Paha társa

18. Szeretlek téged

Van egy elméletem, ami szerint minden ember csupán fontosnak akarja magát érezni. Emiatt pedig rengeteg, akár nagyon mocskos dologra is képesek. Ez olyasmi, amit csak akkor értünk meg, hogyha ráébredünk önnön gyarlóságunkra és elképedünk azon, mennyire nem vagyunk különbözőek a többi halandótól. Ez még a démonokra is igaz. Minden megnyilvánulásukat és tettüket vissza lehet vezetni arra az egyszerű motivációra, hogy fontosnak akarjuk érezni magunkat. Ez egy elemi igényünk, ami elsősorban a saját bizonytalanságunkból fakadhat. Akkor érezzük magunkat értékesnek, hogyha másoknak szüksége van ránk. Ezzel kompenzálunk. Mert mindenki kompenzál, ahogyan azt már megtanultuk.

Gyakran elgondolkoztam régebben, talán ezért lettem király. Talán emiatt döntöttem el, hogy olyan fiatalon egy országot fogok irányítani. Szükségem volt arra, hogy megerősítsen egy parlament, egy nép abban, hogy értékes vagyok. Ebből a szempontból pedig az uralkodásom nem csodálatos, hanem sokkal inkább szánalmas. Ville ezt sosem látná be. 

Ő mindig azt hiszi, hogy jó ötlet volt ez a királyság-dolog. Mindig is csodálta az amerikaiak rendszerét, már gyerekként is. Így kapva kapott az alkalmon, hogy hasonlót vigyen véghez. Egy dolgot felejtett el: Orion Froidnak már az apja is király volt. Nem túl jó, de legalább király. Így mondhatni, már egy kész rendszert örökölt, ami rólam egyáltalán nem volt elmondható. 

Amikor megválasztottak, Finnország egészen pontosan 3 napja volt független az Orosz Birodalomtól. 1917-ben, amikor a bolsevikok és az az ütődött Lenin hatalomra kerültek, a népem késznek érezte magát a több mint száz esztendős uralom után arra, hogy végre önálló utakon járjon. Akkor voltam harminc éves és akkor tértem haza az első világháború francia frontjáról. Fiatal korom ellenére a hadsereg főparancsnoka voltam, így az ország vezetése gyakorlatilag a katonaságot választotta akkor a tapasztalt politikusok helyett. 

Hogy miért? Mert ők is kompenzáltak. Hogy gyakorlatilag olyan, hogy Finnország nem létezett, hogy képtelenség volt meghatározni, ki lapp, ki finn, ki orosz és ki svéd az országban, hogy a gazdaság az évszázadok során alig fejlődött, így aligha volt képes fenntartani az embereket. Ezért legalább az emberek biztonságát megpróbálták garantálni. A világ egyik legerősebb hadseregével és velem.

Látod? Mindenki kompenzál. 

 - Nagyon elhallgattál - szakított ki a gondolataimból Jack.

Hirtelen megráztam a fejem és sóhajtottam egyet. A murvával felszórt ösvény megcsikordult a bakancsom alatt. Mennyei hangja volt a csendben a város égtelen zaja után. 

 - Igazából csak azon gondolkoztam, én mit kompenzálok - feleltem halkan.

Lenéztem az egymásba kulcsolt ujjainkra, majd az arcára. Ő nem pillantott rám. Éppen arra figyelt, hogy ne essen a számoma teljesen egyenes úton pofára. Mondjuk úgy, hogy Jackson Manson nem a vadon gyermeke volt.

Az egész túrás probléma ott kezdődött, hogy nem volt olyan felszerelése, mint túracipő, kényelmesnek mondható nadrág és ilyenek. Folyamatosan elképedtem, hogy neki nem igazán van arra igénye, hogy a természetben legyen. Számára tökéletesen kielégítő volt a városi élet.

A finnek nagyon szoros kapcsolatot ápolnak az erdőkkel, a tengerrel és kollektíven mindennel, ami ehhez kapcsolódott. Belénk nevelték, hogy a növényeket és az állatokat tisztelni és óvni kell, legalább annyira, amennyire saját magunkkal tesszük, hiszen ezek a dolgok már előttünk is léteztek és tennünk kell azért, hogy még utánunk is fennmaradjanak. Ez mindenki számára nagyon evidensnek tűnhet, azonban kevesen tesznek érte bármit is.

Valahogyan az emberek elfelejtik, hogy a világ sokkal nagyobb és fontosabb náluk.

 - Teljesen egyszerű. Ti szerintem Ville-vel egymást kompenzáljátok. Az a célotok, hogy senki se tudjon rólatok.