Paha társa

20. A bosszú

A bosszú és a megbocsátás nagyon kettős dolog.

Sokak szerint, köztük Daniel szerint is fontos az, hogy mosolyogni tudjunk az ellenségeinkre, mivel akkor igazán győzelmet aratunk felettük. Ő mindig is a felsőbbrendű beletörődésben hitt. Mindig is tisztelettel és kellő felülemelkedéssel kezelte az őt ért kritikákat. Sosem foglalkozott a pletykákkal és a sárdobálással. Nagyon korán belátta már, hogy a király férjeként nem engedheti meg magának, hogy magára vegye például a szennylapok felkapaszkodott újságírói törekvéseit.

Nos, én nem ez a típus vagyok.

Számomra is fontos a megbocsátás, de nem bármi áron. Ez a folyamat inkább saját magam miatt lényeges. Az elengedéshez szükségem van rá. Ez egy felszabadító folyamat, ami olyan, mintha egy régen szúró szálkát kihúznál az ujjbegyedből. Nem szeretem, hogyha elvarratlan szálak vannak a környezetemben és az életemben, mert azok szakadásokhoz vezethetnek. Azt pedig semmiképpen sem akarom.

Szóval, a megbocsátásra mindenképpen szükségem van. Ennek pedig a leglényegesebb szakasza a bosszú.

Az elégtétel számomra olyan, mint a friss hegyi levegő, amit megkönnyebbüléssel szívok magamba. Mert mindenkinek meg kell fizetnie mindenért. Így működik a világ. Minden rossz dologért felelünk előbb-utóbb valamivel. Van, amiért csak utóbb, de semmiképpen sem marad megtorlatlanul. Néha a legegyszerűbb dolgokban kapjuk meg az büntetésünket, máskor pedig a legféltettebb kincseinket törik össze. 

Jómagam az azonnali bosszú híve vagyok, hiszen min lehet édesebb, mint az azonnali felszabadulás egy kínzó probléma alól? Tehát, számomra a legjobb, hogyha a megbocsátás és a visszavágás egy időben történik szinte.

Valójában én a legtöbb embernek képes vagyok megbocsátani, bármilyen dolgot is követett el ellenem, feltéve, hogy előtte bosszút álltam rajta.

Még Davidnek is képes voltam megbocsátani...

Kissé gúnyosan mosolyodtam el a teteme felett, majd egészen óvatosan letöröltem Amira pengéjéről a vért. A kedvenc kardom egy muzeális darab volt már. Még anyámnak készítette egy speciális fegyverkovács a hazánkban, Lappföldön. Súlyos, férfikézbe illő példány, aminek minden porcikájából az áldozatok félelme sugárzik. Néha elgondolkodom, hogy ezzel a karddal csak én többszáz embert és fajtámbelit végeztem már ki, így feltehetően neki elég rossz a karmája. Amira azonban mindig hűséges társnak bizonyult. A kifolyó vért akkor is tökéletes pontossággal elvezette a vércsatorna, így könnyebb volt letisztítani. A markolatába ültetett aranylemezen még mindig jól kivehető volt a kovácsolt orchidea. A családunk jelképe.

Sóhajtottam egyet, majd a tisztítószerbe dobtam a padlón heverő húsklopfolót és csavarhúzót. Mondtam már, hogy nagyon kreatív vagyok a kínzások tekintetében?

A szőnyeget vastag festőfólia borította, így azt csak felmarkoltam a torzóval együtt és egy cipőfűzővel csinos kis masnit kötöttem rá. Ezzel elkerültem, hogy a vér szanaszét follyon, nyomokat hagyva maga után. Rend a lelke mindennek. Meg nem mellesleg, mégiscsak Jack lakása és szőnyege.

Egy lágy, gyerekkori dallamot kezdtem fütyülni, hiszen éppen a megbocsátás állapotában voltam. Tökéletesen elengedtem a David felé irányuló mindenfajta dühömet. Teljesen nyugodt volt.

Oké, most hazudtam. Valójában eléggé aggódtam Jackson miatt, hiszen Clear nem hívott, amióta elmentek, azonban tudtam, hogy jó kezekben van. Az exem tudta, hogy milyen hatással van rám az apró halandó és amikor sírva fakadt, éreztem, hogy tudja: mennyire elbaszott mindent a figyelmetlenségével. Ő is éppen bűnhődik.

