Ville Pysy vagyok, de mindenki csak Paha-nak szólít. Finnország királya voltam, ameddig egy fatális félreértés miatt nem száműztek a hazámból és mindentől, amit addig ismertem.
Kivetett magából az ország, amiért hosszú évekig dolgoztam és a démonok...
Amikor beléptem az ajtón, már tudtam, hogy valami nincs rendben. Nem a megszokott folyosóra léptem be, hanem egy hófehér, üres helyiségbe, ahol csak három szék volt. Zavartan néztem körbe és egy pillanatra talán meg is torpantam. Ezt kihasználva, Paha azonnal cikizni kezdett.
- Nem tévedtél el. Gyere csak, szöszi.
Keserűen elfintorodtam. Nem voltam jó kedvemben. Nehezemre esett nekilátni egy új történetnek és magukra hagyni őket. Az utóbbi fél évben ők voltak a hozzám legközelebb álló férfiak.
Lehuppantam a rozoga ülőalkalmatosságra és végignéztem rajtuk. Nagyon hasonlóak voltak, mégsem egyformák. Ville haja hosszabb volt és színes, Sorry-feliratú pólót viselt és egyáltalán nem voltak tetoválásai. Paha ezzel ellentétben, szinte kopasz és teljesen feketébe öltözött. Valójában nem tudtam titkolni, hogy oda vagyok érte.
- Sziasztok - mosolyodtam el, miközben előhalásztam a telefonomat, amin a kérdéseim voltak.
- Szia - köszönt vissza Ville.
Hosszú másodpercek teltek el, ameddig rájöttem, hogy Paha nem valószínű, hogy fog köszönni. Hanyag mozdulattal kezdte vizslatni a körmeit, mintha csak el akarná terelni a figyelmét arról, hogy ott vagyok.
- Mi újság veletek?
- Élünk. Vagy valami olyasmi. Két hete nem voltunk sehol a kibaszott Parlamenten kívül. Este tizenegyre érek haza Jackhez. A kutyám lassan meg sem ismer - fortyant fel Paha.
- Figyelj, ezzel jár, hogy királyok vagyunk - vetette oda kissé feszülten Ville.
Sóhajtottam egyet.
Azzal, hogy egy testben élsz valakivel, még nem feltétlen jelenti azt, hogy sosem veszekszel a másikkal. Ez rájuk fokozottan igaz volt. És nincs annál rosszabb, mint összeveszni egy olyannal, aki elől még elmenekülni sem tudsz. Elgondolkodtató, hogy a disszociatív személyiségzavarral élők, hogyan tudják egyáltalán megőrizni a józan eszüket. Már amennyire ez lehetséges, ha egy másik emberrel osztozol egyetlen testen.
- És hogy megy a kormányzás az új államfővel? - kérdeztem udvariasan.
- Miniszterelnök. Az államfő a köztársasági elnök, ami kilencvenegy óta mi vagyunk - javított ki Ville.
- Hm... Az állam én vagyok - tette az egyik mutatóujját színpadiasan Paha az említett testrészére.
Akaratlanul mindhárman felnevettünk. Valamiért kényszer volt, hogy a világ vidám oldalát tárja néha a elénk. Nem direkt és erőltetett módon, hanem a személyiségéből fakadó legnagyobb természetességével.
- Komolyra fordítva a szót: nagyon jól kijövünk vele. Annak ellenére is, hogy ember és zöldpárti - mondta végül mosolyogva.
- Örömmel hallom... Az olvasóimat talán érdekli, hogy ti miért vagytok elsősorban politikailag a konzervatív vonalhoz tartozóak. Miért? - tereltem egy békésebb irányba a beszélgetést.
Szinte egyszerre sóhajtottak és egyforma arcukra kiült egyfajta bölcsesség és tiszteletet parancsoló rezzenéstelenség.
- A világ és az emberek olyan gyorsan akarnak változni... Mindent azonnal... - összegezte Paha halkan.
