Marvel/ A Boszorka/ Sötétségben

6.

-Na, és? Mi az? Valami baj van?

-Nincs-néztem rá.-Nézd azt a pontot, ahol Thornak kéne lennie.

-Miért?

-Csak tedd, amit kértem!

A valkyrie a fal elé állt, és emberei körbevették őt. Mind ugyanazt a beton darabot nézték.

-Elárulnád mit csinálsz?

-Ennek az épületnek az a lényege, hogy megtévessze az embert, nem? Nos, a legjobb megtévesztés az, ha az illető nem is látja mi van az épületben valójában. Legtöbbször a bútorokat szokták érzék csalódássá változtatni, így az ember nem is veszi észre.

-Mi is egy ilyen érzékcsalódás körül járunk?-kérdte meg Korg.

-Nem az emberünk túl okos. Nem süti el kétszer ugyanazt a tükröt. Mi vagyunk az érzékcsalódás!

-Ezt nem értem.

-Hadd magyarázzam el! Tegyük fel, hogy egy nappaliban állunk, de nem látjuk a bútorokat sőt a szobában lévőket se. Sőt ők se látnak minket minden esetben.

-Hogy érted, hogy minden esetben?

-Hát eddig nem támadott ránk egy láthatatlan se valaki szóval...lehet nem ebben a szobában állnak.

-De, ha, be van rendezve a szoba akkor miért nem mentünk neki valaminek?

-Mert a testünk autómatikusan kikerüli a "bútorakat". Mi most azt látjuk, amit az álca kíván.

-Vagyis tisztában vagyunk vele mi van elöttünk mégse látjuk?

-Pontosan!

-Ennek nincs semmi értelme.

-Dehogy is nem! Képzeld el az ittenieket! Bejönnek, és nem találnak semmit, mert azt hiszik, hogy nincs itt semmi. Ha, véletlenül veszély forrás lenne meg simán ártalmatlanítják.

-Aha...?

-Csak nézd a falat!

-Mit csi...?

A jobb kezemet előre emeltem, szembe az asgardiakkal. Kék vibrálás futotta körbe, és behunytam a szememet. Gondolataim zagyvaságok rengetege között a kijáratot kerestem. A megoldást. A valóságot .

Szép lassan leeresztettem a kezemet, miközben egy erős érzet szorította össze a gyomrom. Megszegtem az igéretemet.

A valkyrie a duci Thorral állt szemben, akinek szemére, és fülére egy vas szerkezetet szereltek. Nem látott, nem hallott. Csuklóján az elöbbiekhez hasonló bilincs tapadt. A szoba rajta kívül ugyanolyan volt, de feltételeztem az épület többi részével már nem ez a helyzet. Csekély elmélkedésemből lépések tompa zaja ébresztett fel. Gyorsan odasiettem a valkyrie-ékhez, és elráncigáltam őket onnan. Bár ők közben keményen ellenkeztek, mert épp nekikezdtek lenyesni a bilincsit Thorról, egy jobb napokat látott láncfűrész hasonmással. Bevezettem őket egy fedezék mögé, és a "pofa be" duma után el is hallgattak.

A lépések egyre hangosabbá váltak, mígnem már biztos voltam, hogy a szobában áll az illetékes. Fém surlódott fémnek , én meg megkockáztattam egy kukkantást. Egy sötét gúnyás, csuklyás ember állt Thornál, tőrrel a kezében. Egy rossz emlék hasított elő az elmémből, ami még a Földön történt.... De, rákoncentrálva az emberre megnyugtattam magam, hogy nem lehet ugyanaz a kettő. A teste, mintha sötét porból állt volna. Szemcsékből. Kinyújtottam az elmémet kissé, de csak Thort érzékeltem. Bizonyossá vált, hogy az ellenség, aki ellen küzdök nem is él. Tök jó! Sok furcsaságot láttam már, de nem sok zombival találkoztam. Izgatottá váltam, mellette viszont elszörnyedtem. A lény hirtelen megfordult, engem meg már rég eltakart egy betonfal.

