✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴Első fejezet✴

❤ Szép napot, Lads! ❤

Meg is hoztam nektek a beígért első fejezet. Nagyon-nagyon bízom benne, hogy elnyeri a tetszéseteket. Elképesztően örülnék néhány véleménynek, Ti is tudjátok, hogy mindent szívesen fogadok :) 

Legyen további szép napotok!

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ❤

~Azt hiszem, már az első találkozásunkkor beléd szerettem, és bár sokért nem adnám, ha kiírhatnám magamból ezt az érzést, és szabad lehetnék - nem tehetem. Te voltál minden reményem, te adtál célt az életemnek.~

Ruth Rendell

Bailey Williams~

Kábán nyitogattam a szemeimet, miközben megpróbáltam kizárni az ébresztőórám fülsüketítő zaját. A párnát a fejemre szorítottam, majd csak ezután vettem rá a testemet, hogy mozogjon, és lenyomja a hang forrását. Utáltam ébresztőre kelni, mégis minden nap megtettem, mert a munkám nem várt meg, még akkor sem, hogyha a földszinten volt az irodám. Szívszorító mozdulatok közepette dobtam le magamról a takarómat, majd amint a lábam leért a padlóra, beletúrtam a hajamba, bízva abban, hogy ennyitől a helyükre fognak állni a rakoncátlan göndör tincseim. Tévedtem, mint minden reggel. 

Reflexszerűen néztem az ágyam másik oldalára, ahol a macskám Bear aludt úgy, mintha a vekker nem szólt volna legalább két percen keresztül. A fejére simítottam a kezemet, majd óvatos mozdulatokkal cirógatni kezdtem bundáját. Egy pillanatra felnézett azzal a gyönyörű kék íriszével, azután pedig egyszerűen csak elfordult. Ahogy minden reggel tette. Közben azon gondolkoztam, hogy nem hiányolta-e a bal szemét. 

Néhány évvel ezelőtt ütötte el az autó, még akkor amikor kezdő állatorvos voltam. Megmentettem az életét, cserébe Ő örömet hozott az enyémbe és megmutatta, hogy az volt a sorsom, hogy a hozzá hasonló állatokat megmentsem és egy szerető otthonba küldjem. Akkor nyitottam meg a menhelyt a házamban és akkor döntöttem úgy, hogy minden időmet ennek fogom szentelni. 

Egy nagy ásítás közepette sétáltam a fürdőszobába, hogy megmosakodjak. Amint belenéztem a tükörbe észrevettem, hogy a szemfestékem lefolyt az arcomra és egy furcsa, színes pacát alkotott. Túl fáradt voltam az este, hogy megszabadítsam magam tőle, szóval muszáj volt elviselnem kora reggel ezt a káoszt ami rajtam volt. Amilyen gyorsan csak lehetett, leöblítettem hideg vízzel, hogy annak hatására fel is ébredjek egy kicsit, majd sminklemosóval eltávolítottam minden oda nem illő dolgot az arcomról. Ahogy ezzel kész voltam, és úgy éreztem már egy fokkal frissebb vagyok, visszamentem a szobámba, és felvettem néhány kényelmes ruhát. Perceken belül a konyhába sétáltam, majd elindítottam a kávégépet és alátettem a kedvenc bögrémet. Mondjuk olyan nem volt, hiszen szerelmes voltam a bögrékbe, ezért mindegyik a kedvencem volt. Miközben a masina csinálta a dolgát, addig öntöttem Bear táljába macskakaját és adtam neki friss vizet. Biztos voltam benne, hogy a nap további részében nem nagyon fogom Őt látni maximum akkor, ha ránézek az ágyamra szóval szerettem volna, ha mindene meglett volna ami csak lehetett. 

A kávémat szürcsölgetve indultam le a földszintre, hogy megnézzem a lakóimat. A félig üres poharat a pultra tettem, miközben egy kócos kontyba fogtam a hajamat. Amint hátrasétáltam a kennelekhez, megláttam a húgomat Ryliet, aki éppen a rendelőből jött ki, majd szoros ölelésbe vont. Döbbenten álltam tartásában, akárcsak egy fadarab, mert nem tudtam mire vélni azt, hogy ezt tette.