Széles mozdulattal kanyarintottam a hátamra az ingemet, amit természetesen levetettem, hogy ne legyen tiszta mocsok. A nadrágomba és a cipőmbe is visszaléptem, így olyan volt, mintha nem történt volna semmi. És én is igyekeztem úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Ez ilyen beegyezéses amnézia volt gyakorlatilag. 

Kopogtak a bejárati ajtón, én pedig szinte azonnal felrántottam. A lépcsőház hűvös, kissé dohos illata csapta meg az orromat a férfiparfüm és a kenőolaj aromája mellett. Arcomon a mosoly még szélesebb lett, amikor megláttam Fridát. 

Ő Fredrick lánya és külsőre valójában az apja szöges ellentéte. Ő kecses és gyönyörű még a számomra is. Azonban, mivel merően férfias dolgokat csinál rendszerint, általában férfi ruhában jár és úgy is viselkedik. Valamiért azt hiszi, hogy így fog tudni majd helyet kiharcolni magának a maffia világában. Mert ameddig az öccsét hidegen hagyta az alvilág, Frida teljesen nyilvánvalónak vette a létét és azt, hogy valamelyiküknek majd az apjuk örökébe kell lépnie. Erre pedig egyértelműen a lány volt az alkalmasabb.

Ehhez pedig hozzájárult, hogy kiállásra, természetre és gondolkodásmódra is az édesapja hasonmása volt. Erőszakos volt és akaratos a kifejezések legjobbikában. Mindig elérte, amit akart és eltaposott bárkit, aki meg akarta akadályozni benne. Ugyanakkor tudta, mikor kell kedvesnek és alázatosnak lenni, hogy elbűvöljön bárkit. Az anyja korai halála után, nagyrészt felnőtt férfitársaságban nőtt fel, így gyakorlatilag nem tud a vele egykorúakkal vagy nőkkel kommunikálni.

Néha elgondolkoztam, hogy valójában férfi testbe kellett volna születnie.

Úgy robbant a karjaimba, mint egy kisgyerek.

 - Paha, hogy vagy? Ezer éve nem láttalak. Levágattad a hajad - mosolyodott el.

Pattogós, eleven természete mindig vigyort csalt az arcomra. Alapvetően nem nagyon kedveltem a gyereket, de Frida tündéri megjelenése és elbűvölő természete már néhányéves korában is magába bolondított.

 - Igen. Váltottam kicsit. Hatalmasat nőttél. Egyre gyönyörűbb vagy, édesem - feleltem magamhoz szorítva.

Közben tucatnyi fekete ruhás pribék szállta meg a lakást, majd néhány másodperc alatt eltűntek a hullával és minden ráutaló nyommal. Mintha nem is létezett volna.

 - Ki volt a pasi amúgy? - kérdezte már amikor a Hotel Autumn előtt álltunk.

Elhoztak Clear jelenlegi lakhelyére autóval és Frida kiszállt velem, amíg elszívtam néhány cigit.

Egészen addig szó sem esett az áldozatomról, sem arról, hogy miért ő jött az apja helyett.

 - Hol a faterod? - pöccintettem el a csikket a kezemből.

Vállat vont.

 - A csajával randizik.

 - Kamuzol. A családod vezetői sosem helyeznének engem egy random csaj mögé - néztem a szemébe komolyan.

Ekkor már csak reménykedtem abban, hogy Fredricknek nincs semmi baja. Így a maffia világában akkor viselkednek, hogyha valaki kikerül a képből és halott. Bár nehezen tudtam volna elképzelni, hogy az előttem álló tinilány ilyesmit tenne az imádott apjával.

 - Azért engem küldött, mert szeretné, ha megtanulnék mindent. Öcsi jó úton halad... Így én maradtam. De természetesen bármiben számíthatsz ránk. Adsz egy szálat?

 - Tudom és a ti dolgotok, hogy támogassátok, bármibe is kezd. Tommy jó gyerek és nem bűnöző. Mióta dohányzol, bazd meg?

 - Egy ideje.

 - Akkor kurva gyorsan szokj le róla. A keresztapád vagyok. Az a dolgom, hogy vigyázzak rád - nevettem fel.