Paha társa

8. Élni a pillanatnak

Villámgyorsan magamra rángattam a farmeromat és a bakancsomat. A sebességemtől meglibbent Malik amúgy is borzos haja.

- Szerinted mit akarhat tőle? - kérdezte halkan, eltűnődve.

Egy pillanat alatt a plafonon voltam. Éreztem, ahogy elvörösödik az arcom. A kezemben tartott cipőfűzőm elkezdett megszenesedni az érintésemre.

- Szerinted mi a kurva faszt akarna a pszichopata, bérgyilkos exem egy olyan fiútól, aki iránt lehet, hogy érzek valamit?! - ordítottam magamból kikelve.

A történet ezen részén kell egy kis kitérőt tennem, hogy elmagyarázzam, ki az a Clear Hermann. Mindig vannak olyan pillanatok, amikor az ember azt hiszi, minden rendben van. Aztán jön egy hatalmas villámcsapás és lángba borítja körülötte a világot. Hogyha Daniel és Jack voltak a hűsítő víztükör, ami megnyugvást rejt magában, akkor Clear volt a villámlás és a tűzvész az én életemben. 1974-ben még Dietrich néven ismertem meg, amikor éppen rettegésben tartotta fél Angliát. Én nyomoztam utána. Nos, a keresés nyilvánvalóan sikerrel járt, de ez sosem került nyilvánosságra. Valójában nagyon is jól megvoltunk majdnem húsz évig, ameddig újra el nem hatalmasodtak rajta az ösztönei és el nem kezdte irtani Helsinki lakosságát. Tudod mi a különbség köztem és az angol királynő között? Hogy ameddig ő a táskájával integet, én valóban meg tudom védeni a hazámat. Hosszú éveket töltöttem azzal, hogy megpróbáljam megfékezni azt a démont, aki emberek százait volt képes elfogyasztani egyetlen év alatt és akit talán tényleg szerettem.  Mindent megtettem, hogy segítsek neki.

Malik tágra nyílt szemekkel nézett rám.

- Azt mondtad, hogy érzel valamit? - húzta mosolyra azokat a jól ívelt ajkait.

Fújtam egyet bosszúsan, majd a magamhoz vettem a kedvenc, fekete bőrkabátomat és már ott sem voltam.

A következő lélegzetemet már a C épület dohos folyosóján vettem. Valójában imádtam az ilyen ódon, hűvös helyek, amik egy jobb klímát és jobb kort festettek elém.

Clear az egyik terem előtt állt. Mereven bámulta a vastag faajtót, ami mögül kihallatszott Jack édesen magas szólama. Tudtam, hogy tudja, ott vagyok mellette. Nem akartam megijeszteni vagy feldühíteni, de éreztetnem kellett, hogy én vagyok a főnök. Egészen közel álltam meg mögötte. Beszívtam a jellegzetes, virágos illatát, ami olyan volt, mintha nőé is lehetne, de ezer közül is felismertem.

Gyakran játszott azzal, hogy nőnek öltözött. Törékeny alakja és jellegzetes vonásai egészen androgünné tette, ugyanakkor a jellemének mélyén volt valami végtelenül nemes, amit én csak benne tudtam elképzelni. Fejét hátrahajtotta a vállamra, ami meglepően hatott rám. Az összes levegő kiszaladt a tüdömből.

- Mit mondtam, mi lesz, hogyha még egyszer meglátlak? - suttogtam finnül.

- Tulajdonképpen most te kerestél - felelte egészen halkan.

A következő pillanatban éles fájdalom hasított a hasamba, pont ott, ahol nem fedte a dzsekim. A retkes ribanc képes volt a viszontlátás örömére leszúrni azzal a késsel, amit régen tőlem lopott. Szóval, ilyen ember Clear. Vidáman felkuncogott. Halvány szeplői táncot jártak a kerek arcán. Annyira csodálatos volt még akkor is, amikor szemében egy csepp őrültség csillant. Lángra lobbantott valami kegyetlen szikrát a mellkasom belsejében. Akaratlanul felnyögtem.

