Paha társa

13. Ilyen buzi-hely

- Imádlak - suttogtam rekedten.

Néhány pillanat annyira kellemes, hogy csak elmerülne bennük az ember. Olyanok, akár a hűs, kristálytiszta tavak Finnországban. Eszembe jutott az Inari-tó, ami mellett felnőttem. Életem legszebb időszaka volt, amikor nyár közepén elolvadt a hó és olyankor gyakorlatilag éjjel-nappal kint voltam. Mintha eggyé váltam volna a természettel, mintha a létezésem is természetes lett volna. Gyerekként sokat kételkedtem abban, hogy a démonok nem-e a világ valamilyen elfajzott korcsai. Amikor megismerkedtem Orionnal, kifejtette, hogy az ő családja úgy gondol minderre, mintha a fajtánknak uralkodnia kellene a halandók felett. Ennek ellenére, később térden csúszott egy előtt és teljesen megváltoztatta a nézeteit. Valójában a mai napig nem tudnám eldönteni, hogy a halhatatlanok jót vagy rosszat tesznek a társadalomnak. Sok olyan szituáció és konfliktus van, ami az emberek irányítása alatt durván elfajult volna. Ugyanakkor az elsuhanó évtizedek olyan hatást gyakorolnak a démonokra, amivel nehezebben változik a világ. Több száz éves hagyományaink és törvényeink vannak, amikbe az új kor már nem tud belenyugodni.

Ez okozta a Nagy Háborút is. A teremtettek fellázadtak egy olyan rendszer ellen, amit igazságtalannak véltek. Valójában lehet, tényleg az volt. Teljes szívvel hitték, hogy győzhetnek az elenyésző számú fajtiszta ellen, akik uralták a világot. Azt felejtették el, hogy mi nem véletlen vagyunk a világ urai. Mi maradt belőlük? Néhány rémálom.
- Hazudsz - kuncogott fel Jack.
A kanapén feküdt, feje az ölemben, miközben lila takaróját magára húzta a klíma miatt. Alig volt huszonkét fok a lakásban, mivel számomra gyakorlatilag elviselhetetlen volt a júliusi hőség. Helsinkiben nyáron sincs több huszonhét foknál... New Yorkban pedig ezekben a napokban harmincöt fölé is kúszott a hőmérő higanyszála. Gyakorlatilag elkezdett felforrni az agyam is. Képtelen voltam elhinni, hogyan képesek az emberek ilyen körülmények között létezni. Így maradt a folyamatos légkondi, amit a srác nem viselt túl jól, de nem hagyta lekapcsolni miattam.
Kócos kobakja a combomon pihent, miközben az arcát és a nyakát simogattam. Baromi meghitt volt az egész pillanat.
- Te vagy az egyetlen ember, akinek nem hazudok - feleltem halkan.
- Akkor kérdezhetek valamit?
Megállítottam a filmet a tévében, hogy rá tudjak figyelni. Valójában egy sorozatot néztünk már egy napja.
- Miért vagy itt? Miért függesztettek fel? - ült fel hirtelen.
A szemébe néztem és mély levegőt vettem. Éreztem, ahogy a düh lassan felgyűlik a torkomban és elárasztja a gondolataimat.
- Te miért vagy még Daviddel? - böktem ki kissé hidegen.
Kék szemei a semmibe révedtek. Mindig ezt csinálta, hogyha a pasijáról kérdeztem. Egyre sürgetőbbé vált a téma, mivel Maliknak azt ígértem, hogy pontot teszek rá a hétvége előtt. Haza kellett utaznia egy megbeszélésre, így az alkalom tökéletesnek tűnt. Én és az idióta ígéreteim...
- Ez bonyolult - mondta végül.
- Akkor magyarázd el. Miben jobb ő, mint én? Hm? Mi az, amit én nem tudok neked megadni? Kétlem, hogy nagyobb vagyona vagy hatalma lenne... Akkor mi van?
Sóhajtott egyet. Arcán nem látszódtak érzelmek. Ez volt az ő pszichiáter-arca, amikor információkat gyűjtött. Ilyenkor nem az a törékeny, ártatlan fiú volt, hanem valami sokkal több annál. Valaki, akit Paha már kevésbé kedvelt.
- A kapcsolatom Daviddel sokkal... komplikáltabb. Ville, ezt ne firtassuk.
Ekkor eldurrant az agyam.

- Mi olyan kurva bonyolult egy ilyen beteges viszonyon?! Azt hiszed, nem látom rajtad a foltokat, meg a bilincseket és a pálcákat a szobádban? Ne nézz hülyének.
Paha teljesen átvette az irányítást. Villámgyorsan felkaptam a cipőmet és a zsebembe süllyesztettem a tárcámat. El kellett jönnöm onnan, hogy ne mondjak olyat, amit később nem tudnék már helyre hozni. Ez olyan menekülési ösztön volt, amit azért fejlesztettem ki, mert még ennyi emberi kapcsolatom sem lenne nélküle.

Amikor nyúltam volna az ajtógombért, hirtelen elkapta a kezemet. Érintése nem volt erős, mégis határozott.

