Marvel/ A Boszorka/ Sötétségben

43.

Egy óra volt még a műtétig, ezért járkálni kezdtem az űrállomáson. Megérintettem a falakat, és átéreztem a gépek energiáját. Olyasmit, amit akár én is elő tudtam volna állítani, de mégsem tettem általában. Időközben néhány kabin mellett is elhaladtam, mire találtam egyet egy "Ms. Hand" felirattal. A kilincs után nyúltam óvatosan, mivel helytelenítettem a saját viselkedésemet. Még az is az eszembe ötlött, hogy nem nekem szánták a szobát, ami igaz is lett.

Belépve egy otthonosan berendezett helyiségbe léptem. Az ágyon, és az egyébb bútorokon sajátos holmik voltak pakolva. A lepedő színes anyagokból lett összeszőve például. Látszott is rajta, hogy kézimunka. Hamár az éjjeli szekrényen lévő varrókészlet el nem is, de a stílus elárulta az igazat. Nem mondhattam volna precíznek, mint egy bolti darabot, de mégis szépnek hatott. Nagyon szerettem ezeket a bizonyos hobbikat, bár nem igazán volt rájuk időm soha. A szoba többi részét is más munkák terítették. Ilyen volt a kis asztal terítője a sarokban, amihez egy kerekesszék tartozott. Benne ülve nekem háttal valaki. Rögtön elöntött a szégyen, ezért már fordultam is kifelé mikor a hölgy felmordult:

-Jöjjön be, hamár benyitott!-ezért maradtam. Lassan becsuktam magam után az ajtót, és szembenéztem vendéglátómmal. Ő már megfordulva várt. Kezeit dörzsölgette, a frissen rászáradt festék miatt. Mögötte az asztalon láthatóvá vált mivel ügyködött. "Römi" kártyákat festett az imént, és egész jól. Miniatűr tájképeket vettem ki rajtuk.-Az ágyon még van hely!-úgy tettem, ahogy mondta, közben egyre inkább gondolkoztam ki lehet a hölgy. Igazából meg is tudakolhattam volna egyszerűen vagy az erőmet is használhattam volna, mégis belefeledkeztem az elemzésbe. Az arca nagyon ismerős volt, a néhány ránc ellenére is. Ugyanolyan sötét barna szeme volt, mint nekem. Az őszes-gesztenye haja pedig hasonlóan göndörödött szintén, mint az enyém,bár kevésbé.-Te vagy Mary?-kérdezte akkor.

-Igen. A nevem Mary.-feleltem gyorsan, közökkenésem következtében.

-Mi a rendes neved Mary?-nézett rám kémlelően most ő.

-Tudja netán a választ?-ijedtem meg hirtelenjében. Furcsának találtam a kérdések következését.

-A nevem Annie Hand. Ha, jól tudom egy távoli rokonod vagyok.- a válasz kissé meglepett, mégis igazából csak magamat okolhattam. Nem voltam sose elég körültekintő. Már rég tudhattam volna az ő létezésésről, mégis féltem megnyitni az elmémet, mert mindig túl sok információ áradt be rajta.-Én vagyok az anyád nagynénje. Vagyis az apjának testvére.

-Örülök, hogy megismerhettelek.-görbölt felfelé a szájam széle.-Mellesleg nagyon tetszenek az alkotásaid.

A beszélgetés maradék pillanataira emlékeztem vissza, mikor Jemma Simmons egy késsel közeledett a bőröm felé. Az ocsmány vérem akkor épp műtős fény alatt is megmutatkozhatott. Hallottam hát Banner mély lélegzet vételét, és mások reakcióját is az undormányról. Sokan, mint valami idegent kezdtek el méregetni, de egyébbként minden nagyon szuperül ment egy darabig. A deaktiválásig.

-Most elforgatom jobbra a kioldót...-motyogta hangosan Jemma a teendőjét, hogy mindenki hallja. Szerintem egyrészt saját magát nyugtatgatta szavaival, amit abszolút meg tudtam érteni. Valakinek, akinek már férje van és normális élete valószínüleg nem akart felrobbani csak úgy nap. Másfelől volt egy sanda gyanúm, hogy nem jó szántából volt ott.

-Balra.-szóltam bele teljes nyugalom. Azt hittem csak félre nézte a lapon a szöveget.

-Jobbra.-nézett rám rémülve az biokémikus.-E-ezt írja az utasítás.

-De balra kell.-ellenkeztem. Egy pillanatra engem is elöntött a pánik.

-Simmons ügynök fejezze be a műtétet! Itt életeket kockázatat! Nehogy elfelejtse ezt!-bömbölt Fury, mire ő összerezzent. Én ellenben vele pedig kijózanodtam. Parancsolók és parancsot követők...ismerős volt a helyzet.

-Ez a kütyü évekig volt bennem. Hidd el rengetegszer tanulmányoztam azóta, és esküszöm, hogy nekem van igazam!-néztem a szemébe. Úgy éreztem felfogta a mondani valóm súlyát, de akkor épp neki kellett döntenie.

-Simmons...-indult meg felénk a szemkötős.

-Kérlek, Jemma!-mire ő elforgatta balra a kis kart. Egy ideig csend telepedett be, de nem robbantam fel. Nekem lett tehát igazam. Fury épp az asztal elött állapodott meg, és döbbenve nézett kettőnkre. Majd a karomra. Valamit motyogott, aztán hagyott minket tovább dolgozni. Néhány perc múlva már a fémes töltet teljes egészében el lett távolítva belőlem. Ráadásul egy rendes kötést is kaptam rá.