hasonló érzés kerített hatalmába, amikor másnap délelőtt kipattantak a szemeim. Bár az émelygés lehetett a másnaposságtól is. Alvadt vért éreztem a számban. Az alkoholizmus működik búfelejtésként, hogyha jól csinálod, de én rendszerint soha semmit nem csinálok jól. Eszméletlen macskajajjban szenvedtem és ráadásul mindenre emlékeztem, ami történt az este. Dupla szopás. A hangok nehezen jutottak el az agyamig, mivel a benne lévő két agysejt pontosan a létfenntartásra volt csak elég.

- ... ez egyáltalán nem erről szól. David, tudod, hogy nekünk ez nem megy. Azt hittem, megbeszéltük tegnap - hallottam Jack halk hangját.

Éreztem, hogy suttog.

Egyetlen másodperc alatt mögötte voltam, egy szál alsónadrágban. Eszembe jutott, hogy Frank nagyon kedvesen még a ruháimat is levette rólam. Meg kell majd köszönnöm neki.

Jackson a bejárati ajtó előtt állt, nekem háttal. Az egyik rózsaszín pólóm volt csak rajta, ami konkrétan a térdéig ért majdnem. Elképesztően szexi volt, amikor a cuccaimat hordta. Apró, meztelen talpain lassan hintázott izgalmában. A fülei jól láthatóan elpirultak. Amikor megérintettem a vékony derekát, hátraugrott egészen a mallkasomig.

- Valami probléma van Dr. Helligan? - néztem a küszöbön álldogáló férfire a srác válla felett.

David Helligan a dékán fia volt, annak minden rossz és jó tulajdonságával együtt. A kampuszon lakott egy luxuslakásban, amit a tandíjakból tartottak fenn. A pszichológus képzésben tizenkét év alatt jutott el odáig, hogy harmincöt éves korára a magáénak tudhassa a megtisztelő fokozatot. Nem is különösebben szép és nem is különösebben okos pasas volt, mégis bomlottak utána a fiatalabbnál fiatalabb fiúk, akik készségesen belementek a legmocskosabb dolgokba is miatta. Ennek az egyik oka a pénze volt, a másik pedig, hogy kifejezetten jól ki tudta választani a lelkileg sérülteket, hogy kihasználhassa őket. Clear elmondása szerint a férfi a BDSM-szex egyik legdurvábbikát űzi a kis vackán. Jómagam nem voltam kíváncsi a felvételeire, de hittem a mindig pontos és precíz exemnek.

- Héj, téged láttalak tegnap... Ott voltál... - mutatott rám vádlón.

Sötétbarna szemeiben valami düh-féle lobbant fel. Hófehér, lassan ráncosodó arcán undok fintor futott végig. Olyan fajta feszültség sugárzott belőle, amit nagyon ritkán tapasztalok és akkor sem tetszett. Egyáltalán nem.

Végül lassan elmosolyodott. Sárgás, nikotinmarta, apró fogai kilátszottak, ahogyan nagyon furcsán hátrahúzta a felső ajkát. Nem lehetett először megállapítani, hogy vigyorog vagy vicsorog-e. Határozottan kellemetlen volt és legszívesebben addig ütöttem volna az arcát egy serpenyővel, ameddig össze nem törik szisztematikusan benne minden csont és annyi nem marad belőle, mint egy epres palacsinta.