Lassan ránéztem és elváltozott az arcom. A bőröm alatti hajszálerekben a vér feketére változott a méreg miatt, amit termeltem és a fogaim is vámpírszerűre nyúltak. Bárkit halálra rémített volna ez a kép.
- Megfogadtam magamnak, hogy én soha nem foglak bántani. Akkor sem, hogyha te kéred és akkor sem, ha én akarom - suttogtam a démon hangomon.
Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint a filmekben, amikor megszáll valakit egy földöntúli lélek. Semmi máshoz nem volt ez a szólam fogható. Jack sem mert ellenkezni ekkor már. Lassan elengedett

Szinte nem érte a talajt a lábam, ahogy lerohantam a lépcsőn. A drámai elvonulásokhoz a lift semmiképpen sem alkalmas. Tudtam, hogy hallgatja a távolodó lépteim zaját a visszhangzó lépcsőházban. Amikor kiértem a ház elé, erősen becsaptam magam mögött az ajtót. Csoda, hogy a helyén maradt. Még csak az kellene, hogy ezt is nekem kelljen megcsinálnom.

A forró, fullasztó levegő szinte arcul csapott. Vettem egy mély levegőt és elgondolkoztam. Paha ölni akart... Dühös volt...

Gyors mozdulattal elővettem a telefonomat és rövid keresés után tárcsáztam, miközben elindultam a kampusz felé, elvégre szombat este volt. A szemeszter vége is erre a hétvégére esett. Pár óra és az utcákat ellepik a részeg, beszívott, kanos egyetemisták.
- Clear, hol van most David Helligan? - kérdeztem sietve.
Rövid szöszmötölés hallatszott.
- Mi van? - emelte meg a hangját az exem.
- Hol van az a féreg? Ha nem mondod meg, akkor is megtalálom, de te sokkal rosszabbul jársz...
A szőke igazából túlságosan okos volt. Mindig tudta, kitől mit várjon el és hamar felismerte mások határait. A sajátjaival is tisztában volt, ezért nem mert rendszerint vitatkozni velem egy szinten túl. Egyetlen mondatomból tudta, mikor léptem át ezt a határt.

- Van egy klub tőled nem messze, a Blue's. Ilyen buzi-hely, tudod - felelte halkabban.
Nem akartam megkérdezni, honnan tudja, hogy én hol vagyok. Clear mocskos kis játékai már csak ilyenek voltak. Mindig egy lépéssel mások előtt járt. Azt sem tudtam, mióta használja a buzi szót. Régebben nagyon harapott rá.

Tűnődve megindultam a hely felé, közben el sem búcsúzva az angoltól. Az emberek tétlenül haladtak el mellettem, ami kissé megnyugtatott. Olyan hétköznapinak tűnhettem akár, mint bárki más. Nézhettek egy bölcsésznek, aki a csajához siet a sikeres vizsgái után. Bár bölcsésznek túlságosan ki voltam gyúrva. Heterónak pedig túlságosan megbámultam két srácot, aki elment mellettem. Még mosolyogtak és köszöntek is, mintha ismernénk egymást, de nem volt kedvem hozzájuk.

A Blue's inkább egy kocsma volt, mint bár. Olyan lerobbant, művész gyülekezeti hely. A falán a csupasz tégla árválkodott és a csóróságát belül leginkább a hippi életérzéssel próbálta palástolni. Leélt asztalok és székek voltak a szélre tolva, középen egy kisebb táncteret biztosítva a meglepően szar, hetvenes évekbeli zenéhez. A bárpulttól nem messze néhány babzsákfotel állt, amikben túlságosan is fiatal párocskák enyelegtek. Meglepően sokan voltak, amit némiképpen megmagyarázott a levegőben terjengő erőteljes fűszag. A pultnál találtam helyet magamnak.
- Szia, cukipofa! Mit adhatok? - fordult felém egy alacsonyabb srác, aki szerintem otthagyott két másik férfit kiszolgálás közben miattam.
Félhosszú, lilára festett haja a szemébe lógott izzadtan, miközben dús ajkait mosolyra húzta. Nem volt az a cicafiú típus, de egyértelműen passzív volt. Kezei túlságosan kecsesek és lágyak voltak. Barna szemei a gyér fényben szinte feketének látszottak. Amolyan őrült szépségnek tűnt a maga fiatalka módján. Régebben kifejezetten szerettem volna.

- Tudsz nekem adni valami jófajta finn vodkát? - kérdeztem kissé megnyomva az amúgy enyhe akcentusomat.
Kerek vonásai táncra hívták a nevetését, miközben megérintette a falapon fekvő kezemet.
- Neked bármi van. Koskenkorva van, ha jól emlékszem.
Lassan elmosolyodtam.
- Az tökéletes lesz. Két poharat kérek és egy üveggel belőle - mondtam nyugodtan.
Miközben kiszolgált, csípőjét ritmusosan ringatta a zene ütemére. Kerek, hibátlan feneke határozottan üdítő látvány volt, ami csak még szélesebbé tette a vigyoromat. Kék egyenpólót és rövid farmer shortot viselt. Lábai enyhén tónusosak, inkább szálkásnak tűntek. A testfelépítéséből arra következtettem, hogy talán hosszútávfutó lehet.

Hogyha bárki megkérdezi: két gyengémet tudnám felsorolni. Ezek nyilvánvalóan nem voltak túl hangsúlyosak, de egyes esetekben eléggé megnehezítették az életemet. Az egyik, hogy elég hirtelen haragú vagyok. Ezt tudom magamról és igyekszem visszafogni. Ugyanakkor vannak esetek, amikor csak arra vágyom, hogy leeresszem a gőzt és eltűnjön minden felesleges gondolat a fejemből. A második itt kapcsolódik be. Finnországban viszonylag sokat iszik mindenki. Ennek az egyik legfontosabb oka, hogy egyes helyeken fél évig sötét van... És ez elég szar. A népem szereti az alkoholt és ez nem egy új probléma. Jómagam azonban még egy átlag emberhez képest is kevéssé bírom a piát. Valahogyan sosem voltam az a nagy ivó.

Olyankor hülyeségeket csinálok.