Marvel/ A Boszorka/ Sötétségben

14. A sziget hatása

A cél mi volt?....ha, valaki azt várta, hogy valamelyiket tévedett. Az eskümet továbbra is makacsul tartottam. Így, márcsak én jöhettem sorba.

Úgy számoltam, hogy jobb kézzel jobban forgatom a kardot, avagy a tőrt. (Akkor nem tudtam miért alakult át karddá, és, hogy mi okból, de annál inkább meg akartam tanulni irányítani.) A lábamra szükségem volt, ígyhát maradt a bal kar. Ha, a felkarba lövök sokkal inkább maradandó sérülést szerzek. Ráadásul lehet odalett volna egy havi izom gyűjtésem. Ne itéljetek el a gondolkodásom miatt! Carolért! A golyó repült. Egyenesen az orsó csontomba, majd az alkarba. Az orsó el is tört. Iszonyúan fájt, de művelet után mégis kemény tekintettel néztem a csuklyásra.

-Gratulálok! Vége a próbáknak.

Egy apró szánalmas kacaj tört elő belőlem. Vége? Vége!? Hah! Még korán sincs semminek sem vége.

A két alak eltűnt. A csuklyás közelebb lépett.

-A kristályosok serege a tied. Ahogy A Fegyver is. Bár feltételezem nem magadnak akarod....ritkaság az ilyen cél. Ritkaság a győzelem.

Én csak fejet bólintottam egyetértésem jeléül.

-A két férfi....

-Sohasem léteztek.

-Hát persze.

-A Fegyvert lehet akár örökké, akár egyszer használni. Te döntésed, mikor adod a választottodnak. Tudd mindenkinek be kell hódolnia elötte. Aki, nem teszi az az ellenség.

-Igen.

-Van egy jóslatunk számodra, melyben nincsen semmi titok.

-Hallgatom.

-Légy erős, és bátor!
Te a harcod vár rád.
Szived megszakad,
Mégis maradsz.
Őrültség kétszer jár meg.
Életedet barát nyesi el.

-Szuper.-mormogtam.

-Még valami!

-Ne magadat okold, vagy életed hamarabb ér véget.

-Még valami?

-Mehetsz.

És a másik pillanatban, megint törökülésben ültem otthon.

Vége?

-Hát ez ...gyors volt.

Kezemben egy hosszú két oldalú penge állt. Színe lilás árnyalatokat váltott. Másik kezembe egy apró halvány rózsaszín kristály helyezkedett el. A holtak kristálya. Az egykori harcosak lelkei, melyekkel már találkoztam a csatatéren, hiszen ők voltak a kristályaszörnyek. Nem magamnak akartam mindezt, hiszen nem tartottam magamat méltónak hozzá, de veszélyes lett volna, ha a másom életre kell, akkor adom oda,vagy elötte. El kellett rejtenem nehogy az szerezze meg, és Műra. Túl veszélyes lett volna, ezért inkább olyan helyre rejtettem őket, ahol nem találnák meg. Még végén előnybe kerültek volna. Bár már így is abban voltak....Miután véghezvittem. Megindultam Carol után. Hogy miért ő volt az egyetlen, akinek feltételezésme szerint sikerülhet legyőznie engem.

-Hé...Carol?

-Ki a franc vagy? Takarodj a fejemből!!!

-Csak ne ellenkezz!

Megnyitottam az elméjében elrejtett emlékképeket.

-Azt hittem magammal képzelődök...

-Hát nem!-válszoltam.

-És te...te meg fogsz halni, ha belédkerül az a sötét anyag, ami Thanos öröksége?

-A személyiségem ketté szakad, és a rosszabbik valószínüleg meg fog ölni engem míg gyenge vagyok.

-Nem hagyom, hogy megtegye!

-Gyere ide a bolygómra, és együt összeszervezzük Thanos követői ellen, akit tudunk.

-Jó ötlet. Már így is nagyon sok mozgalmat érzékelek felőlük.

-Ezt megbeszéltük. Várlak.

Kiültem, arra a sziklára, melyen még repülni tanultam. A nap ép lefelé szállt. Sugarai között kiállt egy fényesség, és felém tartott. Majd megállapodott elöttem. Most először találkoztam Carolral.

***

-Szóval, te vagy a Boszorka....

-Ühüm-ültem a vezérülésben, Carol pedig a másod pilótában. A továbbfejlesztett Quennjetemmel repültünk a messziségbe.-Te pedig Marvel Kapitány.

-De, te egy ...legenda vagy. Van olyan kúltúra, ahol istennek tekintenek téhed a tetteid után! Igazi hős vagy!

-Nem vagyok hős.

-Mary....A földi, aki a kree trónon ül. Az utazó. A megmentő!-áradozott rólam.

-Nem tudom miről beszélsz. Mellesleg te is ugyanúgy képes vagy azokra, amikre én.

-...mindig éreztem, hogy van egy határ, amit nem lenne jó, ha átlépnék...

-Különbözőel vagyunk,de egyek...vagyis így van valahogy a prófécia...

-Hol voltál?

-Mi?

-Hol voltál, mikor Thanos eljött? Miért nem jöttél segíteni?

-Mert így kellett lennie.-néztem rá komolyan.- Starknak meg kellett halnia.

-Látom nem nagyon kedvelted a gondolatait....

-Nem. Tisztelem a tettéért. Ezer más megtehette volna azt, amit ő, de mégis így tökéletes.

***

Jó pár bolygón Carol előadta a mondókáját az ügyünkkel kapcsolatban. Én nem nagyon mertem kiállni Thanos kora után. Éreztem az emberekben a gyűlöletet velem kapcsolatban...Enyhíteni tudtam volna telepatikusan, de az olyan etikátlan lett volna.

Az egyik utolsó bolygón légkörébe érkeztünk, ahol épp hajók ezrei lövöldöztek egy náluk nem sokkal kisebb hajóra, melynek sárgás festése volt.