Marvel/ A Boszorka/ Sötétségben

33.

A földi középkori várakhoz hasonló vár kapu kinyitódtak, de mikor a közelükbe értem földrengés rázta meg a talajt. Különös mód a hullám az erődítmény belsejéből érkezett. Hirtelenjében kibillentem az egyensúlyból és nem tudtam stabilan megállni. Zuhanni kezdtem a mocskos talaj felé. Hozzám hasonlóan mások is zavarba estek, kevesebb ellentevéssel, ugyanakkor nem máshogy végezték. Én a hasamra érkeztem, ami egy lábfejbe csapódott, iszonyatos fájdalmat okozva. Igyekeztem minnél hamarabb feltornázni magam két karommal, viszont akkor valaki épp ráesett a bal könyökömre. Leszorítva és meghiúsítva sok mindent. Maradtam hát fekve. Jól is tettem, mert a nagy botladozások után senki sem tudott gabalyodott testrészekkel felállni egy hamar. Addig is pihentem, amennyire lehetett egy lábbal a gyomromban. Nem soká az is elszublimált a helyéről, úgyhogy némi késéssel, de beléphettem a várba.

Az emberek lépcsőkön szaladtak fel. Termekbe rontottak be. Óvatosan lépkedve követtem is egy párt, akik egy lépcsőn kaptattak fel. Nem látszott semmilyen rendszer. Mindenki keresett magának menedéket, a megmaradt felfegyverezett asgardiak pedig semmit nem tettek ellenük. Történt így, hogy felkerültem a várfalra. Ha, hasonlítanom kéne, engem a Kínai Nagyfalra emlékeztetett, de vastagabb volt, és nagy részben körbevette az adott dombot. Alagutakban biztosan bővelkedett, bár nem néztem igazából utána. A küzdőtérre is letekintettem. A Bosszúállók végezték a dolgukat, nem is rájuk volt kivetésem. Az érkezett űrhajót vettem szemügyre, ami mintha a talajzatba ágyazott volna. Az agyam pörgött, mégsem tudtam rájönni mi lehet. Másodpercekkel késöbb már meg is világosodtam. Az űrkomp közepe, mint egy köralakú henger, felemelkedett, majd hatalmas lendüléssel a iránytváltoztatott. A motor üvöltözött, de beindult a folyamat. A leereszkedő hajórész, a talapzatán, bár nem látszódott, valahogy mindenki tudta, egy fúró helyezkedett el. A hatalmas romboló eszköz pedig épp a bolygó kérgébe mélyesztette magát. Rögtön tudtam mi történik... belülről akarták szétrobbantani a bolygót!

A fejembe fájdalom szökött. Könnyek csordultak le az arcomon. Összeestem ökleimet a fejemhez tapasztottam. Mi történik?

-Tudom, hogy nálad van.

A fejem még mindig zúgott, ugyanakkor felálltam. Carol bajban volt. Éreztem.

A legközelebbi lépcsőhöz futottam, amin egy alak épp felbukkant. Gyorsan fékeztem, mert nem hittem a látványnak. Az illető is észrevett. A meglepődés ült ki az arcára. Elötte állva viszont könnyebb volt. Keserűség hirtelen öntött el, és máris tudtam mit tegyek. Ökölbe szorítottam a jobb kezemet, és a lehető legerősebben belevágtam az arcába. Lokit pedig ellepte a lépcső rengetege.