Paha társa

7. Ez még él?

Van az a mondás, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. Ez bizonyos fokig igaz csak. Jack lakása határozottan kicsi volt hármunknak. Addig rendben volt, hogy Malik a szobámban aludt, azonban egy fürdőszoba és egy konyha jutott ránk, ami hamar kellemetlenné vált. A legjobb barátom talán négy napja volt nálunk, amikor reggel arra keltem, hogy két apró kéz rázza a vállamat.

- Ville, ébredj fel, kérlek - férkőzött az agyamba a vendéglátónk magas, édes hangja.

Azonnal kipattantak a szemeim. Jack kócos, álmos feje nézett rám vissza. Csak egy hófehér alsónadrágot és a rózsaszín, plüss köntösét viselte szétnyitva, ami határozottan nem segített a reggeli merevedésemen. Nyeltem egyet száraz torokkal.

- Fent vagyok. Igen? - pislogtam párat, magamra húzva a takarót.

A srác arcára halovány mosoly kúszott a rekedt hangomat hallva.

- Malik egy órája fürdik és nekem be kellene mennem fogat mosni, mert el fogok késni a munkából - mondta halkan.

Oké, az a helyzet, hogy én is férfiból vagyok, Jack pedig az egyik legszebb fiú, akit valaha láttam. Ilyenkor a kanos tini egy kicsit felülemelkedik a királyi démonon és elgondolkodom azon, mi lenne, hogyha magam alá teperném.

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy van pasija. Az utóbbi napokban szinte mindig hajnalban jön haza és a nyaka is ki van szívva. Ne értsen senki félre, nem vagyok féltékeny. Pusztán értelmetlennek tartom elcsúfítani ezt a gyönyörű bőrt.

- Mi? Öhm... Persze, megyek - feleltem, kikelve az ágyból.

Mint mondtam, volt barátja, de ettől még ő is emberi lény, aki nem tud ellenállni nekem testileg. Amikor lecsúszott rólam a fehér textil, egy pillanatig megbámult. Éhes, kék tekintetét végighordozta rajtam, majd hirtelen elfordult. Arcomon levakarhatatlan mosoly lett úrrá, miközben ráérősen kezdtem keresni egy alsót magamnak, mivel arról a szokásomról nem vagyok hajlandó lemondani, hogy meztelenül aludjak. Igazából elővehettem volna egy tisztát a fiókból, amit máskor bármikor tettem volna. Abban a pillanatban ugyanakkor gonoszabbnak tűnt közelebb lépni Jackhez és közvetlenül mellette lehajolni a tegnap este levetett ruhadarabért. A homlokom szinte súrolta a térdét. Amikor felegyenesedtem ismét, az orcái mély vörös színben játszottak. Határozottan jól állt neki az a szín.

Egyszerű mozdulattal megfogtam a derekánál és kissé odébb húztam, hogy kiférjek mellette. Elfúló nyögést hallottam még magam mögül.

A fürdő ajtaja valóban csukva volt. Erőteljesen kopogtattam.

- Malik, azonnal húzd ki a segged onnan! - dörrentem fel finnül.

Halk vízcsobogás hangzott bent.

- Mondtam hogy öt perc és megyek...

- Tíz másodperced van, különben bemegyek - zártam le szigorúan.

Mint mondtam régebben, sokáig semmi máshoz nem értettem, csak a katonáskodáshoz. Viszonylag magas rangig jutottam a seregben, így volt tapasztalatom az emberekkel. Ezt a hangomat ma már csak nagyon ritkán használtam, hiszen királyként a kompromisszumok sokkal célravezetőbbek.

- N-nem kelle... - szólalt meg mögöttem Jack elesett hangja.

Egy kézmozdulattal leintettem, ő pedig engedelmesen szót fogadott. Ezt már szeretem...

Hang nélkül figyeltem a folyosó óráján a pontosan tíz másodpercet. Mindig azt vallottam, hogy az embereket úgy lehet hatásosan nevelni, hogyha mindig betartjuk a szavunkat. Hogyha megmondunk valamit, akkor is az lesz, hogyha a Föld visszafelé kezd el forogni. Ezzel hitelesek maradunk és a stabilitás érzetét keltjük másokban.