Paha társa

12. Megszerzem

- Paha, szerinted ez normális?

Freyja élesen felhúzta az orrát, de szája szegletében apró mosoly játszott. Apró kezével akkurátusan igazgatta az előtte lévő labdát. Próbálta úgy lehelyezni, hogy a kapunak pontosan középen legyen. Igyekeztem nem kinevetni őt, hiszen viszonylag kevés hatéves kislány tud tizenegyest rúgni.

- Normálisnak lenni nem erény, ezt tanuld meg. Sokkal inkább a gyámoltalanság jele - feleltem tűnődve - Bonyolult, ami köztünk van.

Az iráni barátom a kapuban már hosszú percek óta figyelt minket. Nem tudott az összpontosítás miatt bekapcsolódni a beszélgetésbe. Nyugodtan közelebb hajoltam ültemben Fray lábához és óvatosan kezdtem mutogatni.

- Belül, elől kell eltalálnod. Hogyha orral rúgod meg, a labda eltöri Malik nyakát, mert túl erős lesz, rendben?

Rémülten néztek rám mindketten.

- Figyelned kell a halandókra, kicsim. Ők törékenyek. Vissza kell fognod magad - magyaráztam.

Rendben, nagyon gonosz dolog a haveromat felhasználni ilyen célokra, de ő ragaszkodott hozzá, hogy megismerje a hercegnőt. Arra nem számítottam, hogy a kiscsaj pont ezt a délelőttöt választja arra, hogy kitárgyaljuk a Jackkel való szövevényes viszonyomat. Elég kényelmetlenül éreztem magam, amin a tűző napsütés se próbált segíteni. Emellett elég bizarrnak éreztem, hogy két felnőtt férfi átjön játszani egy gyerekhez.

Malik arca kifehéredett a kreol bőre ellenére is. Tudtam, hogy tudja, milyen ereje van egy démonnak és bizonyos fokig félt is tőlük. Érezte, hogy én sosem bántanám, de ez nem igaz az egész fajomra. Frayja sosem tudna akarva neki sem ártani, de nehezen tudja uralni a képességeit.

Látszott, hogy nagyon koncentrálnak mindketten. Bíztam a hercegnőben, de kissé féltettem a srácot is.

Maximum csinálok vele valamit - gondoltam.

Amikor a labda elrepült a kapu felé, már tudtam, a kislány felfogott valamit abból, amit mondtam. Igazából azt vettem észre, hogy eddigi élete alatt, sosem kellett még az emberekhez igazodnia. Bármit megtehetett. Ahogy a gól tudatosult bennük, jóleső sóhaj hagyta el Malik ajkait, annak ellenére is, hogy az ugrás miatt, nem éppen szépen ért földet. Arcomra levakarhatatlan mosoly ült ki, mikor Frayja gyakorlatilag a nyakamba ugrott. Igazán büszke lehetett magára.

- Szóval, most akkor ti jártok?

Már a játszószobában feküdtünk a padlón. Mellkasomon pihent a jól behűtött almalevem, mellettem pedig a két vallatóm, akik csak nem akarták feladni, ameddig választ nem kapnak.

Sóhajtottam egyet.

- Nem. Most is Daviddel van... - vallottam be.

Freyja mocorogni kezdett. Nem akartam elmondani neki, hogy Jack összejár kefélni a dékán fiával, miközben úgy teszünk, mintha ez nem létezne. Nyilvánvalóan egyre közelebb kerültünk egymáshoz, de nem akaródzott kimondani, hogy pontosan milyen viszonyban is vagyunk mi tulajdonképpen. Én nem akartam firtatni a dolgot, ő pedig meg volt elégedve a helyzettel.

- De hát kihasznál téged - vetette fel Malik.

Vállat vontam.

- Csak azt lehet kihasználni, aki hagyja magát.

- Ezzel a dologgal kapcsolatban, lehet hallgatnod kellene másokra is - mondta a legjobb barátom kissé kelletlenül.

Sóhajtva fordultam be a házunk elé. Kelletlenül rásandítottam. Azon kevés alkalmak egyike volt, amikor nem hagytam vezetni. Valami furcsa oknál fogva, imádta az autókat, mint egy kisgyerek és szentül hitte, hogy ezekkel lehet csajozni. Nos, az én új Teslám erre aligha volt alkalmas, de anyámtól csak elektromos kocsit kaphattam. Elvakult környezetvédő. Mivel gyakorlatilag az ő pénzén éltem Amerikában, így elfogadtam, amit magától nyújtott.