✷ 𝐒𝐩𝐚𝐫𝐤‐𝐒𝐳𝐢𝐤𝐫𝐚﹝𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼 𝓔𝓿𝓪𝓷𝓼﹞✷ BEFEJEZETT ✷

✴ Harmincharmadik fejezet ✴

♡ Gyönyörű szép napot kívánok nektek, Lads! ♡

Meg is hoztam a harmincharmadik fejezetet, amely igaz nem lett annyira eseménydús, mint az előző, de úgy vélem egészen aranyosra sikeredett. :) Remélem tetszeni fog nektek is :) 

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a több, mint 11 (!!!) ezer megtekintést, a rengeteg voteot és kommentet! Csodálatosak vagytok, nem bírom elégszer hangsúlyozni! ♡

Legyen további szép napotok!

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡

~Egymásra mosolygunk, és bár milliónyi ok van rá, hogy ne tegyem, ahogy ránézek, akaratlanul is azt érzem, hogy beleszeretek.~

Rachel Lippincott

Bailey Williams~

Az éjszaka közepe lehetett miközben egy könyvet olvastam, amely az ölemben pihent. A mellettem lévő lámpa fénye remekül megvilágította a teret és a betűket, amelyeket átfutottam, bár nem igazán figyeltem oda a történetre. Sokkalta jobban lekötöttek a saját gondolataim, és gondjaim végigpörgetése az elmémben. A szívem még három nap után is mérhetetlenül sajgott, az íriszeim körül lévő rész erősen fel volt dagadva a sok sírástól, és bár nem akartam bevallani senkinek sem, megkönnyebbültem attól, hogy az életem ilyesféle fordulatot vett. Tisztázódni látszott minden, ami eddig összezavart és félelemre késztetett, így minden esélyem megvolt arra, hogy végre annyira boldog legyek, amennyire csak képes voltam rá. 

A minap zárták le az ügyet, amely kötődött a mi nevünkhöz is. Brian elmondásából kifolyólag ezeket az eseteknek nagyon gyorsan utána jár az FBI ugyanis rengeteg veszélyes ember kap benne helyet. Informált minket arról is, hogy a bűnszervezet legtöbb tagját sikerült letartóztatniuk, majd rácsok mögé csukniuk, azonban biztosan akadtak még segítőik illetve emberek, akikről nem tudtak, ezért résen voltak, ha baj történt volna. 

Az édesanyámat elítélték, bűnrészességért és emberölésben való részvételért, ahogyan Tracy-t is. A hideg végigfutott a hátamon, akárhányszor arra a nőre gondoltam, és arra, rengetegszer volt Callie közelében, emellett elég gyakran is vigyázott a kislányra. Már a legelső alkalommal éreztem, hogy nem volt minden rendben vele kapcsolatban, de ezt azért nem hittem volna, bár nem Ő volt az egyetlen, aki csalódást okozott. 

Bármennyire is fájdalmas lehetett az édesanyámnak az, hogy apa megcsalta Őt, mégsem ez lett volna a megfelelő megoldás arra, hogy megbüntesse a másik szülőmet. Olyan volt ez az egész, akárha belecsöppentem volna egy elcsépelt szappanoperába, holott tisztában voltam vele, sokkalta nehezebben felfogható volt, elvégre a valóságot éltem át. Még mindig gyakran remegett a kezem, ha a történteken morfondíroztam, és bár nem telt el sok idő, így érthető is lett volna, de legszívesebben kitöröltem volna az elmémből mindezt a rengeteg sérelmet. Emellett... Chris-en is segíteni akartam, ugyanis nem mondta, de éreztem, hogy magát okolta a megesett történések miatt. Csak annyit említett, hogy elkerülhető lett volna, hogyha nem jön Bostonba, és inkább a katonaságnál marad, amitől pontosan tudtam, mennyire háborgott a lelke a bűntudattól. 

Az édesapám az első napon csaknem teljesen elveszítette az eszét, ugyanis Őt is mély lelkiismeretfurdalás gyötörte Gavin miatt, hiszen tisztában volt vele, hogy magára hagyta Őt és az édesanyját, és a saját hibájából lett vége az életének, amely valójában még el sem kezdődött teljesen. Elmondta, hogy részegen volt, amikor az aktus megtörtént Gavin anyukájával, és amiatt hagyta el Őket, mert a nőnek is volt egy kapcsolata, amelyet nem akart szétzilálni. Azt is számításba vette, hogy otthagyja az édesanyánkat, de addigra bejelentette, hogy várandós volt velem. Fogalmam sem lett volna nekem sem, melyik döntés lett volna a helyes, hiszen kétféle életet nem tudott egyszerre folytatni, ezért inkább a biztosat választotta a bizonytalan helyett.