Marvel/ A Boszorka/ Sötétségben

1.: visszaemlékezés

   Egy gyerek voltam. Egy parkban. Egy lánnyal találkoztam. A neve Carol volt. Reggel az ágyam fölött lebegtem. Emberek ezrei tömkelgett a fejemben. A S.H.I.E.L.D. elvitt. Találkoztam anyámmal. Majd a háziőrizetemből elraboltak. És találkoztam apámmal. Ott megfogadtam, hogy nem ölök embert, és megvédelmezem az ártatlabokat. Beléptem a S.H.I.E.L.D.-be. Barátokat szereztem. Az egyetemen Hetty. A további életemben Lisa kisért. Mikor bekerültem egy csapatba a fogadalmamat minnél inkább tartottam. Átléptem a következő szakaszomba, amivel új erőket oldottam fel magamban. Apámat elfogták. Beleszerettem a John nevű csapattársamba, aki elárult minket. Megölte a többieket. Csak én és Lisa éltük túl. Őrizetbe kerültem, majd elküldtek a Földről, mert a Tesseract eltűnésével kapcsolatban bűnösnek tituláltak.

   Asgardon összebarátkoztam Frigával. Ő segített, hogy ne kelljen minden nap lebegve ébrednem. Megkért, hogy tartsam szemmel a fiát, Lokit. Időközben megküzdöttem Thorral is. Beleszerettem Lauffey fiába, akivel CSAK táncoltam. Majd avval vádolt, hogy tudok valamiről, ami csak késöbb derült ki számomra, ezért többé nem mentem hozzá le. Elhagytam Asgardot, egy ajándékkal és némi tudással. Két tőröm volt, melyek, ha bárkit megsebzek velük, nem halnak meg, és begyógyulnak a sebei. 

   Több bolygón jártam. Egyik volt közülük a Prizantín, ahol kaptam a Boszorka nevet. Sakaaron Proximas Midnight megdöfött egy halálpengével, amitől gyengébb lettem a kelleténél. Ha, az erőmet próbáltam használni, a sebeim felnyíltak, én meg mindig vérhiányba kerültem. Sokszor összerogytam, és csak fetrengtem. Időközben jártam tovább az Űrt, majd egy szép napon Lisa hangját hallottam a fejemben. Elmentem az esküvőjére, ami rizikós volt a belém ültetett csip miatt. ("Ha, eléred a Föld légkörét, meghalsz!") Egy csoda folytán a Vormírra kerültem a Föld után, ahola Vörös koponya váltig állította, hogy csak a kreek segíthetnek rajtam. Én bezzeg ellenkeztem. Újabb bolygóra kerültem, mai napig nem tudom melyik volt az, de ott eszméletemet veszettem, és elvittek a kreek. Meggyógyítottak, de evvel átléptem a következő korszakomban. Rövidke időt töltöttem otthon, hogy kiismerjem az új erőimet, aztán megint a kékeknél kötöttem ki. Királynővé koronáztak, addig is próbáltam a gyilkos népet kissé jobb gondolatok irányába terelni. Megismertem Douglest, aki nagyon jó barátom lett. Állandóan együtt lógtunk, de nem tudtam volna elviselni még egy kapcsolatot az előzö két gyatra után. Bevallom még akkor is szerettem Lokit! Telt az idő, a kreek közül Urontio lett nagy hívem, és elárulta, hogy a tanács tagjai meg akarnak ölni.

   Egy csendes éjszaka volt, aztán üvöltést halottam. Fogtam azt a tőrt, mellyel engem akartak megölni, és rohantam. Az egyik téren Proximát találtam Douggal harcolni. Feléjük dobtam a tőrt, de Thanos gyermeke leleményes volt. Maga elé rántotta Douglest, így őt találtam el. Meghalt miattam! Bárki bármit mond! Aznap este kaptam a hírt, hogy hadat üzent nekünk Thanos. Harcoltunk is keményen, de engem kezdett elborítíni az őrület. Urontio gyógyított ki belőle, én meg kiálltam Thanos ellen.

   Nem öltem meg, pedig meg tudtam volna. A kreek ellenségüknek tekintettek ezután. Thanos elrabolt, és mekínzott. Kinevezett mellette még utódjának. Majd megszöktem, de nagyon kevés energiám maradt. Összefutottam Urontióval, mikor készültem a Titánra. Ő elmagyarázta, hogy, ha átlépek a harmadik szakaszba csak az én erőm, meghalad majd hét végtelen követ is egyszerre. Felhívta a figyelmemet még arra, hogy már akkor is képes voltam a jövőbe látni. Kiderítettem végül, majd egyszer, hat év múlva a Bosszúállók győzni fognak.

   A Prizantínon voltam, mikor megtörtént az első csettintés. Urontio, a jó barátom is elporladt, mint sokan mások. Vasember csettintéséig semmit nem csináltam, mert túl nagy volt  a fájdalma a világnak, én meg ugye telepata voltam.... Mikor felkeltem elindultam megkeresni Urontiót. Fekete köpeny volt rajta, csuklyával(a szokásos kék dzseki farmer és hosszú szárú csizsma kombó helyett), ami nem lehetett belátni, mert elvarázsoltam, így senki sem tudta, hogy ki vagyok. Összefutottam a Bosszúállók egy-két tagjával, de az arckifejezsükből itélve menekülőre fogtam. Épp egy sikátorba tartottam, mikor megjelent elöttem Dr.Strange. És most is itt állok.