- Ebből a szempontból szükség van a démon-vezetőkre. Mi látjuk, hogy az emberek ugyanazokba a hibákba sétálnak bele a mellüket döngetve, kiállva a legújabb innovációjuk mellett. Tudod, paraszt bármelyik bokorban terem, de úrnak születni kell... Vannak olyan dolgok, amiket a sokkal nagyobb tapasztalattal, egészen egyszerűen másként látunk - mondta Ville kissé kimérten.
Összevontam a szemöldökömet. Nem feltétlenül erre a válaszra számítottam és még engem is meglepett ezen oldaluk. Komolyak voltak és meglepően összeszedettek. A találkozásiank nagy többségében olyan érzésem volt, mintha ketten legalább négy felé tartanának, abban a percben azonban egy egységet alkottak.
- Értem... Gyakran elgondolkodom azon, hogyan tudjátok egy csapatként irányítani az országot? Sosincs köztetek konfliktus a politika terén?
- De. A legtöbb ilyen ügyet én intézem, azonban sosem lehet mindenben egyetérteni, hogyha egy ország irányításáról van szó. Ellenben Finnország megérdemli, hogy a legnagyobb egységben irányítsuk.
Ez egy kicsit nagyon diplomatikusra sikeredett. Paha régebben elmondta, hogy gyakran ordítoznak egymással, ameddig valahogyan közös nevezőre nem jutnak.
- Térjünk egy kicsit személyesebb témára. Hogy érzitek magatokat újra itthon?
- Kurva jól. El sem tudod képzelni, mennyire jó, megint ismerős közegben lenni - vágta rá a rövidhajú lelkesen.
Elmosolyodtam a reakcióján.
- Jacknek tetszik Finnország? - tettem fel azt a kérdést, ami a leginkább izgatott engem.
Mindkettejük arcán olyan mosoly terült el, ami betekintést engedett egy-egy ember lelkébe. Egy lélekbe, ami telve van imádattal és virágokat bontó, bódító illatú szeretettel egy olyan csodás személy iránt, mint Jackson.
- Hideg van neki... meg sötét. De az embereket kedveli... Szerinte mi, finnek kedvesek vagyunk...
- Nehezen szakad el az amerikai ételektől - vetette közbe Ville.
- Már rendeltem neki pár kaját. Remélem, pár napon belül megjönnek. Egyébként szereti, hogy kicsit természetközpontúbbak vagyunk, illetve nagyon szereti, hogy a legtöbben beszélnek angolul. A szar kaját meg vagy megszokja, vagy megszökik.
Hosszú másodpercekig csak néztek rám mosolyogva, ami egy idő után kezdett elég bizarr lenni, de nem tudtam megszólalni. Annyira aranyosak voltak.
- De nem fog megszökni... Szeret minket - zárta le a hosszabb hajú magabiztosan
A szerző megjegyzése: Még egyszer szeretném megköszönni azoknak, akik elkísérték Jackéket az történetük végéhez. Csodálatos és nagyon tanulságos utazás volt.
Ezzel együtt szeretném bejelenteni és bemutatni nektek a sorozat új részének fülszövegét, illetve borítóját. Köszöntsétek szeretettel Raint, akinek kálváriájának induló fejezete jövő héten fog felkerülni az oldalamra :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A nevem Rain Cooper. Zenész vagyok és démon. Rocksztár vagyok, testvér és haver. Emellett buzi. A rajongóim szerint kedves is vagyok. Ők nem tudják, hogy a kukkolás a hobbim. Nem kell parás dologra gondolni, csupán szeretek embereket figyelni, amikor ők nem tudnak róla.
Egy nap a szó teljes értelmében belebotlottam álmaim férfijába.
Levi magas, kék szemű és jó illatú. Szereti a klasszikus zenét és ügyvédnek tanul. Tehát okos és hihetetlenül vonzó. És szerinte teljesen heteró.
Ennek tudatában, kijelenthetem: meg fogom őt szerezni. Mindig az van, amit én akarok.
