Marvel/ A Boszorka/ Sötétségben

40.

Repülve suhantam a gigantikus mélyedés felé. Közben lecsaptam egy pár békén nem hagyó hulla-förmedvényt. Az első bombák velem együtt zuhantak a mélybe. Jó érzés volt újra súlytalan lenni. Csak zuhanni, egészen sokáig...

A gödör végén felemelkedtem tartva magamat a kéken szikrázó kezeimmel. Egyiket felemelve beterítettem az egészet vele. Kék lett minden. Utána felfelé nyomultam, emelve magammal a kék foszlányt. A bombák a tetejére hoppantak, és jöttek velem. Az erőm stabilizálta őket kissé, de egy-kettő így is felrobbant.

Miután kipattantam a sötétségből, megemeltem a kékséget. Fala úgy már az egekbe ért, aztán egy másik karmozdulattal felrobbantottam az összeset. Nehéz volt tartani, de sikerült megfékeznem a katasztrófát. Bezártam a tántogó ürességet, és két energia löketett küldtem a bombázók felé. Mindkettő célt talált, a Bosszúállók pedig ráagróztak a maradékra mostmár.

-Szép munka!-újjongott fel kárörvnedve egy számomra kellemetlen hang. A sajátom. Ránéztem hát a Másomra.-Most ideje, hogy szembesülj a valósággal!-Nick Fury jelent meg a színen, Carollal a nyomában. Őket sokan mások követték.

-Ms.Hand én szívesen váltanék magával néhány szót.-kezdte az elsőnek megemlített. Carol egy rosszalló pillantást vetett rá, de a férfi nem törődött vele. Már éppen mondta volna tovább a mondani valóját, mégsem hagytam neki.

-Én pedig nem szívesen.-néztem kihívóan rá.-Nem vagyok az alárendeltje, szóval nem kötelességem engedelmeskedni magának. Ráadásul nem áll szándékomban beszélni magával. Szép estét!-azzal eltűntem, mintha ott se lettem volna.

   Teleportálgattam össze-vissza a házamban az "én bolygómon", csak úgy nosztalgiából. Tudtam, hogy Carol fel fog keresni, ezért vártam a jelenlétére. Helyette Loki jelent meg:

-Szerintem van valami, amit meg kéne beszélnünk.-merészkedett elő a sötétből. Asgardi uniformisát viselte, de mintha szokatlan lett volna neki a saját ruhája.

-Szerintem meg nincs semmi, amit meg kéne beszélnünk.-kuncogott magában egy rövid mosoly keretében. Nem nézett rám, és én pedig nem akartam kivenni az érzéseit.-Azt teszel, amit akarsz amíg maradsz- sétáltam el mellette, de akkor megragadott a karomnál. Én ösztönből belebokszoltam a képébe.-Tudhatnád jobban, hogy evvel a mozdulattal nem jársz jól!

Loki az arcát fogva tántorodott hátra, majd előrevágott felém. Én egyszerűen védtem a támadását. Következésképpen rúgott, de elégge béna volt. Az istenek feltehetőleg inkább karra edzedtek. Elmosolyodtam az ötleten, mire kissé felbosszantottam is őt. Tovább támadott, nagyobb intenzitással. Egyszer vágtam gyomron. Csakis egyszer! Válaszként megkerült, és egyik karjával magához szorított.

-A Föld bajban van!-lihegte. Ellöktem magamtól, és szembefordultam vele. Most ő mosolygott, amivel kikészített.

-Tényleg ez lenne a mondanivalód?-csodálkoztam el, mivel másra számítottam.

-Az enyém ez lenne.-lépett be most Carol a szobába, teljes harci felszerelésben. A haja kócosan omlott vállaira, látszatra pedig fáradtnak tűnt.-Most mindketten velem jöttök, vagy erőszakhoz kell folyamodnom. Ti döntötök!