Lassan felém fordult és az ajkához emelte, majd lenyalta a véremet a pengéről. Elismerően cuppantott egyet, majd véres-széles mosolyra görbölt az általam imádott száj.

- Neked is szia, szerelmem - mondta elindulva a mosdó felé.

Mindketten tudtuk, hogy mi fog következni. Clear viselkedése és magatartása túlságosan is vonzotta magához Paha-t. Mindketten zakkantak voltak. Hogyha csak egy dolgot kellene mondanom, ami tökéletesen működött köztük mindig is, természetesen a szexet mondanám.

Bocsásson meg mindenki, de azokban a percekben marhára nem érdekelt sem Daniel távolságtartása, sem a Jack iránt ébredező érdeklődésem. Nem törődtem sem a királyságommal, sem az engem ért sérelmekkel, ameddig a farkam az őrült szőke ajkai között volt. Valójában jó érzés volt újra levetni minden terhet a vállamról és valóban élni egy kicsit… Élni a pillanatnak. Annak a pillanatnak, amit olyan sok éve hanyagoltam. Minden hangulatomnak engedtem, mégis be voltam zárva a kötelességeim és az érzéseim bűvkörébe, ami miatt akaratlanul is másokhoz alkalmazkodtam. Clear ereje képes volt magával ragadni és kiűzni mindezt a fejemből. Ő nagyon hasonló korú, mint én, így képességekre is hasonlóak vagyunk, azzal a különbséggel, hogy én rendszerint a jó oldalon állok, mivel mindig az nyer. Ez elég nyálasan hangzott.

- Mit akarsz a kis sráctól? - kérdeztem, mikor már a sokadik cigit szívtuk el az egyik padon.

Az ölemben ült, velem szemben, miközben formás lábaival átölelte a derekamat. Kék szemei még az előző orgazmusoktól csillogtak. Apró ujjaival a hajamban játszott, én pedig a derekánál fogva szorítottam magamhoz. Vastag talpú bokacsizmát, fekete, szaggatott farmert és egy Ramones-feliratú pólót viselt, ami akkora volt, hogy akár egy kismellű diáklánynak is nézhette az ember a szőke hajával és a kecses vonalaival.

- A pasija felbérelt, hogy figyeljem.

Összevontam a szemöldökömet. Miért fogadná fel valaki a démoni világ legjobb bérgyilkosát pusztán azért, hogy a párja után kémkedjen? Clear tiszteletdíja bőven a megfizethető fölött van, így csak egy szűk, elit rétegnek dolgozott.

- Ennyire paranoiás? - hajoltam ismét az ajkaira, hogy megízleljem azokat.

Mindig cseresznye zamata volt a láthatatlan ajakápolótól, amit rendszerint viselt.

- Elég kemény… Tudod, olyan daddy kinkes dolog. Olyan dolgokat csinálnak… - nyíltak nagyra a szemei.

Elnevettem magam, de közben akaratlanul is utat törtek Paha gondolatai között Jack képei. Nagyon furcsa, mocskos képek, amiknek nem lett volna szabad ott lenniük, miközben Clearrel enyelgek. Elképzeltem, ahogyan a hideg kőpadlón térdel, hátul összekötött kezekkel, miközben teljesen meztelen és a beszűrődő holdfény megcsillan a hibátlan, tejfehér bőrén.

- Őrzöm én a kis ribancot, ameddig megfizeti. A dékán fiának telik ilyesmire.

Eltűnődve néztem a szemébe.

Felötlött bennem az a néhány szó, amit Freyja ejtett el az első beszélgetésünk alatt. Az ölemben ülő szépségnek nem volt egyetlen tetoválása sem, mivel irtózott a tűktől. Soha senkit sem kínzott meg így, mivel már magától a gondolattól is a víz verte, hogy megfogjon egyet. Agyam ezek körül forgott, miközben feltérképeztem a szőke szájának minden négyzetcentiméterét.

Ezek szerint nem ő az a rózsás tetoválású férfi, aki bántja Jacket.

- P-Paha…? - hallottam meg a jól ismert, kissé magas hangot mellettünk.