Marvel/ A Boszorka/ Sötétségben

42.

Azt hittem látta a megtörésem pillanatát. Nem kaptam levegőt. A szivem abbahagyta a pumpálást, és minden megállt. Az ő arca viszont nem változott. A mimikájából még mindig azt az állati mosolyt lehetett kivenni. ...Mégis én az álarc alatt romokban álltam. A tudat, hogy én tehetek az egykori barátaim haláláról...Még szegény Lisáéról, is nagyon elszomorított. Magamat egy teljesen más helyre kívántam. Egy szobába, ahol tényleg egyedül lehettem volna, és kiüvölthettem volna a tüdőmet is. Mégis maradtam faarccal.

-Egy valamiben azért te is egyet értesz velem, igaz?- Ne, mond ki ! Ne! Nem! Ne, mond ki!-Te ölted meg Lisát!-azt hittem végem. Ez volt az utolsó kártya. A halálos döfés. Éreztem, ahogy a falak lehullanak. A fémlemezek nyikorogva repedeztek, ahogy eltűnve alólam a mélybe zuhantam, miközben egy arc állandóan nézett...

-Igen.-válaszóltam, ez esetben John nem nevetett, nem is mosolygott. Az arcomat fürkészte. Várta szerintem, mikor esek össze. Vagy mikor támadok rá. Helyette úgy döntöttem leülök, és szembenézek vele , amíg tudok, amíg az Űr rengetege el nem nyel.- Sok mindenki van a listánom.-mondtam végül, amire nem kaptam újabb megjegyzést.

Őrök jelentek meg, majd kitessékelték Johnt, aki meghökkenve nézett rám. Ez csak egy teszt volt! A csalódottság és a harag újra visszatalált hozzám. Miután újra "egyedül" maradtam, keservesen felkiáltottam:

-OKÉ! ELŐJÖHETNEK!-tudhattam volna előre, de reméltem ígyis megleptem a megfigyelőimet. Biztos voltam, hogy Fury közöttük van. Még fogadni is mertem volna rá. Akkor egy velem egykorúnak mondható (,bár nekem még mindig nem volt születésnapom,de látszatra hasonló)személy jelent meg az ajtóban, akit már ismertem. Akaratlanul elmosolyodtam.-...Daisy Johnson! Örölük, hogy újra látlak!

-Honnan..?-a fülében lévő szerkezet beszélni kezdett, amit én a képességeim segítségével egyszerűen kihallottam. Fury volt az, és keményen ráparancsolt Quake-re, hogy "maradjon a tárgynál".-Nos, én is örölük, hogy találkozhattam veled.-Nem ült le, mivel nem volt helye. Helyette elém dobta a kezében lévő dossziét. - A Földre az egyik napon, ugyanabban az órában idegen eredetű testek zuhantak. Sokat sikerült leszedni, a maradék harminchét ugyanakkor földet ért. Azóta is stabil állapotban állnak és....

-...én kellek, hogy elintézzem őket.-fejeztem be gyorsan a katonás rutint. Kinyitottam az adat kupacot, és a térképen megjelölt pontokat figyeltem. Szinte a Föld minden részére jutott a pöttyökből. - Azt tudjuk mekkora a hatásköre ezeknek a valamiknek?

-Nem, nem tudjok.-válaszólt Daisy. A képre helyezte az ujjait.-De...minden földrészen megtalálhatók.

-Igen, észrevettem...Szóval mi a tervetek? Csak szólok annó egy bizonyos szervezet, egy injekciós töltettel megtiltotta, hogy a Földre léphessek. Úgyhogy én nem igazán mehetek oda. -a bal csuklóm környékére mutattam. Még annyi év után is ki tudtam tapogatni a fémes szerkezetet.

-A terv része kiszedni belőled azt.