Marvel/ A Boszorka/ Sötétségben

5.

Van úgy, hogy az ember elképesztő jelenségeket vár el, pedig nincs semmiféle lenyűgözőnek mondtható benne. Én is azt vártam, hogy katonák rengetege lepjen el sebtiben, vagy legalább a berendezés képesztsen el, de nem így volt. A falak csak égig érő betonfalak voltak. A szobákban, ahol jártam nem volt semmi, és még nagy erejű energia forrást sem érzékeltem. Így aztán egyszer az életben: elvesztem.

Jártam a termeket. Fel, és lementem lépcsőkön. Falat kopogtattam, de semmi. Bejártam az egész épületet, mégsem találtam egy foszlányi élő szövetet, hogy bizonyítsam van itt élet. Órákig tekeregtem, de tényleg semmi. Mikor már a századik kört jártam megálltam az egyik szoba sarkában, és leültem törökülésbe. Meditálni próbáltam. Néma csend. Néma csend uralkodott. Nem értettem miért nincs itt semmi, és ez a tény zavart.

Felálltam, és futottam. Át valamennyi szobán keresztül.

-HAHÓ!

Át egy másik szobán.

-HAHÓ! VAN ITT VALAKI?

Rohantam, futottam és sprinteltem keresztül kasul, mintha megőrültem volna. Nem kizárt, hogy maga az őrület kergetett. Kisétálhattam volna abból az egész létesítményből, de nem tettem. Kiábaltam, és megsokszoroztam lépteimet minduntalan. Nem adtam fel, mert hittem benne, hogy van itt valami. És tényleg volt is.

Végelkeseredésben a bejárat óriás kapuihoz álltam. Verve azt, kiabáltam. Rosszul voltam. Nagyon rosszul. A hely kezdett nem kicsit megőrjíteni. Hátraléptem az ajtóktól, és újabb sétára indultam, milor kinyíltak a kapuk. Különböző bolygókról származó fegyveresek siettek be rajta. Élükön egy szikla ember. Megállt elöttem, és baromira vékony hangon megszólított:

-Helló, én Korg vagyok! Ők itt a társaim-mutatott a többiekre.-Nem tudsz véletlenül valamit Thorról?

Szóra nyitottam a számat, de nem jött ki hang rajta. Krehácsoltam egy keveset, aztán felmerült bennem, hogy mit is akarok mondani. Azok ott asgardiak voltak, és a volt-királyukat nem olyan rég én magam passzoltam le a kreeknek.

-Öhm...-kezdtem bár már nem tudtam mit mondjak. A pillanat megmentője a valkyrie volt, aki abban a percben lépett be a kapukon.

-Mary?-lépdelt felém gyanakvóan-Mary!-ölelt át, mikor odaért végre.-Azt hittem meghaltál! Nem úgy volt, hogy elmész a szigetre, vagy valami ilyesmi?

-Majd. Nem most, de el fogok menni-javítottam ki.

-Mindenesetre, örülök, hogy látlak! Gondolom tudod hol van Thor, vagy legalább sejted!

-Nem használhatom most a képességeimet.

-Miért?

-Hosszú....-csuklott meg a hangom.-Találkoztam vele délelött. Megtámadott, és hagytam, hogy elvigyék a kreek.

-Remélem nyomós okod volt rá!-bosszankodott a királynő.

-Nem éppen.... Inkább önfejűség.

-Hát...az is kell, hogy legyen-vett mély levegőt.-Mi ez a hely?

-Elvileg a gonosz színtere. Én már órák óta itt vagyok, de üres. Mindenhol. Egy árva lélek sincs itt.

-Az épület kívülről egy nagy érzéki csalódás, gondolom a belseje is az. Lehet, azért nem találtad meg még eddig a kulcsát, mert egyedül voltál, és egy magányos embert sokkal könnyebb megzavarni.-ahogy hallgattam őt, rájöttem milyen jó királynő is ő. Milyen bölcs, és tapasztalt. Egy harcos, aki vesztett már el csatát.

-Miért akarjátok megtalálni Thort?

-Azt mondta dolga van itt, majd itt találkozunk. Aztán elfogták, de megszökött, és a Galaxis Őrzőivel elhúzta a csíkot. Majd a szenzorjaink szerint megint itt van. Fura nem?

-Nekem az egész életem felfordulás, ne is mond!

-Mire jöttél rá eddig, amíg itt voltál?.

-Hogy érted?

-Milyen ez az épület? Hallasz-e hangokat? Vékonyak a falak, vastagak vagy átlátszóak? Te vagy a Boszorka! Biztosan tudsz valamit!

-Hát az egész épület üres. Van egy-két lépcső, de azok is a mélyítés hatásáért vannak. Az épület közepén van egy szoba, amit körben lépcsők vesznek körül. Olyan, mint egy amfiteátrum csak négyszögletes!

-Egy amfi.., mi?-kérdezet rá Korg.

-Egy földi hülyeség, hagyjuk!

-És?-tekintett rám komoran a valkyrie.-Mit gondolsz? Mi ez a hely? Innen jön Thor jele.

-Hogy érted, hogy mit godnolok? Pontosan ez a bajom! Nem tudom, hogy mit gondoljak.-üvöltöztem vele jogtalanul.

Egy fél percig néma csöndben maradt mindenki. Semmi, semmi hang nem hallatszott továbbra is.

-Azt mondod innen jön Thor jele?-szólaltam meg.

-Nem pontosan innen, de....

-Mutasd!

Készségesen, de átadta a kijelzős szerkezetet. A vörös képernyőn egy világító pont mutatta meg hol van Thor. Lépdelni kezdtem, a többiek utánam jöttek vakon. Harminc, húsz és márcsak tíz lépésnyire volt tőlünk. Majd megérkeztünk. Felnéztem, de csak ugyanazt a beton falat láttam, mint, amiből állt az a létesítmény.

-Ez a szerkentyű vízszintesen, és függőlegesen is helyes?-kérdeztem.

-Igen-válaszólt valkyrie.-Elmélet? Feltételezem már van egy.

-Igen, van egy.

Hellóbelló!

Itt lennék a heti résszel! Tudom egy kicsit szokatlan az egész, de ilyen résznek is kell lennie, nem? Ha, minden jól alakul jövőhéten jön a kövi rész!

A szivárvány színes, az ég kékes, én meg még élek és tudom a nevem nem épp ékes, de én voltam Noriii. Tisztában vagyok vele, hogy ózsdi, de további szép napot továbbra is!