Paha társa

29. Elvárások és találgatások nélkül

- Mi van, hogyha nem fognak kedvelni? Ha mindenki egy szajhának néz majd? - nyafogta Jack fáradtan.

Éppen igyekezett felhúzni az apró lábaira a bélelt cipőjét. Annyira aranyos volt, miközben szerencsétlenkedett. Arca kipirult és elégedetlenül nyöszörgött, mivel ahhoz még lusta volt, hogy kikösse a fűzőjét. Egy idő után elvesztette az egyensúlyát, így vállát a falnak döntötte.

Lehúztam a kabátom cipzárját, hogy le tudjak hajolni segíteni neki.

- Csodálatos vagy és okos. Csak néha furcsán okos - mosolyogtam fel rá - De tudják, hogy szeretlek téged és el kell fogadnia mindenkinek téged.

- De én szeretném, ha kedvelnének. És a néped is... Ne csak elviseljenek.

- Mióta akarsz minta first lady lenni? - egyenesedtem fel, miután bekötöttem a cipőjét.

Halkan felkuncogott. Édes hangjára Akka felénk nézett a kandalló elől, ami elektromos volt és nem is bocsátott ki hőt, mégis mindig az előtt aludt. Amikor látta, hogy senki nem szólt hozzá, inkább visszatette a fejét a mancsaira.

Ettől Jack csak szélesebben mosolygott.

Óvatosan eltűrtem az egyik hajtincsét az arcából a fülvédője mögé. Lágy puszit nyomott az arcomra.

- Nem akarok az lenni, de azt sem, hogy gyűlöljenek.

- Pont eléggé fura lesz, hogy nem választalak ki. Szerintem innentől, felesleges jópofizni - feleltem kicsit szárazon.

Fújt egyet bosszúsan. Meleg leheletét a nyakamon éreztem, miközben pici kezei a kabátom alatt a derekamra csúztak, onnan pedig fel a hátamra. Arcát még abban a rosszul megvilágított, kissé feszült pillanatban is gyönyörűnek és éterinek láttam, akár egy angyalét. Valójában a világ legszebb, legtökéletesebb alakját láttam benne.

Elgondolkodtam egy pillanatra, hogyan alakult volna az egész történet, ha ő nem lenne. Lehetetlennek és egyszerre szánalmasnak éreztem, hogy ennyire ragaszkodom egy törékeny halandóhoz. Azt pedig még inkább, hogy ő minden kis defektemmel együtt elfogad és tiszteletben tartja a határaimat, döntéseimet. Képes megbirkózni azzal, hogy soha nem leszünk olyanok, mint Daniel és Orion. Hogy soha nem fogunk összeházasodni és esetleg gyereket vállalni. Megértette, hogy nem akarok részt venni ebben a társadalmi faszságban. Én csak őt akartam. Elvárások és találgatások nélkül. Élni akartam a mának és kiélvezni maximálisan, hogy vele vagyok.

- És nem lesz fura Orionnal? - kérdezte felhúzva kicsit az orrát.

- Ő azért elég intelligens fickónak tűnik ahhoz, hogy tudja kezelni ezt a helyzetet - motyogtam - Na, haladjunk, különben elkésünk.

A hatalmas előcsarnokban úgy tolongtak az újságírók, akár a heringek. Mindenki feszülten figyelte a bejáratot. A susmusolásuk hangját felerősítették a márványfalak és az óriási üres tér. Jack keze jéghideg volt az enyémben. Vidáman rámosolyogtam és a tenyereim közé zártam az övét, majd a számhoz emeltem, hogy lehelni tudjam. Apró, teljesen természetes gesztusnak éreztem, mégis vakuk kezdtek csattogni körülöttünk, mire a fiú kissé kellemetlenül körbepillantott.

- Semmi baj... - suttogtam.

- Egy kicsit zavar, hogy még a seggünkben is kamerát dugnak.

- Kamerát a seggedbe? Nem tudtam, hogy van ilyen perverziód.

Erre csengőn felnevetett, mintha csak nem egy fontos találkozó előtt lennénk. Mintha hirtelen elfújták volna a feszültségét. Csodálatosabb volt, mint bármilyen halandó, akit valaha láttam.

Nyomtam egy puszit a homlokára, amikor kivágódott a bejárati ajtó, amit normális esetben ketten szoktak kinyitni és belépett először Orion, majd Daniel.

A király egy földig érő, aranyozott köpenyt és hozzá illő öltözetet viselt, miközben a férje csak hétköznapi, barna nadrágot és szövetkabátot. Nem pont úgy néztek ki, mint akik évek óta együtt vannak, de az a gyengéd, végtelenül figyelmes mozdulat, ahogyan Dan a párja hátához ért, éreztette, mennyire imádják egymást. A féldémon elégedett mosollyal pillantott ránk, miközben Orion először körbenézett a teremben a sajtósok között. A barna szempár egy kis önelégültséget sugárzott felém.

Amikor elénk értek, olyan dolog történt, ami még sosem. A démonok és az Amerikai Egyesült Királyság uralkodója mélyen meghajolt előttem, mintha csak fordított helyzetben lennénk. Egy pillanatra átsuhant az arcomon az őszinte meglepettség.

- Paha, örülök, hogy látlak - egyenesedett fel.

- Enyém az öröm. Hogy' utaztatok?

- Minden rendben ment. Bár nehéz otthon hagyni még Frey-t - felelte egyenesen.

Kezet nyújtott, majd magához ölelt. Mosolya kedves, mégis megmagyarázhatatlanul bölcs volt. Mintha a világ minden titkának tudója lenne.

Amikor Jack-hez fordult, a fiú engedelmesen fejet hajtott. A király csak gyengéden megpaskolta a vállát, mielőtt Daniel nagy hévvel a karjai közé zárhatta volna a volt titkárát. Boldogan nevetett fel, amikor Jackson elpirult kissé.

Először nem tudtam, hogy én is megöleljem-e, de ő végül gyorsan eldöntötte a dolgot, amikor megszorította a jobbomat. Ez kicsit rosszul esett azok után, amiken keresztül mentünk. Gyorsan igyekeztem meggyőzni magam arról, hogy ez nem egyfajta távolságtartás a részéről, hanem pusztán a kameráknak szól mindez. Hiába már nem voltam belé szerelmes, még mindig sokat jelentett számomra, hiszen évekig oda voltam érte. Mert időközben rájöttem, hogy nem feltétlenül vagyok már belé szerelmes. Nem jelent annyit, mint Jack.

- Jó újra látni téged, felség - heccelt mosolyogva a régi-új titulusommal.

- Ahogyan téged is, fenség...

VÉGE

A szerző megjegyzése: Minden vég nehéz. A Paha társa esetében ez pedig különösen igaz. Egy nagyon hosszú, nagyon személyes történetről van szó, amit áthatott a saját személyiségem. Én imádtam ezt a zakkant finnt és mindenkit ebben a csapatban. Azt előre kell bocsátanom, hogy Jack és Paha története igényel némi előre vetítést.

Paha nem választja ki a fiút Társának, mivel viszolyog a társadalmi konvencióktól és a szerelmüket sokkal többre tartja ezeknél.Valójában lehet, hogy csak halálosan retteg attól, hogy nem ő számára az Igazi. Emiatt nem vállalnak majd gyermeket, de nagyon nagyon hosszú életük lesz, miután Jackson féldémonná változik. Ők nem egy egyszerű és végképpen nem szokványos pár, de így tökéletesek. Ahogyan mindenki.

A napokban még felkerül egy interjú, ami Villével és Paha-val készül és lehetséges, hogy erről is szó lesz benne