A fekete-lény, akit én hullának neveztem el, mert nem volt zombi hatása, megragadta Thor karját, és továbbtessékelte. Mikor szabad volt a terep a csipet-csapathoz fordultam.

-Van egy rossz hírem, és egy rossz. Melyikkel kezdjem?

-A rosszal?

-Egyrészt az épület bármilyen veszélyt rejthet ti meg így akarjátok megkeresni Thort. Másrészt élő hullákkal van tele az épület.

-Ezt honnan veszed?

-Hát...nem élnek az egyszer biztos! De, a testüket még nem vizsgáltam át. Akkor is! Biztos menni akartok?

-Persze!

-Még akkor is, ha nem tudjátok, hogy kell őket legyőzni?

-Igen!-jelentette ki magabiztosan a valkyrie.-Ahogy kihallottam a beszédedből te nem jösz, igaz?

-Más dolgom van-válaszóltam. Meg egyáltalán nincs kedvem találkozni Thorral, miután letámadott a csapatával.

-Mindenesetre....Örülök, hogy találkoztunk!

-Én is-mosolyodtam el.

-Csapat, indulunk!-azzal csöndben, de elmasíroztak. Én meg a falak mellett lopakodva folytattam az utamat.

A külső folyósókon közlekedtem leginkább, de, azok ugyanolyanok voltak, mint eddig. Üresek. Egyetlen érdekesség, amibe belefutottam, az az épület déli szárnyában fogadott, és az is csak egy csapóajtó volt. Köralakú erős fém. Úgy mélyedt a földbe, hogy biztos lehettem benne, légzárassal van dolgom. Gyors körbetekintés után meg is ragadtam az alakalmat, leereszkedtem rajta. Körülbelül húsz méter mélységű föld alatti kamrába érkeztem. Rengeteg mennyiségű erőmű volt benne, amikhez a hullák rohangáltak. Egy kijezőre néztem melyen "nyolcvan százalék , tíz perc " állt. Ekkor vettem észre a terem végében álló hatalmas trónt. Legalább a terem fele magasságáig ért, és különféle csövek álltak ki belőle.

-Nem állíthatod meg!-fordult hozzám az egyik hulla.-Kevesebb, mint tíz perc, és kész. Ha, pedig az bekövetkezik lerombolja az egész várost.

-Miért tennétek ezt?

Nem válaszólt.

-Hasonló tekhnikákát már láttam. Olyan, mintha azt másoltátok volna le.

-Nem számít. Nem állíthatod meg. Ha, rátámadtsz felrobban, és így is úgy is mindenkit megöl.

-Mattot akartok adni. De, nem számoltatok azzal, hogy még állok, és megállíthatlak titeket!

Abban a pillanatban az összes hulla rámnézett, és felém lépett egyet.

-Hullák köré tekeritek ezt a homok micsodát?

-Lehet, hogy te letudsz győzni minket, de a barátaid fegyverei túl primitívek hozzánk-kezdte ugyanaz a hulla. -Vagy őket mented meg vagy a bolygót. Választhatsz!

-Miért ölnétek meg őket?

-Mert betolagodtak a területünkre, nagy Boszorka, Thanos utódja.

Megfagyott bennem a vér. Honnan tudja? Csak egy ember tud róla...

-Megvan a magunk forráshoz, és most Boszorka készülj a bukásra! Készülj arra, hogy egy bolygónyi ember vére szárad a lelkeden!

Good afternoon! Vagy helló!
Tök mindegy!

Itt lennék a kövi résszel, és megnyugtatlak titeket azzal, hogy nem csak sima öldöklő hullákról van szó! Van valami turpisság benne!

A szivárvány színes, az ég kékes, én meg még élek,a tudom a nevem nem éppen ékes, de én voltam Noriii. Kivánom, hogy legyen további szép napotok, továbbra is!